A szeretet lélegzete a szerelemre ébredésem és az azt követő utam megélése, tele kétségekkel, kérdésekkel, félelmekkel, próbákkal, melyek tanítottak a feltételeim és elvárásaim elengedésére, a biztonsági korlátaim áttörésére és Önmagam egyre teljesebb megélésére. A szeretet lélegzete egy őszinte vallomás, pillanatképek összefonódása, melyet A találkozás, ami elrendeltetett című könyvem folytatásaként egy különleges történet fog össze.... Tovább »
A szeretet lélegzete
A szeretet lélegzete a szerelemre ébredésem és az azt követő utam megélése, tele kétségekkel, kérdésekkel, félelmekkel, próbákkal, melyek tanítottak a feltételeim és elvárásaim elengedésére, a biztonsági korlátaim áttörésére és Önmagam egyre teljesebb megélésére. A szeretet lélegzete egy őszinte vallomás, pillanatképek összefonódása, melyet A találkozás, ami elrendeltetett című könyvem folytatásaként egy különleges történet fog össze.... Tovább »

Váratlanul tört át bennem, tudtam, hogy nem a jelen, hanem a múlt… Nem is ez az élet, hanem pillanatképek sora, ahogy kergetjük a Sorsot, ami egyre távolabb lök minket egymástól. Úgy, mintha mindig csak egy kicsi hiányzott volna. És nem, és nem, és nem… Valamiért nem sikerült… És most is… Annyi, de annyi próbát kaptunk…….
A párkapcsolat dinamikájában különböző mozzanatok érvényesülnek. Van, hogy nagy intenzitással egymásnak ütközünk, van, hogy finoman egymáshoz simulunk, van, hogy kedvesen vezetünk, és van, hogy hagyjuk, hogy vezessenek minket. A külvilágban alapvetően a Férfi, a lélek világában inkább a Nő. De ehhez bátorság kell és bizalom. Te vajon mersz-e dőlni, ha döntenek?...
Ki akartak játszani egymás ellen minket. Valahogy egy időben történhetett, mint valami jól összehangolt támadás. Az egymás iránti bizalmunk, hitünk, szeretetünk, ön- és emberismeretünk tétetett próbára. A történetet azért írom meg egy hónap után, mert számos tanulsággal szolgált. Számomra a legfőbb az volt: Amivel mások vádolnak – engem vagy mást – azt valójában ők maguk…
Amikor nemrég kiraktam egy írást a Mágikus Nőről, megkérdezték tőlem, hogy felébredett Nő vagyok-e. Nemes egyszerűséggel csak annyit írtam, hogy vagyok, aki vagyok. Felébredett Nőnek, Lilithnek lenni nem valami misztikus dolog, ami elérhetetlen vagy vállalhatatlan, netán elkerülendő vagy félelmetes lenne. Mert Lilith itt él bennünk. Minden nőben. Benned is. Hogy én megtaláltam-e? Ha tovább olvasol,…
Lehetünk-e szabadok a szerelemben? Vagy pont hogy igazán megélni a szerelmet csak szabadon lehet? Összekavarodik sok minden ebben a témában: a kapcsolatok jelentős részénél ugyanis az alá- fölé rendelődés, Önmagunk feladása és elértéktelenítése, a másik felmagasztalása történik – mindez a szerelem nevében. Ha szerelmesek vagyunk, meg kell-e tennünk bármit a másikért? A kettő kizárja-e egymást…
Az „erős nők” facilitálása során tapasztalom, hogy ezek a nők érzik azt, hogy ez így nem jó, de egyfajta huszonkettes csapdájába esnek, mert olyan élethelyzetük van, ami szinte megköveteli számukra azt, hogy erősek legyenek. Közben pedig mindennél jobban vágynak arra, hogy olykor “gyengék” is lehessenek. Az igazi Nőt megélni azonban csak egy igazi Férfi mellett…
Egyszer nemrég, amikor facilitáltam, azt mondták nekem, hogy: „Én a párom mellett viselkedek”. Megdöbbentett ez a szó, mert ha a Társunk mellett nem tudunk Önmagunk lenni, akkor vajon mikor, hol és kivel lehetünk? Önfeladás vagy kompromisszum? Vajon hol van az “én” és a “mi” határa a párkapcsolatban?...
Igazivá válni pedig egy folyamat, befektetés és munka. Hagyjuk már ezt a „Hol vannak az igazi Férfiak és hol vannak az igazi Nők kérdést! A Nő a Férfit keresi, a Férfi a Nőt. De mostanság azt látom, hogy teszik mindezt eléggé kétségbeesve. Mindkét oldalról azt zengi a tömegmédia, hogy nincsenek „igazi” Férfiak, meg „igazi” Nők….
Messzinek tűnik, mintha nem is ebben az életben lett volna, amikor elindultam feléd… Az út első lépése a megengedés volt, hogy szerethetlek. Kezdetben csak „elméletben”. Mert a fejemben Te másé voltál, és én is másé voltam. És ez a fejben összerakott birtokos szerkezet sokáig teljesen megbénított. Így legelőször Önmagamon kellett átlépnem, hogy eljussak Hozzád, és…
A szerelmet, az igazit várjuk, kutatjuk, amikor pedig megtaláljuk, vagy megtalálni véljük, foggal-körömmel ragaszkodnánk hozzá. Elfogadás helyett kiabálunk, felrovunk és még mindig kívül keressük a válaszokat. Legtöbbször a másikban. Pedig csak el kellene indulni befelé. Sokszor, akik a legtudatosabbnak tartják magukat, és azt hiszik, ők már mindent tudnak, szembesülnek a legnagyobb tanítással....
A legtöbb kapcsolati kérdésben nagyon gyorsan szinte mindig a másik fél felé kanyarodik a téma. Elkezdjük szétszedni, szerelni, majd újra összerakni. Mindent megteszünk, hogy megértsük, megváltoztassuk, és ha hoz is megértést és előrejutást ez a fajta cselekedet, a valódi feladat mindezek után Önmagunk felé fordulni. Mert amit a másik tesz, az róla szól. Amit pedig bennünk…
Mostanában egyre többen találnak meg azzal, hogy „váratlanul” szerelmesek lettek, és ez sokszor robbantja az olyan kapcsolatot, amit már csak a megszokás, a változástól és változtatástól való félelem vagy a közös lakás-hitel-gyerek triásza tart össze. Az is sokszor merül fel kérdésként, hogy ilyenkor mit tegyenek, merjék-e megélni a szerelmet és ha igen, vajon mire számíthatnak?...
Folyamatosan manipulálnak minket, a tévében, reklámokkal, de ami még durvább, hogy a kapcsolatainkban mi is ezt tesszük, anélkül, hogy észrevennénk őket. Érzékeny téma következik, sok embernél kiverheti a biztosítékot, mert beton biztossá kövült paradigmákat kívánok megrepeszteni. A legkifinomultabb két manipulációs forma ugyanis: a „szükségem van rád” és a „szükséged van rám”!...
Vajon hogyan is értette ezeket a sorokat József Attila? Életútját ismerve hihetjük azt, hogy „belehalt a szerelembe”, de ez felszínes és túlságosan is leegyszerűsített megközelítése lenne a történetnek. A szerelembe nem mi magunk, sokkal inkább az egónk hal bele. Bár nem is belehal, inkább csak feloldódik. És ez elsőre veszélyesnek, félelmetesnek és irányíthatatlannak tűnik. ...
Akár még csak keresed, akár nem keresed, csak rád talál, akár már párkapcsolatban vagy, van egyetlen nagyon egyszerű kérdés, ami segít abban, hogy eligazodj a szíved oly sokszor kalandos útvesztőiben. Azt, hogy ki az Igazi számodra, azt egyszerűen érzed, erre nincs matematikai képlet. Mégis, ha tudatosan ránézel a kapcsolatodra, a nulladik lépést valójában Önmagadnál kell…
Olykor-olykor kifakad egy nő és leginkább saját tapasztalásból megírja, hogy mennyire elege van a férfiakból, ami szárnyra kel az interneten. Ilyen írást küldtek át nekem nemrég azzal a kommenttel, hogy: „Sajnos nagyon sok csajszi ismerősöm erre panaszkodik… A sok anyámasszony katonája férfiakra. Neked mi a véleményed erről?” Hát valami ilyesmi:...
Kapcsolataink tükrében látjuk csak Önmagunkat, és hogy kik is vagyunk valójában, azt nagyban befolyásolja, hogy kikkel vesszük körbe magunkat. Változunk és változtatunk, formálódunk és formálunk. Hol erősen, hol csak láthatatlanul, végtelen gyengédséggel. És hogy párunknak kit választunk, az leginkább attól függ, ki mellett mit tapasztalunk, mit hoz ki a másik belőlünk. Te vajon mennyire szereted…
A napokban találkoztam ezzel a fogalommal, majd aztán úgy alakult, hogy a környezetemben is egyre több barátnőmnél „diagnosztizáltam”. Ez a jelenség a kapcsolatok azon fázisában jelentkezik, amikor már hosszú ideig vártál, vágyakoztál arra, hogy „végre” megtörténjen, és amikor pedig éppen történik, azt meg nem hiszed el, sőt bepánikolsz tőle…...
Az önostorozás abbahagyásával kezdődött, az önszeretet megélésével folytatódott, majd egyszer csak úgy bumm, berobbant. Nem is értettem, hogy ezt akkor most mégis hogy és miért? Éli az ember lánya az életét, már épp egyre kevesebb gonddal, úgy elvan a langyos vízben, és Önmagát is meglepve jön a felismerés… Pedig a fene se akart szerelmes lenni…...
Mit jelent várakozni, és miért nem visz előre minket az üres várakozás? Kell-e, ha igen, meddig és hogy ne „őrüljünk” bele? Fekete-fehérnek látjuk ezt a kérdést, pedig valójában nem az. Az elengedés a legritkább esetben tanít a fizikai elengedésre. Ráadásul minden ilyen helyzet nem a másikról szól, hanem saját magunkról. Tudom, ezt a legnehezebb elfogadni…...
Hiszem azt, ha megértjük Önmagunkat, tudatosabbak leszünk a kapcsolatainkban. Hiszem azt, ha megértjük egymást: a Nő megérti a Férfit és a Férfi megérti a Nőt, boldogabb, szeretetteljesebb és jobban működőbb lesz a kapcsolatunk a társunkkal. Ezért vagyok mindig végtelenül hálás a férfi olvasóimnak, akik mernek megnyílni és kérdezni. Ez történt most is a napokban....
Tudatosnak lenni azt jelenti, tudom, mi zajlik velem, bennem, mit teszek. Feltételek nélkül szeretni azt jelenti, nincs egyetlen „ha”, „de” gondolat, feltétel a szeretetemben. Sokan hiszik azt, hogy feltétel nélkül szeretnek, közben a közelében sem járnak. Nem gond az, hogy nem szeretünk feltétel nélkül, csak lássuk és ismerjük el, amikor nem szeretünk feltétel nélkül....
Harangozásra ébredek. Még sosem hallottam így, ma pedig kétszer, háromszor is. Visszatekintek. De nem úgy, ahogy azt bárki is gondolná. Másképp, teljesen másképp… A naptárra nézek, vajon van-e ma valami különleges alkalom? De talán csak a szívem harangozása az, ami felébresztett. És a felismerés, hogy újra szabad szeretnünk egymást…...