Hogy tekintesz a kapcsolataidra, különösen a párkapcsolatodra? Mik a legfőbb szempontjaid benne? Mennyire működik neked? Mennyire tudsz nőként Nő és férfiként Férfi lenni benne? Jah, hogy nem tudod, azt „hogy kell”? Nem csodálom… De hidd el, a másik oldal sem…... Tovább »
A párkapcsolat, mint üzlet? – És csodálkozol, hogy nem működik…
Hogy tekintesz a kapcsolataidra, különösen a párkapcsolatodra? Mik a legfőbb szempontjaid benne? Mennyire működik neked? Mennyire tudsz nőként Nő és férfiként Férfi lenni benne? Jah, hogy nem tudod, azt „hogy kell”? Nem csodálom… De hidd el, a másik oldal sem…... Tovább »
Kapcsolataink, különösen azok a karmikus kapcsolataink, amelyekhez életek sokasága köt minket, tükörként verhetik vissza számunkra a legmélyebb fájdalmainkat, félelmeinket és feladatainkat. Ilyenkor ahelyett, hogy a másikat próbálnánk „megjavítani”, érdemes olyan szemmel is magunkra nézni, mi az, amit mi elutasítunk saját magunkban?... 
Amikor úgy tűnik, a világ ellen harcolunk, valójában világok feszülnek egymásnak bennünk. A külvilág csak visszatükrözi ezt a harcunkat, pszichológiai terminussal élve kivetítünk. Persze ez legtöbbször fordítva jelentkezik: külső támadásként érzékelünk valamit, amire válaszul felhúzzuk a falainkat és visszavonulunk a védőbástyáink mögé. De valamiért a harc mégsem múlik el, ami nem meglepő, hiszen Önmagunk elől… 
Van úgy, hogy azt érzed, már csak egy karnyújtásnyira vagy valamitől, és érzed, hogy TE magad állsz a saját utadban. Nem tudod logikus észérvekkel ezt megmagyarázni, csak érzékeled, hogy valami nincs rendben. Hiányzik egy mozaik darab, ami nélkül nem léphetsz tovább. Lépnél, de nem tudsz. Na, én nem az a fajta vagyok, aki belenyugszik egy… 
Megtisztulni sokféleképpen lehet. A múlt terheit elmoshatja a víz, elfújhatja a szél vagy el is égetheti a tűz. A purgatóriumot többféleképpen átélhetjük, ráadásul nem is kell meghalnunk hozzá. Talán csak egy kicsit. Valójában nem is nekünk, hanem sokkal inkább az egónknak.... 
Nem értjük az elengedést, a kapcsolatokat, egymást, Önmagunkat. Nem tudunk szeretni igazán… A szerelem nem háború, amit majd valaki megnyer. A szeretet és az elvárások nem férnek meg egymás mellett. Nem lehet praktikákkal és taktikákkal, elvárásokkal szeretni. Itt az idő tisztázni néhány fontos kérdést!... 
Azt hisszük, lelkünk a testünk „börtönében” él, és a lélek akkor szabadul fel, amikor a szívünk utolsót dobban a földi létben. A lélek azonban nem ekkor szabadul fel, hanem amikor kitör a fájdalmaink, félelmeink és az ego különböző játékszereinek a kötelékéből.... 
A világunk polarizálódik: egyre nagyobbak lesznek a szakadékok az emberek között minden szinten, így a tudatosság, a fejlődés szintjén is. Van választásunk, hogy a haragot, bosszút és a gyűlöletet, vagy a megengedést, ítéletmentességet és a Szeretetet választjuk. És bármikor mondhatjuk, ha bántanak minket, hogy: Eddig és nem tovább!... 
Hálás vagyok minden visszajelzésért, amit Tőletek kapok, ez a levél pedig, amit most kaptam, különösen megérintett. Mert az írás az valójában “csak” elmélet. A gyakorlatot éljük minden nap minden egyes pillanatában. Az Élet játszik velünk, hogy az elméleti tudásunkat tudjuk-e, merjük-e átültetni a hétköznapjainkba is. És amikor igen, az valódi csodákat teremt! Adjon ez a… 
Sokat írok a választások fontosságáról. Mit is jelent az, hogy választásokat hozunk? Az Élet most jól megmutatta számomra, mekkora különbség van a között, hogy kimondasz valamit, döntést hozol, illetve amikor megteszed a választásod következményeként az első lépéseket…... 
Sokszor csak azt látjuk, mi hiányzik az életünkből, azt nem ismerjük el, mi az, amire már régóta vágytunk és megjelent. A pillanat, ami nemrég még csak a távoli jövő volt, most van. Úgy hívják, jelen. Amikor pedig a jelenben a szív megnyílik, a lélek szárnyal. És ha a lélek szárnyal, emelkedik és másokat is emel…. 
Hordozunk magunkkal történeteket, emlékeket, helyzeteket, személyeket, feladatokat, amelyekkel oly sokszor nem tudunk mit kezdeni. Az elmúlt hetek ezeknek a régóta tartó és minket már nem szolgáló érzéseknek, helyzeteknek az elengedéséről szóltak, hogy egy teljesen más minőségben újjászülethessünk.... 
Emlékszem erre a mondatra, ahogy a telefonban kimondtam a barátnőmnek. A higgadt, nyugodt válasz csak annyi volt erre: De hiszen én tudtam… Mire én: „Na ne mááár! De én nem!” És ezzel a mondattal elkezdődött valami, ami aztán felborított mindent, amit eddig biztosnak hittem magamról és az életemről…... 
Emlékszem, éveken keresztül gyűlöltem, amikor azt mondták nekem: „Aranyos vagy.” Aranyos voltam, persze, jó kislány voltam, mégsem „kellettem” senkinek… Bezártak vagy bezártam saját magam a jó kislány szerepbe, amiből mindig is kitörni vágytam. Talán ez is egy elvárás volt. Hogy jónak kell lennem. Én pedig jó voltam. Hogy szeressenek…... 
Nem szoktam meg, hogy ilyen mélységben tükröt tartsanak nekem. Hiszen oly sok ember számára én vagyok a tükörtartó. Sokáig nem mertem megmutatni magam, nehogy meglássák ki is vagyok valójában. Te mégis látsz. Az összes hibám, félelmem és falam ellenére… Mert talán egyedül csak Neked van szemed hozzá…... 
Kapcsolataink működésében segíthet, ha tudjuk, hogy egyetlen találkozás sem véletlen, de hogy a sorsszerű találkozás után hogy alakítjuk az életünket, az kizárólag tőlünk és a szabad akaratunktól függ. Sok zűrzavar él a lélektársi, és még több az ikerlélek kapcsolatokról, ezért most egy olvasói levél hatására erről írtam.... 
“Megértés… Oly sokszor meg akarjuk érteni az embereket, mert azt hisszük, a megértés nélkülözhetetlen az elfogadáshoz. Pedig valójában – ha nagyon őszinték vagyunk magunkhoz – a megértés mögött sokkal inkább rejlik annak a vágya, hogy irányítsuk a másikat.... 
Ki az, akit olyan nagy jelentőséggel ruházol fel az életedben, hogy azt mondod, őt nem vagyok hajlandó elveszíteni? Látod-e, hogy e mögött valójában az áll, hogy nélküle nem tudod elképzelni az életed, ki vagy szolgáltatva az ő cselekedeteinek, és ekkor még nem találtad meg a saját egyensúlyodat? Nézzük meg, mi történik, ha eljutsz odáig a… 
Azt tapasztalom, sokan úgy szeretnének belevágni egy párkapcsolatba, hogy még nincsenek magukkal rendben, hiányból működnek, amelynek betöltését valaki mástól várják. Amíg azonban ezek az automatizmusok élnek bennünk, addig az egyenlőségen alapuló kapcsolat helyett maximum függőséget teremthetünk.... 
Nőként vannak olyan ajtóink, amelyeket még saját magunk elől is jól elrejtünk úgy, hogy nem is tudunk a létezésükről. Ezek pedig zárva is maradnak mindaddig, amíg nem jön Valaki, aki kinyitja nekünk őket. És olykor elég az is, hogy csak résnyire, mint egy finom lágy szellő, és invitál minket beljebb, egyre beljebb, hogy felfedezzük Nőként… 
Amikor nem mozdulunk, az Élet megmozdít minket. Először csak finoman, majd egyre erőteljesebben, végül pedig úgy, hogy kétség sem fér hozzá, lépnünk kell. És ez egyben sokszor arról szól, hogy belépünk az ismeretlenbe, lemondva az irányításról és teljesen megadjuk magunkat az Égnek és a Sorsunknak…... 
Megszoktuk, hogy az Élet nehéz. Túl könnyű az igazság, ezért nem vállaljuk fel. Hajlandó vagy-e megengedni magadnak, hogy végtelen könnyű legyen az életed? Szeretnél-e tündérmesében élni? Olvasói levélre válaszoltam.... 
Meglepő jelenségre világítottak rá nekem a napokban, amelyek sok párkapcsolati, kapcsolati konfliktust megmagyarázhatnak. Nagyon sok harag zúdul a férfiak ellen, ami össztársadalmi szinten is komoly férfigyűlöletet okoz. Tehetünk azért, hogy ez megváltozzon. Nőként és férfiként egyaránt.... 
Félünk egyedül lenni és félünk Önmagunk lenni. Kapcsolatokba vagy Önmagunk elől menekülünk, olykor mindent megteszünk, hogy ne nézzünk szembe a valósággal. Ha mégsem menekülnénk, akkor is rettegünk a bizonytalanságtól. Inkább választjuk a biztosat, mint a bizonytalant – miért? Mert nem vagyunk biztosak Önmagunkban.... 