Megszoktuk, hogy az Élet nehéz. Túl könnyű az igazság, ezért nem vállaljuk fel. Hajlandó vagy-e megengedni magadnak, hogy végtelen könnyű legyen az életed? Szeretnél-e tündérmesében élni? Olvasói levélre válaszoltam.... Tovább »
Tündérmesében élni
Megszoktuk, hogy az Élet nehéz. Túl könnyű az igazság, ezért nem vállaljuk fel. Hajlandó vagy-e megengedni magadnak, hogy végtelen könnyű legyen az életed? Szeretnél-e tündérmesében élni? Olvasói levélre válaszoltam.... Tovább »
Meglepő jelenségre világítottak rá nekem a napokban, amelyek sok párkapcsolati, kapcsolati konfliktust megmagyarázhatnak. Nagyon sok harag zúdul a férfiak ellen, ami össztársadalmi szinten is komoly férfigyűlöletet okoz. Tehetünk azért, hogy ez megváltozzon. Nőként és férfiként egyaránt.... 
Félünk egyedül lenni és félünk Önmagunk lenni. Kapcsolatokba vagy Önmagunk elől menekülünk, olykor mindent megteszünk, hogy ne nézzünk szembe a valósággal. Ha mégsem menekülnénk, akkor is rettegünk a bizonytalanságtól. Inkább választjuk a biztosat, mint a bizonytalant – miért? Mert nem vagyunk biztosak Önmagunkban.... 
Sokszor összeomlik a világunk és közben mi magunk is összeomlunk a világunkkal együtt. Kimászunk a romok közül és újrakezdjük az életünket. Van, hogy később az összeomlás látszólag megismétlődik. De az már mégsem ugyanaz, hiszen mi sem vagyunk ugyanazok. Jó esetben erősebbek, bölcsebbek és szeretet teljesebbek lettünk. Minden esetben, amikor a világom omlik össze, egy illúzióm… 
Vannak olyan csodás mesterek, akik nagy titkok tudói. Biegelbauer Pál is közéjük tartozott. Az ő egyik előadása alapján nemrég kiadott A Fény Könyve tömény esszenciája olyan isteni igazságoknak, melyek kézen fognak és elvezetnek minket Önmagunkhoz, a szeretet valódi megéléséhez és másoknak való átadásához. Az alábbi részleteket A Fény Könyvében olvashatjátok tőle, szeretettel ajánlom mindenkinek.... 
Megszületünk és azt hisszük, tiszta lappal indul az életünk… Nevetünk és sírunk, elesünk és felkelünk, lélegzünk és olykor eláll a lélegzetünk. Mert mindaz, amit mindaddig magunkról, a létünkről és egymásról gondoltunk, csak egy apró töredék volt a lélek történeteinek végtelenségében. És habár mi sokszor bármennyire is szeretnénk felejteni, lelkünk bizony nem felejt…... 
Ma ez a „Millió dolláros kérdés” érkezett hozzám, ami úgy gondolom többekben felmerülhetett már, és nem feltétlenül csak azokban, akik A találkozás, ami elrendeltetett című könyvemet olvasták. A tuti választ én sem tudom, de néhány nézőponttal talán hozzájárulhatok a kérdés megválaszolásához.... 
Néha össze kell törni, néha szét kell esni… Darabokra… Hogy kilépve szerepeinkből, elszakítva függőségeinket, ledobva maszkjainkat, amelyek eltorzítják belső fényünk lángjait, újjászülessünk.... 
2016-ról olvastam már, hogy az elengedések éve lesz, hogy a döntések éve lesz vagy a cselekvések, változások éve lesz. Ezek mind nagyon jól hangzanak, de mi van akkor, ha 2016 pont annak az éve lesz, aminek teremtjük és amilyen választásokat meghozunk az év folyamán?... 
Kedves Szeretteim! Mostanában talán másképp viselkedem mint eddig, talán furcsa vagyok és nem értetek, azt mondjátok megváltoztam. És igen, ez így is van, mert az eddigi évektől eltérően már végre nem félek a változástól. Sem attól, hogy én változzak, sem pedig attól, hogy az életem változzon. Az esetleges konfliktusok, amelyeket most észleltek, abból fakadnak, hogy… 
Mindnyájan rendelkezünk olyan képességekkel, amelyek egyedivé, különlegessé tesznek minket, és nem feltétlenül kell mindig nagy dolgokra gondolni. Míg sok esetben ezek egyértelműen „jó” képességek – mondjuk a világ legfinomabb palacsintáját sütjük – vannak olyan képességek, amelyekről valamiért nehezen ismerjük el, hogy hasznosak lennének nekünk vagy a világnak.... 
A napokban olvastam egy interjút Máté Krisztával a Nők Lapja Café oldalán. Már a cikk címe sokat elárult: „Álcának szántam a kemény nő szerepet”. Én pedig elgondolkoztam azon, hány álcát, szerepet, hazugságot használunk arra, hogy megvédjük magunkat – de vajon kitől vagy mitől? Azt hiszem, leginkább az Élettől!... 
Úgy alakult, hogy az év utolsó napját a munkahelyen kellett töltenem. Munka nem volt sok, de szükség volt a jelenlétemre. Csak arra, hogy ott legyek. Mindenki más otthon a családdal és bevallom, elsőre nem volt könnyű, hogy az év utolsó napján el kell menjek otthonról. Mégis, hozott olyat magával, amit egyébként nem éltem volna át.... 
Kopogtatok. Állok az ajtód előtt, nyitott szívvel, elvárások, kétségek és gondolatok nélkül, és várom, vajon beengedsz-e. Csak halkan zörgetek, talán túl óvatosan. Nem hallod. Nem hallod, mert túl nagy a világ zaja körülötted. Nem hallod, mert mások túlkiabálnak, és én amúgy sem vagyok az a kiabálós fajta. Nem hallod, mert az életed hullámvasútja oly hangosan dübörög,… 
Nem messze tőlünk él egy idősödő bácsi. A troli felé sétálva ahogy elmegyek a lépcsőházuk előtt, van, hogy hallom-látom, ahogy fentről az erkélyről integet és közben szólna hozzám, de nem tud. Nem tud beszélni, azt pedig nem tudom, hogy hall-e, nem vagyok benne biztos. Ráadásul furcsán is jár, mégis bármikor, amikor találkozunk, olyan örömmel és… 
Robbantott a héten két férfi a nőknél és elképesztő látni, milyen feszültségek és indulatok ömlenek ki a nőkből. Sokan feljogosítva érzik magukat, hogy most akkor megmondják a tutit, kiállva a jogaikért, csak azt nem vesszük észre, hogy ezzel egyre jobban nő a szakadék a két nem között.... 
Sokszor beszélgettem veled erről. Akkor még áldásnak hittem, hiszen csodáltalak és felnéztem rád, és annyira akartam azt, amit te tudsz. Közeleg a születésnapod és ismét belemásztál a fejembe. Talán valamilyen változást érzékelek, vagy kezdem tudni, min mehettél keresztül. Vagy csak képessé váltam arra, hogy a dolgokat ne csak feketének és fehérnek lássam…... 
Tele vagyunk elvárásokkal, kikövetkeztetésekkel arról, hogy az életünknek hogyan kell(ene) alakulnia. Megszoktuk a nehézségeket, ezért van, hogy nem is hiszünk a szemünknek, amikor valami „túl könnyedén” összejön. Hajlandóak vagyunk-e elismerni, hogy ilyenkor ezt is mi teremtjük, ezért ne értéktelenítsük el, hanem merjük befogadni az Élet váratlan ajándékait is!... 
Kételkedés, tépelődés, bizonytalanság – ismerős érzések? Pillanatokra, órákra, netán napokra mindnyájunkat megtalálhatnak, amikor elbizonytalanodunk, mit is akarunk valójában, jó-e az irány, amerre tartunk, kivel, mit és mikor szeretnénk. Sok embernél feltűnik mostanában, így most megosztom veletek, engem mi vezetett ki a kételkedésből.... 
A találkozás, ami elrendeltetett egy egyedülálló könyv: pillanatképek összefonódása, belső megélések papírra vetése barátságról és párkapcsolatról, szeretetről és szerelemről, elfogadásról és elengedésről, függőségről és felismerésekről, valamint kapcsolatokról Önmagunkkal és másokkal, és nem utolsó sorban felejthetetlen találkozásokról, a lélektársaink életünkben betöltött szerepéről…... 
Teljesen mindegy, hogy pénzre, autóra vagy kapcsolatra vágyunk, annyi mindent olvashatunk már erről a vágyakozás, akarás, vonzás törvénye kérdésről, hogy ha nem vagyunk elég éberek, teljesen elveszhetünk benne. Főleg amikor még Buddhát is felhozzák, aki szerint ugye a vágyak a szenvedéseink forrásai. Teljes lehet a zűrzavar, hogy akkor most legyenek vágyaink vagy ne?... 
Gyönyörűen vezet az Élet – ha hagyjuk. Ha nem ragaszkodunk mindenáron az előre kigondolt elképzeléseinkhez, az eltervezett módszereinkhez, hanem kellő rugalmassággal, alázattal és éberséggel figyeljük a világot és éljük az életünket. Az önismeret egyik kulcsmomentuma, ráébredni arra, mikor milyen jelek segítenek minket az utunkon.... 
Biegelbauer Pál – Ki vagyok én? című könyve azért zseniális, mert életünk alapvető kérdéseiről mesél közérthetően, nagy szavak és filozófiák nélkül, a hétköznapi emberek nyelvén. Alapmű. A férjem is azt mondta, ezt tenné kötelező olvasmánnyá az Egri csillagok helyett. Egyetértek vele.... 
Amikor halálosan szerelmesek vagyunk, van bennünk egyfajta fantázia arról, hogy a párunkkal való kapcsolatunk örökké tart, mert azt érezzük, hogy minket a Jóisten is egymásnak rendelt. Azt hiszem, megint illúziókat rombolok szét, de olyan nincs, hogy örökre tartó isteni kötelék – legalábbis abban a formában, ahogy azt mi hinni szeretnénk.... 