A szeretet lélegzete a szerelemre ébredésem és az azt követő utam megélése, tele kétségekkel, kérdésekkel, félelmekkel, próbákkal, melyek tanítottak a feltételeim és elvárásaim elengedésére, a biztonsági korlátaim áttörésére és Önmagam egyre teljesebb megélésére. A szeretet lélegzete egy őszinte vallomás, pillanatképek összefonódása, melyet A találkozás, ami elrendeltetett című könyvem folytatásaként egy különleges történet fog össze.... Tovább »
A szeretet lélegzete
A szeretet lélegzete a szerelemre ébredésem és az azt követő utam megélése, tele kétségekkel, kérdésekkel, félelmekkel, próbákkal, melyek tanítottak a feltételeim és elvárásaim elengedésére, a biztonsági korlátaim áttörésére és Önmagam egyre teljesebb megélésére. A szeretet lélegzete egy őszinte vallomás, pillanatképek összefonódása, melyet A találkozás, ami elrendeltetett című könyvem folytatásaként egy különleges történet fog össze.... Tovább »
Annyira félünk a hibázástól, hogy a legtöbben megmerevedve állnak egy helyben, az állandóság illúziójába kapaszkodva, félnek elengedni a korlátaikat. Mindenáron a jó, a tökéletes, a helyes választásokra törekszünk, nem engedjük meg magunknak annak a lehetőségét, hogy néha zsákutcákban kóboroljunk és megismerjük a saját képességeinket, hogy onnan is képesek vagyunk megtalálni a kiutat. Pedig szabad elesni,… 
Váratlanul tört át bennem, tudtam, hogy nem a jelen, hanem a múlt… Nem is ez az élet, hanem pillanatképek sora, ahogy kergetjük a Sorsot, ami egyre távolabb lök minket egymástól. Úgy, mintha mindig csak egy kicsi hiányzott volna. És nem, és nem, és nem… Valamiért nem sikerült… És most is… Annyi, de annyi próbát kaptunk……. 
A párkapcsolat dinamikájában különböző mozzanatok érvényesülnek. Van, hogy nagy intenzitással egymásnak ütközünk, van, hogy finoman egymáshoz simulunk, van, hogy kedvesen vezetünk, és van, hogy hagyjuk, hogy vezessenek minket. A külvilágban alapvetően a Férfi, a lélek világában inkább a Nő. De ehhez bátorság kell és bizalom. Te vajon mersz-e dőlni, ha döntenek?... 
Annyi embert látok elfojtással, hogy az valami hihetetlen. Kimondatlan szavak fojtanak meg minket, félelmeinkkel és szeretet sérüléseinkkel bajlódunk, miközben szomjazzuk a szeretetet. Azt látom, hogy a férfi-női kapcsolatok egy része el van dugaszolva az elfojtásokkal, az állandóság látszatába és az ál-biztonság illúziójába kapaszkodva. Ha most azon gondolkodsz, kimondj-e valamit, csak egyet mondhatok: Igen! Akár azonnal!... 
Ki akartak játszani egymás ellen minket. Valahogy egy időben történhetett, mint valami jól összehangolt támadás. Az egymás iránti bizalmunk, hitünk, szeretetünk, ön- és emberismeretünk tétetett próbára. A történetet azért írom meg egy hónap után, mert számos tanulsággal szolgált. Számomra a legfőbb az volt: Amivel mások vádolnak – engem vagy mást – azt valójában ők maguk… 
Hullanak le a hazugságok álarcai és az Élet szembesít minket az önáltatásainkkal. Azzal, hogy nem hazudhatunk tovább magunknak és másoknak sem. Mert nincs hazugság Önmagunknak történő hazugság nélkül. Amikor ezt megértettem, a korábban oly frusztráló értetlenség megértésbe, a düh és harag megbocsátásba, az ítélkezés pedig szeretetbe transzformálódott.... 
Amikor nemrég kiraktam egy írást a Mágikus Nőről, megkérdezték tőlem, hogy felébredett Nő vagyok-e. Nemes egyszerűséggel csak annyit írtam, hogy vagyok, aki vagyok. Felébredett Nőnek, Lilithnek lenni nem valami misztikus dolog, ami elérhetetlen vagy vállalhatatlan, netán elkerülendő vagy félelmetes lenne. Mert Lilith itt él bennünk. Minden nőben. Benned is. Hogy én megtaláltam-e? Ha tovább olvasol,… 
Vannak olyan helyzetek, személyek, szituációk, amelyek „megnyomnak bennünk egy gombot” és kibillenünk. Hiszti, düh, kiabálás, depresszió, félelem, rémület – ezerszínű reakciók születhetnek ilyen esetben. Van, aki a helyzetet hibáztatja, vagy a másikra mutogat ilyenkor. Egy kis tudatossággal a tarsolyunkban azonban érdemes inkább magunkba néznünk, még akkor is, ha nem tetszik, amit találunk. Ha mégis meg… 
Lehetünk-e szabadok a szerelemben? Vagy pont hogy igazán megélni a szerelmet csak szabadon lehet? Összekavarodik sok minden ebben a témában: a kapcsolatok jelentős részénél ugyanis az alá- fölé rendelődés, Önmagunk feladása és elértéktelenítése, a másik felmagasztalása történik – mindez a szerelem nevében. Ha szerelmesek vagyunk, meg kell-e tennünk bármit a másikért? A kettő kizárja-e egymást… 
Az „erős nők” facilitálása során tapasztalom, hogy ezek a nők érzik azt, hogy ez így nem jó, de egyfajta huszonkettes csapdájába esnek, mert olyan élethelyzetük van, ami szinte megköveteli számukra azt, hogy erősek legyenek. Közben pedig mindennél jobban vágynak arra, hogy olykor “gyengék” is lehessenek. Az igazi Nőt megélni azonban csak egy igazi Férfi mellett… 
Egyszer nemrég, amikor facilitáltam, azt mondták nekem, hogy: „Én a párom mellett viselkedek”. Megdöbbentett ez a szó, mert ha a Társunk mellett nem tudunk Önmagunk lenni, akkor vajon mikor, hol és kivel lehetünk? Önfeladás vagy kompromisszum? Vajon hol van az “én” és a “mi” határa a párkapcsolatban?... 
Ha egy mondatban akarnék válaszolni rá, csak annyit írnék, hogy megéli Önmagát. Pont. Sziasztok, ennyi. Ez is a lényeg, nem kell erről kisregényt írni, mert az a szép ebben, hogy ez minden Nőnek mást jelent. Nincs egyen lista, amin pipálni kellene, hogy megfelelünk-e különböző kritériumoknak, amiről elhittük, hogy fontosak, mert elhitették velünk. Soha senki nem… 
Munkámból kifolyólag az elmúlt időszakban volt szerencsém az eddigieknél intenzívebben a férfiak, ráadásul vezetők társaságát élvezni, így elég intenzív élményeim voltak. Azt látom, hogy nagyon sok férfi küzd frusztrációval, elfojtással, a felelősség nem vállalásával vagy pont túlvállalásával, tehát alapvetően szélsőségekkel. Pedig talán pont az egyensúly teszi igazán Férfivá a férfit. De mit is jelent mindez?… 
Sokszor kaptam azt a bókot vagy elismerést, hogy „hiteles vagyok”, de szinte mindig csak zsebre vágtam anélkül, hogy igazán befogadtam volna. Hogy úgy igazán, sejtszinten elismertem volna saját magamnak mindazt, amit nyújtok másoknak. Nem tettem és valójában nem is értékeltem ezt eléggé, hiszen úgy voltam vele, én csak írom, ami jön belőlem… Mi ebben a… 
Igazivá válni pedig egy folyamat, befektetés és munka. Hagyjuk már ezt a „Hol vannak az igazi Férfiak és hol vannak az igazi Nők kérdést! A Nő a Férfit keresi, a Férfi a Nőt. De mostanság azt látom, hogy teszik mindezt eléggé kétségbeesve. Mindkét oldalról azt zengi a tömegmédia, hogy nincsenek „igazi” Férfiak, meg „igazi” Nők…. 
Messzinek tűnik, mintha nem is ebben az életben lett volna, amikor elindultam feléd… Az út első lépése a megengedés volt, hogy szerethetlek. Kezdetben csak „elméletben”. Mert a fejemben Te másé voltál, és én is másé voltam. És ez a fejben összerakott birtokos szerkezet sokáig teljesen megbénított. Így legelőször Önmagamon kellett átlépnem, hogy eljussak Hozzád, és… 
Áldozat – mily sokszor halljuk azt, hogy ha bármit szeretnénk, akkor áldozatot kell hozni érte. Feladni érte valamit – ami legtöbbször Önmagunk feladásában önt formát – és választásokat hozni két dolog között, mintha azok kizárnák egymást. Vajon hányszor tehettem meg mindezt – korlátozva saját magamat, a lehetőségeimet és a választásaimat. Gyanítom párszor biztos…... 
A szerelmet, az igazit várjuk, kutatjuk, amikor pedig megtaláljuk, vagy megtalálni véljük, foggal-körömmel ragaszkodnánk hozzá. Elfogadás helyett kiabálunk, felrovunk és még mindig kívül keressük a válaszokat. Legtöbbször a másikban. Pedig csak el kellene indulni befelé. Sokszor, akik a legtudatosabbnak tartják magukat, és azt hiszik, ők már mindent tudnak, szembesülnek a legnagyobb tanítással.... 
Van egy trend a mai magyar ezoterikus-spirituális világban. Léteznek jelenségek, aminek nevet adunk – ez önmagában normális dolog – viszont egyre többen ezen elnevezéseket, mint valami ékszert vagy ruhadarabot rá akarják húzni a kapcsolatukra, saját magukra vagy másokra. Eközben nem vesszük észre, hogy fordítva ülünk a lovon. Hiszen mindezen címkék célja nem az, hogy ráhúzzuk… 
Határokra szükség van, de falakra nem. Talán írtam már erről korábban, de ez tipikusan olyan kérdés, aminél könnyen csúsznak számosan bele, hogy a saját maguk önigazolására használják. Vékony a határvonal, de egy kis tudatossággal könnyű ezt kezelni – akár aktív, akár passzív szereplői vagyunk a történetnek.... 
Hogy szeretnéd, hogy szeresselek? Kedvesen, féltőn magamhoz szorítva, hogy tudd, a karjaimban boldogság, nyugalom és béke vár? Szabadon, elengedve, nézve repülésedet, ahogy szikrázol, izzol a tűzben, ami lényed legmélyéből árad szárnyaid suhogása közben? Némán, szavak nélkül, a szemeidbe nézve, látva a gyermeki mosolyt megcsillanni arcodon, ami engem is a mennyekbe repít? Hangosan, elhalmozva kedves szavakkal,… 
A legtöbb kapcsolati kérdésben nagyon gyorsan szinte mindig a másik fél felé kanyarodik a téma. Elkezdjük szétszedni, szerelni, majd újra összerakni. Mindent megteszünk, hogy megértsük, megváltoztassuk, és ha hoz is megértést és előrejutást ez a fajta cselekedet, a valódi feladat mindezek után Önmagunk felé fordulni. Mert amit a másik tesz, az róla szól. Amit pedig bennünk… 
Az elmúlt évben számtalan meditációt végeztem, ami az előző életekbe vezetett vissza, amelyik azonban a legnagyobb hatással volt rám, és a legkülönösebb helyzetben talált meg, nem meditáció alatt történt. Sőt, volt egy előzménye is. Néhány sor, amit a tavaly karácsonyi üdvözletemre válaszul kaptam: „Csak az erős lelkek tartanak ki, miközben egy szótlan sziklához beszélnek…”... 