Hosszú ideig csak sután botladoztam a női szerepben. Nem éltem, sőt ítélettel vegyes ellenállással tekintettem mindazokra, akik teljességükben élték a Nőt. Pont ezért érzem, látom, ha valakit most – ugyanezzel – én magam frusztrálok. A szabad, végtelenségében áradó, boldog, önfeledt Nő ereje ugyanis megosztó tud lenni: nem mindenki tudja el- és befogadni, mondjuk nem is… Tovább »
Köszönöm azt a Nőt, akivé általad váltam – Most úgy igazán szeretem magam
Hosszú ideig csak sután botladoztam a női szerepben. Nem éltem, sőt ítélettel vegyes ellenállással tekintettem mindazokra, akik teljességükben élték a Nőt. Pont ezért érzem, látom, ha valakit most – ugyanezzel – én magam frusztrálok. A szabad, végtelenségében áradó, boldog, önfeledt Nő ereje ugyanis megosztó tud lenni: nem mindenki tudja el- és befogadni, mondjuk nem is… Tovább »
Elmentem a határaimig, sőt még azon is túlra. Ott álltam egy szakadék szélén és akkor bizony feltették a kérdést: vajon mered-e? Vissza vagy előre? De ha előre, akkor most egy nagy lélegzetet kell venned és ugranod kell… Fogalmam nem volt, mi vár rám, de azt tudtam, hogy csak egy út van: előre. Nem azért, mert… 
Messzinek tűnik, mintha nem is ebben az életben lett volna, amikor elindultam feléd… Az út első lépése a megengedés volt, hogy szerethetlek. Kezdetben csak „elméletben”. Mert a fejemben Te másé voltál, és én is másé voltam. És ez a fejben összerakott birtokos szerkezet sokáig teljesen megbénított. Így legelőször Önmagamon kellett átlépnem, hogy eljussak Hozzád, és… 
Életem legnagyobb próbáit nem férfiaktól, hanem nőktől kaptam. Azoktól a nőktől, akik láttak bennem valamit – legtöbbször olyat, amit akkor még én sem láttam Önmagamban. A próba pont erről szólt… szinte mindig. Hogy hagyom-e magam. Hagyom-e magam eltéríteni az utamról és hagyom-e, hogy kétségbe vonjam azt, hogy ki is vagyok valójában. És nem utolsósorban, hogy… 
Áldozat – mily sokszor halljuk azt, hogy ha bármit szeretnénk, akkor áldozatot kell hozni érte. Feladni érte valamit – ami legtöbbször Önmagunk feladásában önt formát – és választásokat hozni két dolog között, mintha azok kizárnák egymást. Vajon hányszor tehettem meg mindezt – korlátozva saját magamat, a lehetőségeimet és a választásaimat. Gyanítom párszor biztos…... 
A szerelmet, az igazit várjuk, kutatjuk, amikor pedig megtaláljuk, vagy megtalálni véljük, foggal-körömmel ragaszkodnánk hozzá. Elfogadás helyett kiabálunk, felrovunk és még mindig kívül keressük a válaszokat. Legtöbbször a másikban. Pedig csak el kellene indulni befelé. Sokszor, akik a legtudatosabbnak tartják magukat, és azt hiszik, ők már mindent tudnak, szembesülnek a legnagyobb tanítással.... 
Van egy trend a mai magyar ezoterikus-spirituális világban. Léteznek jelenségek, aminek nevet adunk – ez önmagában normális dolog – viszont egyre többen ezen elnevezéseket, mint valami ékszert vagy ruhadarabot rá akarják húzni a kapcsolatukra, saját magukra vagy másokra. Eközben nem vesszük észre, hogy fordítva ülünk a lovon. Hiszen mindezen címkék célja nem az, hogy ráhúzzuk… 
Divat lett a spiritualitás és tele van a világ – Magyarország különösen – önjelölt spirituális írókkal, tanácsadókkal, akik igazi messiástudattal rendelkezve valamiféle küldetésnek érzik, hogy tanítsák az embereket. Többen kérdezték már tőlem, hogy annyi mindent olvasni, mégis honnan tudhatják, hogy mi igaz, mi nem? A tuti választ, mint mindenben, ebben se várd tőlem, de néhány… 
Határokra szükség van, de falakra nem. Talán írtam már erről korábban, de ez tipikusan olyan kérdés, aminél könnyen csúsznak számosan bele, hogy a saját maguk önigazolására használják. Vékony a határvonal, de egy kis tudatossággal könnyű ezt kezelni – akár aktív, akár passzív szereplői vagyunk a történetnek.... 
A változás örök, pedig mindent megteszünk, hogy ellene menjünk. Küzdünk, kapaszkodunk, óvnánk azt, ami van, mert nem bízunk a jövőben. Nem bízunk valójában Önmagunkban és abban, hogy minden változás minket szolgál. Pont ezért oly sokszor beragadunk. Azt hisszük, ilyenkor biztonságban vagyunk, pedig csak a félelmeink fognak minket vissza. Legtöbbször azonban csak egy nagy levegőt kellene… 
Hogy szeretnéd, hogy szeresselek? Kedvesen, féltőn magamhoz szorítva, hogy tudd, a karjaimban boldogság, nyugalom és béke vár? Szabadon, elengedve, nézve repülésedet, ahogy szikrázol, izzol a tűzben, ami lényed legmélyéből árad szárnyaid suhogása közben? Némán, szavak nélkül, a szemeidbe nézve, látva a gyermeki mosolyt megcsillanni arcodon, ami engem is a mennyekbe repít? Hangosan, elhalmozva kedves szavakkal,… 
Lásd a lelket minden arc mögött. Minden fájdalom vagy félelem mögött, minden ki nem mondott, vagy túl hangosan mondott szóban. Minden harag, minden kizárás, minden elfordulás, minden menekülés mögött. A lélek próbál szólni hozzád, csak nem tudja, hogyan tegye. Nem tudja, mikor tegye. Nem tudja, jót tesz-e vele. És ebben a tehetetlenségben van, hogy „rossz”… 
A legtöbb kapcsolati kérdésben nagyon gyorsan szinte mindig a másik fél felé kanyarodik a téma. Elkezdjük szétszedni, szerelni, majd újra összerakni. Mindent megteszünk, hogy megértsük, megváltoztassuk, és ha hoz is megértést és előrejutást ez a fajta cselekedet, a valódi feladat mindezek után Önmagunk felé fordulni. Mert amit a másik tesz, az róla szól. Amit pedig bennünk… 
2014. január 17 egy hűvös téli este volt, amikor a nappali kanapén ülve a lány álmodozni kezdett. Valami kósza vágyként élt benne egy kép a jövőről. A jövőről, ami hihetetlennek, elérhetetlennek tűnt, de ami iránt mégis roppant mód vágyott. Túl szép ahhoz, hogy igaz legyen? Talán… Ő azonban nekivágott, elkezdte. A vágyai legyőzték a félelmeit… 
Az elmúlt évben számtalan meditációt végeztem, ami az előző életekbe vezetett vissza, amelyik azonban a legnagyobb hatással volt rám, és a legkülönösebb helyzetben talált meg, nem meditáció alatt történt. Sőt, volt egy előzménye is. Néhány sor, amit a tavaly karácsonyi üdvözletemre válaszul kaptam: „Csak az erős lelkek tartanak ki, miközben egy szótlan sziklához beszélnek…”... 
A mesék rég elfeledett, ősi igazságokat rejtenek. Rita barátnőmmel imádjuk a meséket, és ma szinte egyszerre találtak meg minket meseszámok, amelyekből valamifajta „nagyobb kép” is összeállt bennem azzal kapcsolatban, mire is tanítanak minket a mesék a párkapcsolatok és a férfi-női szerepek vonatkozásában. Komoly társadalmi sztereotípiák dőlhetnek le bennünk, ha figyelmesen nézünk egy-egy mesét.... 
Mostanában egyre többen találnak meg azzal, hogy „váratlanul” szerelmesek lettek, és ez sokszor robbantja az olyan kapcsolatot, amit már csak a megszokás, a változástól és változtatástól való félelem vagy a közös lakás-hitel-gyerek triásza tart össze. Az is sokszor merül fel kérdésként, hogy ilyenkor mit tegyenek, merjék-e megélni a szerelmet és ha igen, vajon mire számíthatnak?... 
Tedd a szívedre a kezedet… Volt valaha is bármi értelme annak, ha az újévben megfogadtál bármit? A kezdeti lelkesedés eltartott néhány napig vagy hétig, majd szépen elhalványult. Mindez ráadásul könnyen a kudarc érzését is elültetheti benned. Ezen kívül a fogadalmaknak további káros mellékhatásai is lehetnek…... 
Kapcsolatok szűnnek meg vagy alakulnak át egyik napról a másikra, és sokszor már nem is tudjuk követni, hogy miért történik mindez. A válások száma egyre nő, de ez nem csak a hétköznapok rohanó világának köszönhető. Olyan energiák vesznek körül minket, amelyek magasabb szinten is segítik a tisztulást és a változást, a karmikus kapcsolatok kiegyenlítődését, ami… 
Íróként hiszem azt, hogy a szavaknak gyógyító erejük van. A szavak teremtenek, manifesztálják a korábban csak gondolatban megfogalmazott vágyakat. De a szavakkal lehet negatívan befolyásolni, ütni, rombolni, pusztítani is. Még pusztán „jót akarásból”, na meg amit előszeretettel csinálnak sokan, a szeretet nevébe burkolva. Hogy a szavaink mivé válnak a kezünkben, csak tőlünk függ. Te tudod-e,… 
A tökéleteset keressük. Társban, munkában, ajándékban, és ilyenkor karácsonykor a karácsonyfában is. Rohanunk, meg sem állunk, és nézünk, de nem látunk. Mert a kérdés valójában csak az, megtaláljuk-e, felfedezzük-e, és rájövünk-e, hogy nem a másikon, hanem csak rajtunk múlik, hogy tökéletesnek látunk-e valamit vagy valakit. Engem erre tanított idén a mi tökéletes karácsonyfánk…... 
Mi is az a fény, aminek a megszületéséről oly sokat olvasni? Tudjuk-e ezt a fényt magunkban keresni, vagy most is valami külső forrásban próbáljuk megtalálni? Hogyan éljük meg mindezt saját magunkban? Ez az időszak tökéletes időpont a csendesedéshez, a befelé nézéshez és a fényünk újjászületéséhez lelkünk legmélyén.... 
Rendhagyó írás következik a blogon egy olvasói levél szó szerinti közzétételében, mivel mélyen hiszem azt, hogy a példák Erőt adnak a nehéz pillanatokban, amikor már majdnem feladnánk, amikor már elvesztjük a hitünk, és amikor eltévedni vélünk az Élet sűrűjében. Szolgáljon Nia története tanulságul mindenki számára, hogy nem szabad feladni és merjünk hinni, elengedni, választani és… 
Folyamatosan manipulálnak minket, a tévében, reklámokkal, de ami még durvább, hogy a kapcsolatainkban mi is ezt tesszük, anélkül, hogy észrevennénk őket. Érzékeny téma következik, sok embernél kiverheti a biztosítékot, mert beton biztossá kövült paradigmákat kívánok megrepeszteni. A legkifinomultabb két manipulációs forma ugyanis: a „szükségem van rád” és a „szükséged van rám”!... 