Félünk egyedül lenni és félünk Önmagunk lenni. Kapcsolatokba vagy Önmagunk elől menekülünk, olykor mindent megteszünk, hogy ne nézzünk szembe a valósággal. Ha mégsem menekülnénk, akkor is rettegünk a bizonytalanságtól. Inkább választjuk a biztosat, mint a bizonytalant – miért? Mert nem vagyunk biztosak Önmagunkban.... Tovább »
Önmagadnak lenni
Félünk egyedül lenni és félünk Önmagunk lenni. Kapcsolatokba vagy Önmagunk elől menekülünk, olykor mindent megteszünk, hogy ne nézzünk szembe a valósággal. Ha mégsem menekülnénk, akkor is rettegünk a bizonytalanságtól. Inkább választjuk a biztosat, mint a bizonytalant – miért? Mert nem vagyunk biztosak Önmagunkban.... Tovább »
Néha össze kell törni, néha szét kell esni… Darabokra… Hogy kilépve szerepeinkből, elszakítva függőségeinket, ledobva maszkjainkat, amelyek eltorzítják belső fényünk lángjait, újjászülessünk.... 
Nem messze tőlünk él egy idősödő bácsi. A troli felé sétálva ahogy elmegyek a lépcsőházuk előtt, van, hogy hallom-látom, ahogy fentről az erkélyről integet és közben szólna hozzám, de nem tud. Nem tud beszélni, azt pedig nem tudom, hogy hall-e, nem vagyok benne biztos. Ráadásul furcsán is jár, mégis bármikor, amikor találkozunk, olyan örömmel és… 
Sokszor beszélgettem veled erről. Akkor még áldásnak hittem, hiszen csodáltalak és felnéztem rád, és annyira akartam azt, amit te tudsz. Közeleg a születésnapod és ismét belemásztál a fejembe. Talán valamilyen változást érzékelek, vagy kezdem tudni, min mehettél keresztül. Vagy csak képessé váltam arra, hogy a dolgokat ne csak feketének és fehérnek lássam…... 
Mit jelent adni és mit jelent befogadni? Nem létezhet egyik a másik nélkül. És amikor két lélek ismerősként egymásra talál, nincs adok-kapok mérlegelés, sokkal inkább összefonódás…... 
Még akkor is, ha fizikailag nincs melletted senki. A testnek hiányozhatsz, de végtelen lelkem bármikor ott teremhet nálad egy szempillantás alatt. Bármikor beszélgethetek, vitatkozhatok veled, érvelhetek neked és kérdezhetek… Sőt, még válaszolsz is. És talán pont, amikor rossz kedvem van, a padlón vagyok, az nem is én vagyok, hanem Te… Mert érzékellek.... 
Néha csak egy pillanatra talál meg az érzés… Nem is érzés, érzékelés… Felsejlik a fátyol mögül, mint amikor lehull a lepel és feltárul a biztos és valódi tudás. Egyszerre állsz szilárdan és végtelenül rugalmasan, egyszerre vagy sebezhető és sebezhetetlen. Különös érzékelés. Életemben eddig egyszer éltem át, de az igazán mély nyomot hagyott bennem. Segítségül hívom… 
Mindenki életében van egyetlen dolog… Csak egy, amihez ragaszkodunk körmünk szakadtáig. Egy elképzelés, egy hiedelem, egy vágy, egy személy, egy történet, egy emlék. Észre sem vesszük, hogy ez az egyetlen dolog ólomsúlyként húz vissza, sokszor gátolva minket a cselekvésben és abban, hogy Önmagunk legyünk. Egyszerűen képtelen vagyunk elengedni. Miért?... 
Átutazóban vagyunk… Itt a Földön és egymás életében is. Vannak pillanatok, amikor mindez váratlanul belénk hasít, majd jó esetben könnyedén suhan tovább a messzi végtelenbe…... 
Talán egy kósza gondolat magocskaként indult… Azután elborzadtam a félelemtől, annyira hihetetlennek tűnt… A félelmeket legyőzve álommá vált, majd pedig konkrét céllá, hivatássá és kiteljesedéssé. Megéltem, ezért hiszek az álmok teremtő erejében…... 
A lélektársainkkal való kapcsolataink sokszor szembesítenek minket nehézségekkel, de még izgalmasabb, amikor nekik köszönhetően Önmagunkkal szembesülünk. Az ő elengedésük sokszor szinte lehetetlennek tűnik, ám nem mindig őket kell elengednünk, hanem legtöbbször csak a tőlük való függőséget.... 
Valami különös van a levegőben. És most nem a szívünket melengető, tavaszi napsugarakban megbújó változásra gondolok. Bár az is lehet, hogy a tavasz megújulása hozza magával ezt a varázslatos érzést. Valami mélyről jövő, biztonságot nyújtó, ugyanakkor kalandra csábító tudás kincseire leltem, miszerint csodás álmok jönnek…... 
Belém költöztél… hetekre és hónapokra… olyan mélyen, hogy szinte eggyé váltunk. Nem voltak határok… Te és én olyan szimbiózisban éltünk, ami elfeledtette velem, ki is vagyok valójában. Akartam. És annyira jó volt! De benned én megszűntem létezni. És mióta “nem vagy”, kinyílt a világ…... 
Hogy ki érint meg, és miért, az sokszor érthetetlen, felfoghatatlan és megmagyarázhatatlan. Nem is szoktunk sokat gondolkozni rajta, csak akkor, amikor a hiányát érzékeljük. Akkor kezdünk válaszok után kutatni, amikor felmerül a kérdés. És válaszok sokszor nincsenek, hiába kutatjuk őket. Sokszor nem is kellenek. De azért tegyük fel bátran a kérdéseinket.... 
Emlékeket? Homályba vesző képeket egy tóparti sétáról? Álmokat, melyek valóra váltak egy szempillantás alatt? Be nem teljesült vágyakat, melyre a lélek szomjazik? Az én életem volt, vagy másé? Újjászülettem – megismernél?... 
A veszteséget feldolgozni időbe telik, ez az idő pedig sajnos nem spórolható meg. Vannak napok, amikor emlékek százai jutnak eszünkbe a boldog pillanatokról vagy könnyekről, hiszen akkor még ott voltunk egymásnak. És most már csak az emlék él szívünkben… még sokáig… talán örökké.... 
Észrevetted, milyen trükkös az Élet? Vannak olyan periódusok, amikor látszólag semmi nem történik, valójában azonban a felszín alatt rendeződnek életed történéseinek apró, finom szálai. Látod a célt álmaid útján, és ha minden nap csak egyetlen apró lépést teszel előre, egyszer csak megjelenik…... 
Miért tart vissza a félelem, a konvenciók, a megfeleléskényszer, a hitetlenség? Miért hallgatsz, miért nem kérsz vagy kérdezel? Miért nem cselekszel, ha akár csak egyetlen százaléknyi esélyed is van arra, hogy életed jobb legyen? Miért megszokásból élsz? Miért nem vállalod Önmagad?... 
Varázslatos, ahogy abban a pillanatban, amikor döntésre jutsz, hogy felhagysz a kutatással, egyszer csak felbukkannak a válaszok lelked legmélyebb bugyraiból. Amikor már nem a kérdéseid nyomában jársz napod legnagyobb részében, mert elfogadtad, hogy lélek kérdésekben nincsenek racionális magyarázatok.... 
Különleges ez a nap számomra, és most valahogy nincsenek szavaim. Mert elakadtak. Amikor két lélek nem csak egymásra talál, hanem Életét egybeköti… Nem másokért, nem a papírért, hanem azért mert így érzik a teljességet együtt, a házasság szentségében…... 
Rövid hónapzáró gondolatok fejlődésről, elengedésről és az Önmagadban meglelt békéről…... 
Miért történt? Tesszük fel magunknak oly gyakran a kérdést. A válaszok, és a megértés utáni vágy egy igen jelentős mozgatórugója a fejlődésnek. Azonban mostanában egyre többször tapasztalom azt, hogy a választ rossz helyen keressük.... 
Az égiek küldik segítő angyalaikat. Bizony, ez így van. Bármilyen nehéz helyzetben is legyél most, hidd el. Hiszen Te is bármikor kaphatsz egy levelet vagy felajánlást egy ismeretlentől, egy kedves mondatot egy baráttól, egy idézetet a bölcstől, egy megoldást a családtól, egy szerető ölelést a Kedvestől, vagy egy mosolyt a mindig nagyon vidám csemegepultos eladótól.... 
A könnyebb ellenállás felé haladunk, és azt hisszük, ha túljutunk egy nehézségen, akkor feltehetjük a kezünket, mert most már csak jó dolgok várnak ránk. És közben csak jönnek és jönnek a próbák, amelyek edzésben tartanak, mert nem úszhatjuk meg az Életet, ha…... 