Váratlanul tört át bennem, tudtam, hogy nem a jelen, hanem a múlt… Nem is ez az élet, hanem pillanatképek sora, ahogy kergetjük a Sorsot, ami egyre távolabb lök minket egymástól. Úgy, mintha mindig csak egy kicsi hiányzott volna. És nem, és nem, és nem… Valamiért nem sikerült… És most is… Annyi, de annyi próbát kaptunk……. Tovább »

Annyi embert látok elfojtással, hogy az valami hihetetlen. Kimondatlan szavak fojtanak meg minket, félelmeinkkel és szeretet sérüléseinkkel bajlódunk, miközben szomjazzuk a szeretetet. Azt látom, hogy a férfi-női kapcsolatok egy része el van dugaszolva az elfojtásokkal, az állandóság látszatába és az ál-biztonság illúziójába kapaszkodva. Ha most azon gondolkodsz, kimondj-e valamit, csak egyet mondhatok: Igen! Akár azonnal!... Tovább »

Sokan hiszik azt, milyen könnyű nekem. És mondanám, hogy igen. Van, amikor könnyű. Olyan könnyű, mint a tollpihe, csak száll és én is szállok bármerre, amerre szeretnék. De a valóság ennél sokkal összetettebb. Mert van, amikor korántsem ilyen könnyű. Sőt… És ez normális. Nekem. Neked. Bárkinek. De mielőtt azt gondolnád, milyen könnyű nekem, mondd, Te… Tovább »

Ki akartak játszani egymás ellen minket. Valahogy egy időben történhetett, mint valami jól összehangolt támadás. Az egymás iránti bizalmunk, hitünk, szeretetünk, ön- és emberismeretünk tétetett próbára. A történetet azért írom meg egy hónap után, mert számos tanulsággal szolgált. Számomra a legfőbb az volt: Amivel mások vádolnak –  engem vagy mást – azt valójában ők maguk… Tovább »

Amikor együtt táncolunk, összekapcsolódunk… Összekapcsolódunk egy pillantásban, egy összekacsintásban, egy olyan viccben, amit csak mi ketten értünk. Összekapcsolódunk egy ölelésben, egy mosolyban, egy érintésben. Összekapcsolódunk egymásban, könnyedén vezetve egymást: Te engem kívül a világban, én Téged belül a lélek útvesztőiben.... Tovább »

Hullanak le a hazugságok álarcai és az Élet szembesít minket az önáltatásainkkal. Azzal, hogy nem hazudhatunk tovább magunknak és másoknak sem. Mert nincs hazugság Önmagunknak történő hazugság nélkül. Amikor ezt megértettem, a korábban oly frusztráló értetlenség megértésbe, a düh és harag megbocsátásba, az ítélkezés pedig szeretetbe transzformálódott.... Tovább »

Vannak olyan helyzetek, személyek, szituációk, amelyek „megnyomnak bennünk egy gombot” és kibillenünk. Hiszti, düh, kiabálás, depresszió, félelem, rémület – ezerszínű reakciók születhetnek ilyen esetben. Van, aki a helyzetet hibáztatja, vagy a másikra mutogat ilyenkor. Egy kis tudatossággal a tarsolyunkban azonban érdemes inkább magunkba néznünk, még akkor is, ha nem tetszik, amit találunk. Ha mégis meg… Tovább »

Lehetünk-e szabadok a szerelemben? Vagy pont hogy igazán megélni a szerelmet csak szabadon lehet? Összekavarodik sok minden ebben a témában: a kapcsolatok jelentős részénél ugyanis az alá- fölé rendelődés, Önmagunk feladása és elértéktelenítése, a másik felmagasztalása történik – mindez a szerelem nevében. Ha szerelmesek vagyunk, meg kell-e tennünk bármit a másikért? A kettő kizárja-e egymást… Tovább »

Az „erős nők” facilitálása során tapasztalom, hogy ezek a nők érzik azt, hogy ez így nem jó, de egyfajta huszonkettes csapdájába esnek, mert olyan élethelyzetük van, ami szinte megköveteli számukra azt, hogy erősek legyenek. Közben pedig mindennél jobban vágynak arra, hogy olykor “gyengék” is lehessenek. Az igazi Nőt megélni azonban csak egy igazi Férfi mellett… Tovább »

Egyszer nemrég, amikor facilitáltam, azt mondták nekem, hogy: „Én a párom mellett viselkedek”. Megdöbbentett ez a szó, mert ha a Társunk mellett nem tudunk Önmagunk lenni, akkor vajon mikor, hol és kivel lehetünk? Önfeladás vagy kompromisszum? Vajon hol van az “én” és a “mi” határa a párkapcsolatban?... Tovább »

Ha egy mondatban akarnék válaszolni rá, csak annyit írnék, hogy megéli Önmagát. Pont. Sziasztok, ennyi. Ez is a lényeg, nem kell erről kisregényt írni, mert az a szép ebben, hogy ez minden Nőnek mást jelent. Nincs egyen lista, amin pipálni kellene, hogy megfelelünk-e különböző kritériumoknak, amiről elhittük, hogy fontosak, mert elhitették velünk. Soha senki nem… Tovább »

Munkámból kifolyólag az elmúlt időszakban volt szerencsém az eddigieknél intenzívebben a férfiak, ráadásul vezetők társaságát élvezni, így elég intenzív élményeim voltak. Azt látom, hogy nagyon sok férfi küzd frusztrációval, elfojtással, a felelősség nem vállalásával vagy pont túlvállalásával, tehát alapvetően szélsőségekkel. Pedig talán pont az egyensúly teszi igazán Férfivá a férfit. De mit is jelent mindez?… Tovább »

Nem a világ vagy a körülmények tartanak fogva, hanem Te zárod be Önmagadat! Sejtszinten tárolódnak jelenbeli és elmúlt életed fájdalmai, melyeket elzársz és lakat alatt tartasz, mert elkerülni akarod őket. És ez alapvetően normális, csak mindez visszafog, korlátoz és hátráltat abban, hogy megéld a teljességet. A lélek forradalma azonban a szabadság lehetőségét hordozza.... Tovább »

Hosszú ideig csak sután botladoztam a női szerepben. Nem éltem, sőt ítélettel vegyes ellenállással tekintettem mindazokra, akik teljességükben élték a Nőt. Pont ezért érzem, látom, ha valakit most – ugyanezzel – én magam frusztrálok. A szabad, végtelenségében áradó, boldog, önfeledt Nő ereje ugyanis megosztó tud lenni: nem mindenki tudja el- és befogadni, mondjuk nem is… Tovább »

Elmentem a határaimig, sőt még azon is túlra. Ott álltam egy szakadék szélén és akkor bizony feltették a kérdést: vajon mered-e? Vissza vagy előre? De ha előre, akkor most egy nagy lélegzetet kell venned és ugranod kell… Fogalmam nem volt, mi vár rám, de azt tudtam, hogy csak egy út van: előre. Nem azért, mert… Tovább »

Messzinek tűnik, mintha nem is ebben az életben lett volna, amikor elindultam feléd… Az út első lépése a megengedés volt, hogy szerethetlek. Kezdetben csak „elméletben”. Mert a fejemben Te másé voltál, és én is másé voltam. És ez a fejben összerakott birtokos szerkezet sokáig teljesen megbénított. Így legelőször Önmagamon kellett átlépnem, hogy eljussak Hozzád, és… Tovább »

Áldozat – mily sokszor halljuk azt, hogy ha bármit szeretnénk, akkor áldozatot kell hozni érte. Feladni érte valamit – ami legtöbbször Önmagunk feladásában önt formát – és választásokat hozni két dolog között, mintha azok kizárnák egymást. Vajon hányszor tehettem meg mindezt – korlátozva saját magamat, a lehetőségeimet és a választásaimat. Gyanítom párszor biztos…... Tovább »

Divat lett a spiritualitás és tele van a világ – Magyarország különösen – önjelölt spirituális írókkal, tanácsadókkal, akik igazi messiástudattal rendelkezve valamiféle küldetésnek érzik, hogy tanítsák az embereket. Többen kérdezték már tőlem, hogy annyi mindent olvasni, mégis honnan tudhatják, hogy mi igaz, mi nem? A tuti választ, mint mindenben, ebben se várd tőlem, de néhány… Tovább »

Hogy szeretnéd, hogy szeresselek? Kedvesen, féltőn magamhoz szorítva, hogy tudd, a karjaimban boldogság, nyugalom és béke vár? Szabadon, elengedve, nézve repülésedet, ahogy szikrázol, izzol a tűzben, ami lényed legmélyéből árad szárnyaid suhogása közben? Némán, szavak nélkül, a szemeidbe nézve, látva a gyermeki mosolyt megcsillanni arcodon, ami engem is a mennyekbe repít? Hangosan, elhalmozva kedves szavakkal,… Tovább »

Lásd a lelket minden arc mögött. Minden fájdalom vagy félelem mögött, minden ki nem mondott, vagy túl hangosan mondott szóban. Minden harag, minden kizárás, minden elfordulás, minden menekülés mögött. A lélek próbál szólni hozzád, csak nem tudja, hogyan tegye. Nem tudja, mikor tegye. Nem tudja, jót tesz-e vele. És ebben a tehetetlenségben van, hogy „rossz”… Tovább »

Az elmúlt évben számtalan meditációt végeztem, ami az előző életekbe vezetett vissza, amelyik azonban a legnagyobb hatással volt rám, és a legkülönösebb helyzetben talált meg, nem meditáció alatt történt. Sőt, volt egy előzménye is. Néhány sor, amit a tavaly karácsonyi üdvözletemre válaszul kaptam: „Csak az erős lelkek tartanak ki, miközben egy szótlan sziklához beszélnek…”... Tovább »

A mesék rég elfeledett, ősi igazságokat rejtenek. Rita barátnőmmel imádjuk a meséket, és ma szinte egyszerre találtak meg minket meseszámok, amelyekből valamifajta „nagyobb kép” is összeállt bennem azzal kapcsolatban, mire is tanítanak minket a mesék a párkapcsolatok és a férfi-női szerepek vonatkozásában. Komoly társadalmi sztereotípiák dőlhetnek le bennünk, ha figyelmesen nézünk egy-egy mesét.... Tovább »

Mostanában egyre többen találnak meg azzal, hogy „váratlanul” szerelmesek lettek, és ez sokszor robbantja az olyan kapcsolatot, amit már csak a megszokás, a változástól és változtatástól való félelem vagy a közös lakás-hitel-gyerek triásza tart össze. Az is sokszor merül fel kérdésként, hogy ilyenkor mit tegyenek, merjék-e megélni a szerelmet és ha igen, vajon mire számíthatnak?... Tovább »

Íróként hiszem azt, hogy a szavaknak gyógyító erejük van. A szavak teremtenek, manifesztálják a korábban csak gondolatban megfogalmazott vágyakat. De a szavakkal lehet negatívan befolyásolni, ütni, rombolni, pusztítani is. Még pusztán „jót akarásból”, na meg amit előszeretettel csinálnak sokan, a szeretet nevébe burkolva. Hogy a szavaink mivé válnak a kezünkben, csak tőlünk függ. Te tudod-e,… Tovább »