Sokan hiszik azt, milyen könnyű nekem. És mondanám, hogy igen. Van, amikor könnyű. Olyan könnyű, mint a tollpihe, csak száll és én is szállok bármerre, amerre szeretnék. De a valóság ennél sokkal összetettebb. Mert van, amikor korántsem ilyen könnyű. Sőt… És ez normális. Nekem. Neked. Bárkinek. De mielőtt azt gondolnád, milyen könnyű nekem, mondd, Te… Tovább »
Mielőtt azt gondolnád, milyen könnyű nekem, mondd, Te mersz-e…
Sokan hiszik azt, milyen könnyű nekem. És mondanám, hogy igen. Van, amikor könnyű. Olyan könnyű, mint a tollpihe, csak száll és én is szállok bármerre, amerre szeretnék. De a valóság ennél sokkal összetettebb. Mert van, amikor korántsem ilyen könnyű. Sőt… És ez normális. Nekem. Neked. Bárkinek. De mielőtt azt gondolnád, milyen könnyű nekem, mondd, Te… Tovább »

Kicsit választani nem lehet. Ha akarom is meg nem is, akkor valahol a kettő között félrecsúsznak a dolgok. Amíg nem állok bele száz százalékban a helyzetbe, addig az Erőmet sem tudom száz százalékban megélni. Elköteleződés. Hit. Bizalom. Kitartás. Mindehhez kicsit látni kell a jövőt. Ha nem is látni, de legalább elhinni, hogy tőlem függ és…
Elmentem a határaimig, sőt még azon is túlra. Ott álltam egy szakadék szélén és akkor bizony feltették a kérdést: vajon mered-e? Vissza vagy előre? De ha előre, akkor most egy nagy lélegzetet kell venned és ugranod kell… Fogalmam nem volt, mi vár rám, de azt tudtam, hogy csak egy út van: előre. Nem azért, mert…
Hogy szeretnéd, hogy szeresselek? Kedvesen, féltőn magamhoz szorítva, hogy tudd, a karjaimban boldogság, nyugalom és béke vár? Szabadon, elengedve, nézve repülésedet, ahogy szikrázol, izzol a tűzben, ami lényed legmélyéből árad szárnyaid suhogása közben? Némán, szavak nélkül, a szemeidbe nézve, látva a gyermeki mosolyt megcsillanni arcodon, ami engem is a mennyekbe repít? Hangosan, elhalmozva kedves szavakkal,…
Folyamatosan manipulálnak minket, a tévében, reklámokkal, de ami még durvább, hogy a kapcsolatainkban mi is ezt tesszük, anélkül, hogy észrevennénk őket. Érzékeny téma következik, sok embernél kiverheti a biztosítékot, mert beton biztossá kövült paradigmákat kívánok megrepeszteni. A legkifinomultabb két manipulációs forma ugyanis: a „szükségem van rád” és a „szükséged van rám”!...
Amikor lelkünk úgy döntött, hogy elindul felfedezni az Életet, a Szeretet rögös útján bizony sokszor félelmek, kétségek, hitetlenség és bizalmatlanság szegélyezték lépéseit. Fájdalmak és csalódások érték egyszer, majd még egyszer és még egyszer… Oly sok lélek tört meg életek százainak terhei és tapasztalásai alatt… És mégis itt vagyunk, hogy gyógyuljunk, fejlődjünk, szeressünk, újjászülessünk…...
Oly sokan csak túl akarnak élni. És persze tudom, vannak olyan időszakok, amikor ez a cél. Amikor mintha minden ellenünk fordulna, úgy érezzük, nem lesz soha vége a nehézségeknek, és már kétségbeesetten próbálunk mentőöv után nyúlni, hogy valamiben megkapaszkodhassunk. Egy ilyen helyzet nem könnyű, de sosem cél nélküli: változásra és valódi fordulat megélésére sarkall. Tudom,…
Mennyire hiszed azt, hogy egy élethelyzetben van választásod vagy nincs? Ha azt el is hiszed, hogy van választásod, mennyire érzed azt, hogy a választás sokszor azt jelenti, két dolog közül kell választanod, nem választhatsz egyszerre több mindent? Milyen életed lenne, ha nem akarnál senkinek megfelelni? Tudod-e mi működik neked, mered-e, vállalod-e, még akkor is, ha…
Másfél éve végeztem el az Access Bars kurzust, azóta Bars- és Testfacilitátor lettem, és az Access eszközei részeivé váltak az életemnek. Eddig még nem foglaltam össze, mit is köszönhetek neki, és valószínűleg most is csak töredékesen tudom szavakba önteni, mert az az energia, ami a kérdés által megjelent, nehezen önthető szavakba. De azért nekiállok....
„Nem jó helyen vagyok, nem jó időben, nincs más választásom, ki kell jutni az alagútból és látni a fényt! Tudom, hogy van, de néha félek a sok csalódástól! Mit tegyek?” A fenti sorokat nemrég kaptam és közérdekűnek gondoltam, ezért a blogon válaszolom meg a kérdést. Mert bizony vannak olyan időszakai az életünknek, amikor minden kilátástalannak…
Minél tudatosabbak vagyunk, minél inkább stabil személyiséggel rendelkezünk, és ismerjük Önmagunkat, annál kevésbé vagyunk befolyásolhatóak. Mert képesek vagyunk hallgatni a saját érzékelésünkre és nem függünk mások nézőpontjaitól, ítéleteitől, elvárásaitól, merünk kiállni saját magunkért miközben megengedjük másoknak, hogy ők is azt gondoljanak, amit gondolnak....
A félelmek megállítanak, az álmok el- és beindítanak. A félelem a fék, az álom a gáz. Hogy Te milyen gyorsan és egyenletesen haladsz életed útján, attól függ, melyiket használod többet. A jól ismert „Kérd és megadatik” elv kiválóan működik, főleg akkor, ha észrevesszük, amikor megadatott. Gary Douglas, az Access Consciousness alapítója szerint a nézőpontunk teremti a…
Nem tudom, más hogy van vele, de idén mintha kimaradt volna a tavasz. De az is lehet, hogy csak én vesztem el kicsit a tér-idő kontinuumban, olyan gyorsan ideért a nyár, magával hozva frissességet, könnyedséget és megújulást. Te készen állsz ezeknek az új energiáknak a befogadására?...
Access Bars facilitátorként erőteljesen belém égett, hogy mindenki véleménye csupán egy érdekes nézőpont. Én sem erőltetem rá a saját igazságomat senkire. De amikor az ország egyik legnevesebb pszichológusának ilyen mondatok hagyják el a száját, azon azért igencsak fennakad a szemem… Picit mögé néztem a barát-ellenség kérdésnek, és az út ismét a szeretethez vezetett…...
Néha azt érzem, saját magunk állunk saját magunk útjában. Ha átugranánk saját magunk árnyékán, akkor minden, ami eddig nehéz volt, egy pillantás alatt könnyűvé válna. De vajon miért és hogyan szabotáljuk az életünket, és mi kellene ahhoz, hogy ez megváltozzon? Született egy levél a kérdésről – nem csak – a barátnőmnek…...
Vannak, percek, amikor már sok(k)ként éljük meg a pillanatot… Amikor már az utolsó szalmaszálba is kétségbeesetten kapaszkodunk. Amikor feltör minden ősi félelmünk újra és újra, hogy próbára tegyen ismét. Amikor hadakozunk a Sorssal és Istennel, hogy de miért… Meddig kell még küzdeni? És pont itt suhan át bennünk a lényeg… Semeddig. Küzdeni nem kell. És…
Amikor egyszerre túl sok intenzív, vagy különleges dolog történik velünk, hajlamosak vagyunk arra, hogy kicsússzon a szánkon: Ezt én nem hiszem el! Ezzel pedig jól leállítjuk magunkat és a csodák teremtését az életünkben. Ehelyett bizony higgyünk, érezzünk és tudjunk!...
Egymást felemelni azt jelenti, hogy anélkül, hogy a másikat lesajnálnám, elvenném az erejét, én akarnám megoldani helyette a feladatait, csak figyelek rá, ott vagyok vele, és hozzájárulás vagyok az életéhez. Sokszor már önmagában ennyi is elég. Egy kedves szó, amiben biztosítom, hogy minden rendben lesz és nem vagy egyedül. Nem kell egyedül szembenézned a nehézségekkel....
Az önismeret és a tudatosság azzal jár, hogy néha olyan tudat alatt működő mintákra is rá merünk nézni, amire korábban nem. Legtöbbször a kifogásainkkal állítjuk le magunkat. Te mit vagy kit használsz kifogásként, hogy ne azt az életed éld, amit igazán szeretnél? Bevállalod, hogy ránézz, ha csak egy pillanatra is?...
Sokszor csak készülünk, várakozunk, feltételeket szabunk… Majd, ha ez és ez történik, belevágok egy új hobbiba, új szokást építek be a napjaimba, elkezdem megvalósítani az álmaimat, kilépek egy helyzetből vagy belépek egy lehetőségbe. Majd ha… De mi van, ha pont ma van az új életed első napja?...
2014 decemberében végeztem el az Access Bars tanfolyamot Szegeden Kovács Angélánál, amely után Access Bars kezelővé váltam, 2015 nyarától pedig Access Bars facilitátor vagyok, ami azt jelenti, hogy taníthatom is a Bars kezelést. Az Accessnek köszönhetően életem sokkal tudatosabb és dinamikusabb lett, könnyebbé vált az elengedés, álmaim valóra váltása és az, hogy merjek Önmagam lenni….
Sokat írok a választások fontosságáról. Mit is jelent az, hogy választásokat hozunk? Az Élet most jól megmutatta számomra, mekkora különbség van a között, hogy kimondasz valamit, döntést hozol, illetve amikor megteszed a választásod következményeként az első lépéseket…...
„Az embernek csak az arca ismerhető, de az arca nem ő. Ő az arca mögött van, láthatatlan.” Szeretem ezt a Gárdonyi Géza idézetet már gimis korom óta. Mégis, mennyire csak egymás arcát látjuk, és milyen kevés esetben látjuk meg azt a láthatatlant, ami e mögött van. És még kevésbé merünk ránézni, amikor Önmagunkba nézünk. Félünk…
Megszoktuk, hogy az Élet nehéz. Túl könnyű az igazság, ezért nem vállaljuk fel. Hajlandó vagy-e megengedni magadnak, hogy végtelen könnyű legyen az életed? Szeretnél-e tündérmesében élni? Olvasói levélre válaszoltam....