Annyira félünk a hibázástól, hogy a legtöbben megmerevedve állnak egy helyben, az állandóság illúziójába kapaszkodva, félnek elengedni a korlátaikat. Mindenáron a jó, a tökéletes, a helyes választásokra törekszünk, nem engedjük meg magunknak annak a lehetőségét, hogy néha zsákutcákban kóboroljunk és megismerjük a saját képességeinket, hogy onnan is képesek vagyunk megtalálni a kiutat. Pedig szabad elesni,… Tovább »
Szabad elesni, szabad hibázni és szabad a másikat felsegíteni
Annyira félünk a hibázástól, hogy a legtöbben megmerevedve állnak egy helyben, az állandóság illúziójába kapaszkodva, félnek elengedni a korlátaikat. Mindenáron a jó, a tökéletes, a helyes választásokra törekszünk, nem engedjük meg magunknak annak a lehetőségét, hogy néha zsákutcákban kóboroljunk és megismerjük a saját képességeinket, hogy onnan is képesek vagyunk megtalálni a kiutat. Pedig szabad elesni,… Tovább »
Ki akartak játszani egymás ellen minket. Valahogy egy időben történhetett, mint valami jól összehangolt támadás. Az egymás iránti bizalmunk, hitünk, szeretetünk, ön- és emberismeretünk tétetett próbára. A történetet azért írom meg egy hónap után, mert számos tanulsággal szolgált. Számomra a legfőbb az volt: Amivel mások vádolnak – engem vagy mást – azt valójában ők maguk… 
Nincs róla könyv, amit le lehet venni a polcról, hogy megtanuljuk belőle a lényeget, felmondjuk, és nem is osztályoz érte senki. Nincs róla videó, amit megnézve rácsodálkoznánk, hogy jah tényleg… Nincs róla tanfolyam, amit egy nap alatt elvégezve a mesterévé válunk. Az alázatra az Élet tanít. Az iskola pedig életünk végéig tart, bár lehetnek intenzívebb… 
Hullanak le a hazugságok álarcai és az Élet szembesít minket az önáltatásainkkal. Azzal, hogy nem hazudhatunk tovább magunknak és másoknak sem. Mert nincs hazugság Önmagunknak történő hazugság nélkül. Amikor ezt megértettem, a korábban oly frusztráló értetlenség megértésbe, a düh és harag megbocsátásba, az ítélkezés pedig szeretetbe transzformálódott.... 
Lehetünk-e szabadok a szerelemben? Vagy pont hogy igazán megélni a szerelmet csak szabadon lehet? Összekavarodik sok minden ebben a témában: a kapcsolatok jelentős részénél ugyanis az alá- fölé rendelődés, Önmagunk feladása és elértéktelenítése, a másik felmagasztalása történik – mindez a szerelem nevében. Ha szerelmesek vagyunk, meg kell-e tennünk bármit a másikért? A kettő kizárja-e egymást… 
Az „erős nők” facilitálása során tapasztalom, hogy ezek a nők érzik azt, hogy ez így nem jó, de egyfajta huszonkettes csapdájába esnek, mert olyan élethelyzetük van, ami szinte megköveteli számukra azt, hogy erősek legyenek. Közben pedig mindennél jobban vágynak arra, hogy olykor “gyengék” is lehessenek. Az igazi Nőt megélni azonban csak egy igazi Férfi mellett… 
Védekezünk, mert megtanultuk, hogy ha nem tesszük, akkor sérülünk. Megbántanak minket akarva akaratlanul, veszteség ér minket, egyedül maradunk vagy más egyéb nehézséggel szembesülünk. Úgyhogy inkább megelőzni próbáljuk mindezt. A falaink ezért épülnek. De a falaink egyben a korlátaink is. A korlátok néha jók, mert meg tudunk bennük kapaszkodni, tehát biztonságot adnak. De egy idő… 
Ha egy mondatban akarnék válaszolni rá, csak annyit írnék, hogy megéli Önmagát. Pont. Sziasztok, ennyi. Ez is a lényeg, nem kell erről kisregényt írni, mert az a szép ebben, hogy ez minden Nőnek mást jelent. Nincs egyen lista, amin pipálni kellene, hogy megfelelünk-e különböző kritériumoknak, amiről elhittük, hogy fontosak, mert elhitették velünk. Soha senki nem… 
Munkámból kifolyólag az elmúlt időszakban volt szerencsém az eddigieknél intenzívebben a férfiak, ráadásul vezetők társaságát élvezni, így elég intenzív élményeim voltak. Azt látom, hogy nagyon sok férfi küzd frusztrációval, elfojtással, a felelősség nem vállalásával vagy pont túlvállalásával, tehát alapvetően szélsőségekkel. Pedig talán pont az egyensúly teszi igazán Férfivá a férfit. De mit is jelent mindez?… 
Sokszor kaptam azt a bókot vagy elismerést, hogy „hiteles vagyok”, de szinte mindig csak zsebre vágtam anélkül, hogy igazán befogadtam volna. Hogy úgy igazán, sejtszinten elismertem volna saját magamnak mindazt, amit nyújtok másoknak. Nem tettem és valójában nem is értékeltem ezt eléggé, hiszen úgy voltam vele, én csak írom, ami jön belőlem… Mi ebben a… 
Nem a világ vagy a körülmények tartanak fogva, hanem Te zárod be Önmagadat! Sejtszinten tárolódnak jelenbeli és elmúlt életed fájdalmai, melyeket elzársz és lakat alatt tartasz, mert elkerülni akarod őket. És ez alapvetően normális, csak mindez visszafog, korlátoz és hátráltat abban, hogy megéld a teljességet. A lélek forradalma azonban a szabadság lehetőségét hordozza.... 
Igazivá válni pedig egy folyamat, befektetés és munka. Hagyjuk már ezt a „Hol vannak az igazi Férfiak és hol vannak az igazi Nők kérdést! A Nő a Férfit keresi, a Férfi a Nőt. De mostanság azt látom, hogy teszik mindezt eléggé kétségbeesve. Mindkét oldalról azt zengi a tömegmédia, hogy nincsenek „igazi” Férfiak, meg „igazi” Nők…. 
Kicsit választani nem lehet. Ha akarom is meg nem is, akkor valahol a kettő között félrecsúsznak a dolgok. Amíg nem állok bele száz százalékban a helyzetbe, addig az Erőmet sem tudom száz százalékban megélni. Elköteleződés. Hit. Bizalom. Kitartás. Mindehhez kicsit látni kell a jövőt. Ha nem is látni, de legalább elhinni, hogy tőlem függ és… 
Áldozat – mily sokszor halljuk azt, hogy ha bármit szeretnénk, akkor áldozatot kell hozni érte. Feladni érte valamit – ami legtöbbször Önmagunk feladásában önt formát – és választásokat hozni két dolog között, mintha azok kizárnák egymást. Vajon hányszor tehettem meg mindezt – korlátozva saját magamat, a lehetőségeimet és a választásaimat. Gyanítom párszor biztos…... 
Divat lett a spiritualitás és tele van a világ – Magyarország különösen – önjelölt spirituális írókkal, tanácsadókkal, akik igazi messiástudattal rendelkezve valamiféle küldetésnek érzik, hogy tanítsák az embereket. Többen kérdezték már tőlem, hogy annyi mindent olvasni, mégis honnan tudhatják, hogy mi igaz, mi nem? A tuti választ, mint mindenben, ebben se várd tőlem, de néhány… 
A változás örök, pedig mindent megteszünk, hogy ellene menjünk. Küzdünk, kapaszkodunk, óvnánk azt, ami van, mert nem bízunk a jövőben. Nem bízunk valójában Önmagunkban és abban, hogy minden változás minket szolgál. Pont ezért oly sokszor beragadunk. Azt hisszük, ilyenkor biztonságban vagyunk, pedig csak a félelmeink fognak minket vissza. Legtöbbször azonban csak egy nagy levegőt kellene… 
Tedd a szívedre a kezedet… Volt valaha is bármi értelme annak, ha az újévben megfogadtál bármit? A kezdeti lelkesedés eltartott néhány napig vagy hétig, majd szépen elhalványult. Mindez ráadásul könnyen a kudarc érzését is elültetheti benned. Ezen kívül a fogadalmaknak további káros mellékhatásai is lehetnek…... 
Íróként hiszem azt, hogy a szavaknak gyógyító erejük van. A szavak teremtenek, manifesztálják a korábban csak gondolatban megfogalmazott vágyakat. De a szavakkal lehet negatívan befolyásolni, ütni, rombolni, pusztítani is. Még pusztán „jót akarásból”, na meg amit előszeretettel csinálnak sokan, a szeretet nevébe burkolva. Hogy a szavaink mivé válnak a kezünkben, csak tőlünk függ. Te tudod-e,… 
Folyamatosan manipulálnak minket, a tévében, reklámokkal, de ami még durvább, hogy a kapcsolatainkban mi is ezt tesszük, anélkül, hogy észrevennénk őket. Érzékeny téma következik, sok embernél kiverheti a biztosítékot, mert beton biztossá kövült paradigmákat kívánok megrepeszteni. A legkifinomultabb két manipulációs forma ugyanis: a „szükségem van rád” és a „szükséged van rám”!... 
Felnézek az égre és rám mosolyog a telihold, köszönt, hív. Mintha kedvesen mosolyogva csak biztatna: „Tudom, hogy már elfáradtál kicsit, hiszen intenzív év van mögötted, de már nincs sok hátra. Már csak egy lépés vagy kettő, te is biztos érzed…” És érzem, persze. Soha nem látott gyorsasággal formálódom.... 
Az otthon ott van, ahol a szívünk van. A napokban vettem egy párnát, amire ez van írva. A biztonság megnyugtató, puha ölelését keressük… Ki egy házban, ki egy Férfi vagy egy Nő oldalán, ki a pénzben, ki a hobbijában. Mindenki másban. Pedig az otthon érzése bennünk születik meg… Hazaérni azt jelenti, eljutni a szívünkben a… 
Oly sokan csak túl akarnak élni. És persze tudom, vannak olyan időszakok, amikor ez a cél. Amikor mintha minden ellenünk fordulna, úgy érezzük, nem lesz soha vége a nehézségeknek, és már kétségbeesetten próbálunk mentőöv után nyúlni, hogy valamiben megkapaszkodhassunk. Egy ilyen helyzet nem könnyű, de sosem cél nélküli: változásra és valódi fordulat megélésére sarkall. Tudom,… 
Mennyire hiszed azt, hogy egy élethelyzetben van választásod vagy nincs? Ha azt el is hiszed, hogy van választásod, mennyire érzed azt, hogy a választás sokszor azt jelenti, két dolog közül kell választanod, nem választhatsz egyszerre több mindent? Milyen életed lenne, ha nem akarnál senkinek megfelelni? Tudod-e mi működik neked, mered-e, vállalod-e, még akkor is, ha… 
Másfél éve végeztem el az Access Bars kurzust, azóta Bars- és Testfacilitátor lettem, és az Access eszközei részeivé váltak az életemnek. Eddig még nem foglaltam össze, mit is köszönhetek neki, és valószínűleg most is csak töredékesen tudom szavakba önteni, mert az az energia, ami a kérdés által megjelent, nehezen önthető szavakba. De azért nekiállok.... 