Felnézek az égre és rám mosolyog a telihold, köszönt, hív. Mintha kedvesen mosolyogva csak biztatna: „Tudom, hogy már elfáradtál kicsit, hiszen intenzív év van mögötted, de már nincs sok hátra. Már csak egy lépés vagy kettő, te is biztos érzed…” És érzem, persze. Soha nem látott gyorsasággal formálódom.... Tovább »

Vajon hogyan is értette ezeket a sorokat József Attila? Életútját ismerve hihetjük azt, hogy „belehalt a szerelembe”, de ez felszínes és túlságosan is leegyszerűsített megközelítése lenne a történetnek. A szerelembe nem mi magunk, sokkal inkább az egónk hal bele. Bár nem is belehal, inkább csak feloldódik. És ez elsőre veszélyesnek, félelmetesnek és irányíthatatlannak tűnik. ... Tovább »

Akár még csak keresed, akár nem keresed, csak rád talál, akár már párkapcsolatban vagy, van egyetlen nagyon egyszerű kérdés, ami segít abban, hogy eligazodj a szíved oly sokszor kalandos útvesztőiben. Azt, hogy ki az Igazi számodra, azt egyszerűen érzed, erre nincs matematikai képlet. Mégis, ha tudatosan ránézel a kapcsolatodra, a nulladik lépést valójában Önmagadnál kell… Tovább »

Olykor-olykor kifakad egy nő és leginkább saját tapasztalásból megírja, hogy mennyire elege van a férfiakból, ami szárnyra kel az interneten. Ilyen írást küldtek át nekem nemrég azzal a kommenttel, hogy: „Sajnos nagyon sok csajszi ismerősöm erre panaszkodik…  A sok anyámasszony katonája férfiakra. Neked mi a véleményed erről?” Hát valami ilyesmi:... Tovább »

Intenzív energiák mozognak a térben, mintha ez az időszak arról szólna, hogy még egyszer egy nagy lendületet véve kisöpörjön mindent a mélyről, ami nem szolgál minket, aminek szükséges az elengedése. Ez az év az elengedésről szól, így ha úgy indulunk neki a novembernek, hogy szembe merünk nézni azzal, mi rejlik még lelkünk mélyén, ami elengedésre… Tovább »

Az összhang hiányával való megküzdés, az Alvó Ikerlélek Felébresztése és az Ego lebontása. Hogyan hozhatom felszínre Ikerlángom Belső Tudását, és hogyan segíthetek neki, hogy emlékezzen az örök kapcsolódásunkra? Sok Ikerláng van olyan helyzetben, amikor a kapcsolatban a másik fél menekül, ellenáll, és nem nyitott a spirituális módszerekre – amit sokan úgy neveznek, hogy „Egóban ragadt… Tovább »

Az otthon ott van, ahol a szívünk van. A napokban vettem egy párnát, amire ez van írva. A biztonság megnyugtató, puha ölelését keressük… Ki egy házban, ki egy Férfi vagy egy Nő oldalán, ki a pénzben, ki a hobbijában. Mindenki másban. Pedig az otthon érzése bennünk születik meg… Hazaérni azt jelenti, eljutni a szívünkben a… Tovább »

Kapcsolataink tükrében látjuk csak Önmagunkat, és hogy kik is vagyunk valójában, azt nagyban befolyásolja, hogy kikkel vesszük körbe magunkat. Változunk és változtatunk, formálódunk és formálunk. Hol erősen, hol csak láthatatlanul, végtelen gyengédséggel. És hogy párunknak kit választunk, az leginkább attól függ, ki mellett mit tapasztalunk, mit hoz ki a másik belőlünk. Te vajon mennyire szereted… Tovább »

Az átváltozás, a transzformáció, a megújulás idejét éljük. Mindaz, amit már elengedtünk, eltűnt az életünkből, de még nem érkezett meg, vagy csak a távoli messzeségből látszódik az új. Átmeneti időszak ez, ami gyakran nagy intenzitású kilengésekkel szembesít: életünk legnagyobb próbáit és mélységeit most élhetjük át. Mert a gyémántok a mélyben születnek…... Tovább »

A félelem egy ajtó, amin nem merünk belépni, mert nem tudjuk, mi vár ránk mögötte. Párszor benyitottunk már ilyen ajtók mögé, és volt, hogy fájdalmas csalódások értek. Sajnos sokkal kevésbé emlékszünk azokra a változásokra, melyek pozitívak voltak. Pedig legtöbbször ugyanannyi az esély a „jó” dolgokra, mint a „rosszakra”. Tegyük hát rá a kezünket a kilincsre,… Tovább »

Néha azt érzem, a Jóisten lepottyantott a Földre, utamra engedve, hogy hajrá leányom, menj és tedd a dolgod! Néha azt érzem, túlságosan is bízik bennem és kudarcot vallok, máskor meg büszkén megveregetem a vállam, hogy jól van, Andi, ügyes vagy. És vannak olyan pillanatok is, amikor perlekedek Istennel, hogy ezt mégis hogyan gondolta? Legalább valami… Tovább »

Gyorsan lépdelek a csomagokkal a kezemben, hogy időben odaérjek. Az órámra nézek, és látom, hogy pár percet késni fogok, de tudom, már nem tudok semmit tenni ellene. A pályaudvar lejárójánál egy fiatal sült gesztenye árus férfit pillantok meg egy furcsa kalapban. Valahogy nem illik a környezetbe, mintha valahonnan máshonnan érkezett volna: más korból, más városból…... Tovább »

A napokban találkoztam ezzel a fogalommal, majd aztán úgy alakult, hogy a környezetemben is egyre több barátnőmnél „diagnosztizáltam”. Ez a jelenség a kapcsolatok azon fázisában jelentkezik, amikor már hosszú ideig vártál, vágyakoztál arra, hogy „végre” megtörténjen, és amikor pedig éppen történik, azt meg nem hiszed el, sőt bepánikolsz tőle…... Tovább »

Amikor lelkünk úgy döntött, hogy elindul felfedezni az Életet, a Szeretet rögös útján bizony sokszor félelmek, kétségek, hitetlenség és bizalmatlanság szegélyezték lépéseit. Fájdalmak és csalódások érték egyszer, majd még egyszer és még egyszer… Oly sok lélek tört meg életek százainak terhei és tapasztalásai alatt… És mégis itt vagyunk, hogy gyógyuljunk, fejlődjünk, szeressünk, újjászülessünk…... Tovább »

Sőt, talán van az már jóval több is. Pedig csak 33 vagyok. És végülis mikor, ha nem most? Főleg hogy igazából az igazi randik kimaradtak az életemből. Ilyen béna találkozások voltak még valamikor sok-sok évvel ezelőtt, ami pedig nem béna volt, és amiből kapcsolat lett, valahogy túlontúl egyértelmű volt elsőre, hogy oké, akkor együtt. Szóval… Tovább »

Ágyhalál. Így hívják azt, amikor egy pár már csak testvérként él egymás mellett, a kapcsolatból (szinte) teljesen elhal a testi szintű kapcsolódás. Hogy ez mennyivel gyakoribb annál, mint amit el tudunk képzelni, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az elmúlt fél-egy évben számos olyan történettel találkoztam, ahol ez jellemezte a kapcsolatot. Ilyenkor mit tehetünk?… Tovább »

Az önostorozás abbahagyásával kezdődött, az önszeretet megélésével folytatódott, majd egyszer csak úgy bumm, berobbant. Nem is értettem, hogy ezt akkor most mégis hogy és miért? Éli az ember lánya az életét, már épp egyre kevesebb gonddal, úgy elvan a langyos vízben, és Önmagát is meglepve jön a felismerés… Pedig a fene se akart szerelmes lenni…... Tovább »

Ha volt valaha, amit igazán elmondhattam magamról, az az volt, hogy „fiús” lány voltam. Gyerekként sosem babáztam, a lányok helyett a fiúkkal mindig jobban megértettem magam, és mindent megtettem – persze tudattalanul – hogy elrejtsem, elfojtsam magamban a női énemet… De amikor igazán megszerettem magam, valami megváltozott… Elmondom, hogy váltam “rút kiskacsából Hercegnővé”…... Tovább »

Vannak pillanatok, melyek beégnek kitörölhetetlenül az emlékek közé. Annyira a lelkünkbe vésődnek, hogy nem tudjuk feledni őket. Emlékszünk az időjárásra, a nap melegére, az ízekre, illatokra, előttünk peregnek a lépések, mint a filmkockák egymás után. És egyszer csak felpattan a szikra, láthatatlanul, észrevétlenül, és csak utólag, a perzselő tűz lángjai között csodálkozunk el azon, hogy… Tovább »

Mit jelent várakozni, és miért nem visz előre minket az üres várakozás? Kell-e, ha igen, meddig és hogy ne „őrüljünk” bele? Fekete-fehérnek látjuk ezt a kérdést, pedig valójában nem az. Az elengedés a legritkább esetben tanít a fizikai elengedésre. Ráadásul minden ilyen helyzet nem a másikról szól, hanem saját magunkról. Tudom, ezt a legnehezebb elfogadni…... Tovább »

Sétálok haza késő este a vasútállomásról. Gondolataimba mélyedek, amikor is felnézve látom, hogy fények szűrődnek ki a több mint harminc éve mindig hazaváró szülői ház emeletéről. Különös érzés jár át, hálával vegyes öröm, hogy jó, hogy mindig volt, és most is van hová hazatérni. Eszembe jut, hogy néhány nap múlva futni indulunk. Olyan gyermekekért, akiknek… Tovább »

Oly sokan csak túl akarnak élni. És persze tudom, vannak olyan időszakok, amikor ez a cél. Amikor mintha minden ellenünk fordulna, úgy érezzük, nem lesz soha vége a nehézségeknek, és már kétségbeesetten próbálunk mentőöv után nyúlni, hogy valamiben megkapaszkodhassunk. Egy ilyen helyzet nem könnyű, de sosem cél nélküli: változásra és valódi fordulat megélésére sarkall. Tudom,… Tovább »

Ami más, mint a megszokott, az átlagos az legjobb esetben is furcsa az emberek számára. Csak azért, mert nem értik. Az emberek mindent érteni akarnak, de ehhez sokan nem tudnak kilépni a saját megkövesedett fix nézőpontjaik mögül. Ezért van az, hogy ami kilóg abból a dobozból, amit „normálisnak” tartanak, elkezdik megítélni. Még jó, hogy az… Tovább »

Túl fényesen ragyogunk… Még egymás számára is. Sötétséghez szokott szemeinket eddig két kézzel takartuk el, a váratlanul feltörő fény pedig teljesen elvakított minket. Először ijedtünkben gyorsan magunkra csaptuk az ajtót, és legszívesebben visszacsináltunk volna mindent. De akkor már késő volt. Mert ha ez az ajtó egyszer már kinyílt, soha többé nem zárható vissza. A padló… Tovább »