Intenzív energiák mozognak a térben, mintha ez az időszak arról szólna, hogy még egyszer egy nagy lendületet véve kisöpörjön mindent a mélyről, ami nem szolgál minket, aminek szükséges az elengedése. Ez az év az elengedésről szól, így ha úgy indulunk neki a novembernek, hogy szembe merünk nézni azzal, mi rejlik még lelkünk mélyén, ami elengedésre… Tovább »
A megújulás kulcsa: az elengedés – Nyisd meg a szíved a csodákra!
Intenzív energiák mozognak a térben, mintha ez az időszak arról szólna, hogy még egyszer egy nagy lendületet véve kisöpörjön mindent a mélyről, ami nem szolgál minket, aminek szükséges az elengedése. Ez az év az elengedésről szól, így ha úgy indulunk neki a novembernek, hogy szembe merünk nézni azzal, mi rejlik még lelkünk mélyén, ami elengedésre… Tovább »
Az összhang hiányával való megküzdés, az Alvó Ikerlélek Felébresztése és az Ego lebontása. Hogyan hozhatom felszínre Ikerlángom Belső Tudását, és hogyan segíthetek neki, hogy emlékezzen az örök kapcsolódásunkra? Sok Ikerláng van olyan helyzetben, amikor a kapcsolatban a másik fél menekül, ellenáll, és nem nyitott a spirituális módszerekre – amit sokan úgy neveznek, hogy „Egóban ragadt… 
Kapcsolataink tükrében látjuk csak Önmagunkat, és hogy kik is vagyunk valójában, azt nagyban befolyásolja, hogy kikkel vesszük körbe magunkat. Változunk és változtatunk, formálódunk és formálunk. Hol erősen, hol csak láthatatlanul, végtelen gyengédséggel. És hogy párunknak kit választunk, az leginkább attól függ, ki mellett mit tapasztalunk, mit hoz ki a másik belőlünk. Te vajon mennyire szereted… 
A napokban találkoztam ezzel a fogalommal, majd aztán úgy alakult, hogy a környezetemben is egyre több barátnőmnél „diagnosztizáltam”. Ez a jelenség a kapcsolatok azon fázisában jelentkezik, amikor már hosszú ideig vártál, vágyakoztál arra, hogy „végre” megtörténjen, és amikor pedig éppen történik, azt meg nem hiszed el, sőt bepánikolsz tőle…... 
Sőt, talán van az már jóval több is. Pedig csak 33 vagyok. És végülis mikor, ha nem most? Főleg hogy igazából az igazi randik kimaradtak az életemből. Ilyen béna találkozások voltak még valamikor sok-sok évvel ezelőtt, ami pedig nem béna volt, és amiből kapcsolat lett, valahogy túlontúl egyértelmű volt elsőre, hogy oké, akkor együtt. Szóval… 
Ágyhalál. Így hívják azt, amikor egy pár már csak testvérként él egymás mellett, a kapcsolatból (szinte) teljesen elhal a testi szintű kapcsolódás. Hogy ez mennyivel gyakoribb annál, mint amit el tudunk képzelni, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az elmúlt fél-egy évben számos olyan történettel találkoztam, ahol ez jellemezte a kapcsolatot. Ilyenkor mit tehetünk?… 
Ha volt valaha, amit igazán elmondhattam magamról, az az volt, hogy „fiús” lány voltam. Gyerekként sosem babáztam, a lányok helyett a fiúkkal mindig jobban megértettem magam, és mindent megtettem – persze tudattalanul – hogy elrejtsem, elfojtsam magamban a női énemet… De amikor igazán megszerettem magam, valami megváltozott… Elmondom, hogy váltam “rút kiskacsából Hercegnővé”…... 
Mit jelent várakozni, és miért nem visz előre minket az üres várakozás? Kell-e, ha igen, meddig és hogy ne „őrüljünk” bele? Fekete-fehérnek látjuk ezt a kérdést, pedig valójában nem az. Az elengedés a legritkább esetben tanít a fizikai elengedésre. Ráadásul minden ilyen helyzet nem a másikról szól, hanem saját magunkról. Tudom, ezt a legnehezebb elfogadni…... 
Hiszem azt, ha megértjük Önmagunkat, tudatosabbak leszünk a kapcsolatainkban. Hiszem azt, ha megértjük egymást: a Nő megérti a Férfit és a Férfi megérti a Nőt, boldogabb, szeretetteljesebb és jobban működőbb lesz a kapcsolatunk a társunkkal. Ezért vagyok mindig végtelenül hálás a férfi olvasóimnak, akik mernek megnyílni és kérdezni. Ez történt most is a napokban.... 
Emlékszem… Csak feküdtem a földön és nem hittem el. Másfél óra tánc után felszabadult bennem valami, ami ki akart törni a mélyből. Folytak a könnyeim és azt éreztem, nem lehet ennyire könnyű. Hogy nem lehet az, hogy szinte csak egy lépés, hiszen annyira megszoktam már azt, hogy nehéz legyen. Azt, hogy fájjon, hogy megküzdjek, hogy… 
Túltoltuk az irányítást, a probléma- és feladatmegoldást, az erőfitogtatást, a versenyt, az összehasonlítást. Egyensúly keresés zajlik a férfi és női viszonyokban, két alapvetően sérült minőség próbál újra kapcsolódni, miközben mintha újra kellene tanulnunk egymás nyelvét. Azt látjuk, hogy ami van, az nem működik, de nincs előttünk minta.... 
Elengedtem a tested, amikor azt hittem, utoljára látlak… Elengedtem a lelked, amikor a Csendet szomjaztad… Elengedtem a vágyat, hogy meg akarjalak menteni… Elengedtem a kérdéseimet, hogy meg akarjalak érteni… Elengedtem a válaszaimat, és a Szavak szárnyalni kezdtek bennem… Elengedtem az ellenállásaimat az érzéseimmel szemben… Elengedtem a félelmeimet, hogy soha nem látlak többé újra… Elengedtem… 
Számos esetben, amit valaki ikerláng szerelemnek gondol, az „csak” egy karmikus kapcsolat, amiben azonban a lényeg és a cél ugyanaz: a szeretet megélése Női-Férfi kapcsolódáson keresztül, a kiteljesedés, az Egység élmény, a fejlődés, a boldogság, az energiák kiegyenlítődése, egymás és Önmagunk tanítása és a tanítások befogadása. A „csak”-ot nem véletlenül írtam. Mert azt látom, hogy… 
A szerelem témája mindig népszerű volt az emberek körében. Korszaktól függetlenül, hiszen olyan erőket képes mozgósítani bennünk és az Univerzumban, mint talán egyetlen másik jelenség sem. Az ikerláng szerelem az elmúlt évek egyik legtrendibb témájává vált bizonyos körökben, ez pedig mind magával hozta azt, hogy egyre több, egyre felhígultabb információkat olvasni a témában. Erről a… 
Mikor nevettél utoljára annyira, hogy már a hasad is fájt tőle? Olyan felszabadultan, kötöttségek és anélkül, hogy azon gondolkoztál volna, vajon hülyének néz-e bárki is? Lazán, játékosan, csak azért, mert jól esik. Egyre több embernél látom, hogy nem meri megengedni magának ezt a „luxust”, pedig a nevetés olyan energiákat szabadít fel bennünk, amelyek igazán jótékony… 
Minden viszonyítás kérdése, és a jóhoz könnyű hozzá szokni. Van, hogy ezért nem is merünk beleereszkedni az igazi jóba, mert megszoktuk azt, ami van, és inkább megelégszünk vele. Egy facilitálás alkalmával a következő kérdést tettem fel a velem szemben ülő hölgynek: Be tudod fogadni az elfogadást? El tudod hinni azt, hogy tényleg szerethető vagy úgy… 
Access Bars facilitátorként erőteljesen belém égett, hogy mindenki véleménye csupán egy érdekes nézőpont. Én sem erőltetem rá a saját igazságomat senkire. De amikor az ország egyik legnevesebb pszichológusának ilyen mondatok hagyják el a száját, azon azért igencsak fennakad a szemem… Picit mögé néztem a barát-ellenség kérdésnek, és az út ismét a szeretethez vezetett…... 
Néha azt érzem, saját magunk állunk saját magunk útjában. Ha átugranánk saját magunk árnyékán, akkor minden, ami eddig nehéz volt, egy pillantás alatt könnyűvé válna. De vajon miért és hogyan szabotáljuk az életünket, és mi kellene ahhoz, hogy ez megváltozzon? Született egy levél a kérdésről – nem csak – a barátnőmnek…... 
Egy megkereséssel kezdődött, majd egy telefonnal folytatódott. Amikor tavasszal Rapavi Kriszta felhívott, hogy könyvet ír, és mondjam el, én hogy intéztem a könyvkiadást, boldogan osztottam meg vele a saját tapasztalataimat. Nem tudtam semmit a könyve történetéről. Címet, nyomdát, tördelőt keresett hozzá. Elkezdtünk beszélgetni, és az a fél óra mindkettőnk számára sorsfordító volt… Most már tudom…... 
Te hogyan mutatod ki a szeretetedet? Ki mered-e mutatni egyáltalán, vagy visszabújsz a csigaházadba és inkább azt várod, hogy a másik kitalálja, mit érzel? Ki mered-e mondani azt, hogy: szeretlek? Félünk a sebezhetőségünk felvállalásától ezért inkább oly sokszor hallgatásba menekülünk… A másik opció, hogy túlagyaljuk és túlkombináljuk a kérdést. Pedig az legtöbbször sokkal egyszerűbb annál,… 
Emlékszem a pillanatra, amikor találkoztunk… Csak azt tudom, hogy már fél évvel előtte eldöntöttem, hogy elmegyek oda. Nem tudtam miért, de tudtam, ott a helyem. Akkor még nem voltam az az ismerkedős fajta, korábban sosem szólítottam meg másokat ilyen helyeken. De azt éreztem, Téged meg kell szólítsalak. Nem tudtam, ki vagy, de valami vonzott hozzád…... 
Vannak pillanatok és helyzetek, amikor igencsak próbára tesz minket az Élet. Egy ilyen próbatétel, amikor akár okkal, akár ok nélkül támadnak minket. Miről szólnak az ilyen helyzetek? Rólunk vagy a másikról? Általában is-is. Pedig sokszor teljesen magunkra vesszük, vagy pont ellentámadásba megyünk át. Érdemes kicsit ennek a mélyére ásni, mit is lehet tenni ilyen helyzetben.... 
Hol van az „igazi Férfi” és hol van az igazi Nő? Sokan teszik fel ezt a kérdést mostanában. Miért olyan nehéz egy erős nőnek szerelembe esni címmel olvastam a napokban egy cikket Király Eszter jóvoltából, amit megosztottam a Facebookon, és rögtön kapott jó pár kommentet és megosztást. Férfiak és nők pro és kontra – mindenkinek… 
Vágyunk a szeretetre, magunkba szívnánk, mint gyermekként az anyatejet. Az igazi szeretetre, ami törődő, gondoskodó, megbocsátó, hálás, kedves és csak árad. Feltételek nélkül. Mi oly sokszor mégis feltételekhez kötjük mindazt, amit az Élet természetes részeként csak áramoltatnunk kellene. Míg egyszer csak jön valaki, akivel újra tanítjuk szeretni Egymást…... 