Lélekmozaikok

Újra tanítjuk szeretni Egymást – A feltétel nélküli szeretetről

Vágyunk a szeretetre, magunkba szívnánk, mint gyermekként az anyatejet. Az igazi szeretetre, ami törődő, gondoskodó, megbocsátó, hálás, kedves és csak árad. Feltételek nélkül. Mi oly sokszor mégis feltételekhez kötjük mindazt, amit az Élet természetes részeként csak áramoltatnunk kellene. Míg egyszer csak jön valaki, akivel újra tanítjuk szeretni Egymást…... Tovább »

A karmikus kapcsolatok legnagyobb buktatóiról – Az ígéretek, eskük, fogadalmak

Kapcsolataink, különösen azok a karmikus kapcsolataink, amelyekhez életek sokasága köt minket, tükörként verhetik vissza számunkra a legmélyebb fájdalmainkat, félelmeinket és feladatainkat. Ilyenkor ahelyett, hogy a másikat próbálnánk „megjavítani”, érdemes olyan szemmel is magunkra nézni, mi az, amit mi elutasítunk saját magunkban?... Tovább »

Ego kontra lélek – Az ész és a szív egymásnak feszülése

Amikor úgy tűnik, a világ ellen harcolunk, valójában világok feszülnek egymásnak bennünk. A külvilág csak visszatükrözi ezt a harcunkat, pszichológiai terminussal élve kivetítünk. Persze ez legtöbbször fordítva jelentkezik: külső támadásként érzékelünk valamit, amire válaszul felhúzzuk a falainkat és visszavonulunk a védőbástyáink mögé. De valamiért a harc mégsem múlik el, ami nem meglepő, hiszen Önmagunk elől… Tovább »

Mindenhol, ahol azért nem fogadsz be, mert félsz, hogy elveszíted…

Van úgy, hogy azt érzed, már csak egy karnyújtásnyira vagy valamitől, és érzed, hogy TE magad állsz a saját utadban. Nem tudod logikus észérvekkel ezt megmagyarázni, csak érzékeled, hogy valami nincs rendben. Hiányzik egy mozaik darab, ami nélkül nem léphetsz tovább. Lépnél, de nem tudsz. Na, én nem az a fajta vagyok, aki belenyugszik egy… Tovább »

Tisztítótűz

Megtisztulni sokféleképpen lehet. A múlt terheit elmoshatja a víz, elfújhatja a szél vagy el is égetheti a tűz. A purgatóriumot többféleképpen átélhetjük, ráadásul nem is kell meghalnunk hozzá. Talán csak egy kicsit. Valójában nem is nekünk, hanem sokkal inkább az egónknak.... Tovább »

Ha szeretnéd megváltoztatni a világot, akkor szeress…

Van olyan, hogy az írót is megérintik egy másik író sorai, mintha nem csak neki, de helyette is papírra vetett volna érzéseket, pillanatokat, megéléseket. Habár nem szoktam idézeteket megosztani itt a blogon, most kivételt teszek. Mert ezek a sorok mindennél jobban összefoglalják, mit jelent szeretni… Igazán… Női és férfi oldalról is. Érdemes többször elolvasni, engem… Tovább »

Tanuljuk meg egymást felemelni!

Egymást felemelni azt jelenti, hogy anélkül, hogy a másikat lesajnálnám, elvenném az erejét, én akarnám megoldani helyette a feladatait, csak figyelek rá, ott vagyok vele, és hozzájárulás vagyok az életéhez. Sokszor már önmagában ennyi is elég. Egy kedves szó, amiben biztosítom, hogy minden rendben lesz és nem vagy egyedül. Nem kell egyedül szembenézned a nehézségekkel.... Tovább »

A lélek felszabadítása

Azt hisszük, lelkünk a testünk „börtönében” él, és a lélek akkor szabadul fel, amikor a szívünk utolsót dobban a földi létben. A lélek azonban nem ekkor szabadul fel, hanem amikor kitör a fájdalmaink, félelmeink és az ego különböző játékszereinek a kötelékéből.... Tovább »

Lélekemelkedések: A pillanat, ami nemrég még csak a távoli jövő volt…

Sokszor csak azt látjuk, mi hiányzik az életünkből, azt nem ismerjük el, mi az, amire már régóta vágytunk és megjelent. A pillanat, ami nemrég még csak a távoli jövő volt, most van. Úgy hívják, jelen. Amikor pedig a jelenben a szív megnyílik, a lélek szárnyal. És ha a lélek szárnyal, emelkedik és másokat is emel…. Tovább »

Benned, mint tükörben

Nem szoktam meg, hogy ilyen mélységben tükröt tartsanak nekem. Hiszen oly sok ember számára én vagyok a tükörtartó. Sokáig nem mertem megmutatni magam, nehogy meglássák ki is vagyok valójában. Te mégis látsz. Az összes hibám, félelmem és falam ellenére… Mert talán egyedül csak Neked van szemed hozzá…... Tovább »

Honnan tudjuk azt, ha a lélektársunkkal találkozunk? – A lélektársi és ikerlélek kapcsolatokról

Kapcsolataink működésében segíthet, ha tudjuk, hogy egyetlen találkozás sem véletlen, de hogy a sorsszerű találkozás után hogy alakítjuk az életünket, az kizárólag tőlünk és a szabad akaratunktól függ. Sok zűrzavar él a lélektársi, és még több az ikerlélek kapcsolatokról, ezért most egy olvasói levél hatására erről írtam.... Tovább »

Bárki, akit nem vagy hajlandó elveszíteni, el fogsz veszíteni

Ki az, akit olyan nagy jelentőséggel ruházol fel az életedben, hogy azt mondod, őt nem vagyok hajlandó elveszíteni? Látod-e, hogy e mögött valójában az áll, hogy nélküle nem tudod elképzelni az életed, ki vagy szolgáltatva az ő cselekedeteinek, és ekkor még nem találtad meg a saját egyensúlyodat? Nézzük meg, mi történik, ha eljutsz odáig a… Tovább »

Önmagadnak lenni

Félünk egyedül lenni és félünk Önmagunk lenni. Kapcsolatokba vagy Önmagunk elől menekülünk, olykor mindent megteszünk, hogy ne nézzünk szembe a valósággal. Ha mégsem menekülnénk, akkor is rettegünk a bizonytalanságtól. Inkább választjuk a biztosat, mint a bizonytalant – miért? Mert nem vagyunk biztosak Önmagunkban.... Tovább »

A világom omlik össze vagy én?

Sokszor összeomlik a világunk és közben mi magunk is összeomlunk a világunkkal együtt. Kimászunk a romok közül és újrakezdjük az életünket. Van, hogy később az összeomlás látszólag megismétlődik. De az már mégsem ugyanaz, hiszen mi sem vagyunk ugyanazok. Jó esetben erősebbek, bölcsebbek és szeretet teljesebbek lettünk. Minden esetben, amikor a világom omlik össze, egy illúzióm… Tovább »

„Én a tied vagyok” – Szeretni annyi, mint falak nélkül lenni

Vannak olyan csodás mesterek, akik nagy titkok tudói. Biegelbauer Pál is közéjük tartozott. Az ő egyik előadása alapján nemrég kiadott A Fény Könyve tömény esszenciája olyan isteni igazságoknak, melyek kézen fognak és elvezetnek minket Önmagunkhoz, a szeretet valódi megéléséhez és másoknak való átadásához. Az alábbi részleteket A Fény Könyvében olvashatjátok tőle, szeretettel ajánlom mindenkinek.... Tovább »

A lélek nem felejt – A karmikus kapcsolatokról és találkozásokról

Megszületünk és azt hisszük, tiszta lappal indul az életünk… Nevetünk és sírunk, elesünk és felkelünk, lélegzünk és olykor eláll a lélegzetünk. Mert mindaz, amit mindaddig magunkról, a létünkről és egymásról gondoltunk, csak egy apró töredék volt a lélek történeteinek végtelenségében. És habár mi sokszor bármennyire is szeretnénk felejteni, lelkünk bizony nem felejt…... Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!