Tele vagyunk elvárásokkal, kikövetkeztetésekkel arról, hogy az életünknek hogyan kell(ene) alakulnia. Megszoktuk a nehézségeket, ezért van, hogy nem is hiszünk a szemünknek, amikor valami „túl könnyedén” összejön. Hajlandóak vagyunk-e elismerni, hogy ilyenkor ezt is mi teremtjük, ezért ne értéktelenítsük el, hanem merjük befogadni az Élet váratlan ajándékait is!... Tovább »

Nem hisszük el, hogy mehet könnyen is, vagy nem értékeljük, ha valamit túl könnyen kapunk. Az egyik legnagyobb önkorlátozó hiedelmünk az, hogy meg kell szenvedni a boldogságért és a boldogulásért. Hogyan jussunk ki ebből az ördögi mókuskerékből, amiben ez a legmélyebben lapuló önkorlátozó hiedelmünk tart minket?... Tovább »

Az egyik legnagyobb önkorlátozó hiedelmeink közé a korunkkal kapcsolatos gondolataink és ítéleteink tartoznak. Milyen lehetőségeid lennének, ha a korod nem számítana? Használod-e a korodat kifogásként, hogy a mögé bújj, és amiatt ne valósítsd meg Önmagad? Te valójában hány évesnek érzed magad?... Tovább »