Amikor írok, könnyeden lépdelek. Néha úgy érzem, táncolok – a magam módján. Zene nélkül pedig nem lehet táncolni sem. A legjobb írásaim Havasi Balázs varázslatos számai mellett születnek. Sokáig a Vihar mellett a Poros út volt a kedvencem tőle. Átéltem, sőt megéltem e zenék minden mélységét és fájdalmát. Már a címük is önmagukért beszélnek, leginkább… Tovább »

Élni, hogy írjak, és írni, hogy éljek. Ez a mondat áll a nevem alatt. Szeretnéd tudni, miért? Ha van néhány perced, gyere velem, elmesélem. Ez nem egy szokványos blogbejegyzés. Talán pont Te leszel, aki valóra váltja az álmomat?!... Tovább »

Öt évvel ezelőtt ez a nap volt az utolsó életem első munkahelyén. Öt évvel ezelőtt valami befejeződött, és elkezdődött valami teljesen új. Most csak az érzéseim tudatják velem, hogy ismét véget ért egy szakasz. Nincs főnök, aki holnap hívatni fog, mégis látom az ajtót, ami előttem áll. Mögöttem az elmúlt öt év minden fájdalmas tapasztalata,… Tovább »

Mindnyájunknak voltak tanárai az iskolában, mégis, csak keveseknek adatott meg, hogy igazi Tanárai legyenek. Az Élet iskolájába kikerülve pedig találkozhatunk tanítókkal, kik valós, vagy annak vélt tanításaikat adják át nekünk. Azonban igazán ritka kincs a valódi, nagy betűs, hiteles Tanító, aki nem csak szavakkal, hanem tettekkel is tanít. Honnan ismerhetőek fel? Ha érdekel, olvass tovább.... Tovább »

Nem csak Valentin napra, de a mai nap apropójából… Ha ez a vers a Te életedben is szól valakiről, légy ma érte különösen hálás, mert ha hiszed, ha nem, gazdagabb vagy, mint sok-sok milliomos a világon. Ez pedig valódi Áldás…... Tovább »

Szerethetsz… sőt a felbukkanó jelek miatt még azt is hiheted, hogy szerelmes vagy… De mégis honnan tudhatod, hogy ő az, akire eddig vártál? Lehet, hogy évekig, évtizedekig. Mégis, amikor majd mindketten készen álltok rá, hogy befogadjátok egymást az életetekbe, egyszer csak megjelenik. Csak úgy „véletlenül”… Mégis honnan tudhatod, hogy Ő az?... Tovább »

Ha megakadtál… ha nem tudsz előre lépni… Az okok mögött legtöbbször a megbocsátás hiánya húzódik. Addig nem jutsz előre, amíg nem bocsátasz meg magadnak. Volt olyan időszak az életemben, hogy habár az eszem tudta, mit kellene tenni, mégis nehéz volt eljutni az önmagamnak való, szívből jövő megbocsátásig.... Tovább »

Csak próbálsz visszagondolni arra az érzésre… És közben tudod, hogy tudod… Mindennél biztosabban. Az érzéseid nem csapnak be, de akkor mégis mit jeleztek előre? Sötétben tapogatózol, egy pillanatra megvakulsz.... Tovább »

Repülni csak kitárt szárnyakkal, boldogan lehet. Könnyen és kecsesen, mint a madár. Amikor már leraktad terheidet, és nem húznak vissza a félelmek és fájdalmak. Amikor már el tudtad engedni a kétségbeesést, hitetlenséget és át tudtad adni magad a vágyaidnak.... Tovább »

Hosszú ideig csak kerested az utad? Látszólag messzi, sötét erdők mélyén kóboroltál, és úgy érezted, nem látod a kiutat? Eltévedtél? Egyedül voltál, vagy kísértek barátok, szerelmek, ismerősök? Voltak, akik segítettek, és voltak akik gátoltak? Voltak akik örültek az örömödnek, míg mások kárörvendően csak a balszerencsédnek?... Tovább »