“Megértés… Oly sokszor meg akarjuk érteni az embereket, mert azt hisszük, a megértés nélkülözhetetlen az elfogadáshoz. Pedig valójában – ha nagyon őszinték vagyunk magunkhoz – a megértés mögött sokkal inkább rejlik annak a vágya, hogy irányítsuk a másikat.... Tovább »
A boldogság receptje valójában nagyon egyszerű: Megadni magunknak mindazt, amit másoktól várunk
“Megértés… Oly sokszor meg akarjuk érteni az embereket, mert azt hisszük, a megértés nélkülözhetetlen az elfogadáshoz. Pedig valójában – ha nagyon őszinték vagyunk magunkhoz – a megértés mögött sokkal inkább rejlik annak a vágya, hogy irányítsuk a másikat.... Tovább »
Azt tapasztalom, sokan úgy szeretnének belevágni egy párkapcsolatba, hogy még nincsenek magukkal rendben, hiányból működnek, amelynek betöltését valaki mástól várják. Amíg azonban ezek az automatizmusok élnek bennünk, addig az egyenlőségen alapuló kapcsolat helyett maximum függőséget teremthetünk.... 
Amikor nem mozdulunk, az Élet megmozdít minket. Először csak finoman, majd egyre erőteljesebben, végül pedig úgy, hogy kétség sem fér hozzá, lépnünk kell. És ez egyben sokszor arról szól, hogy belépünk az ismeretlenbe, lemondva az irányításról és teljesen megadjuk magunkat az Égnek és a Sorsunknak…... 
Sokszor összeomlik a világunk és közben mi magunk is összeomlunk a világunkkal együtt. Kimászunk a romok közül és újrakezdjük az életünket. Van, hogy később az összeomlás látszólag megismétlődik. De az már mégsem ugyanaz, hiszen mi sem vagyunk ugyanazok. Jó esetben erősebbek, bölcsebbek és szeretet teljesebbek lettünk. Minden esetben, amikor a világom omlik össze, egy illúzióm… 
Néha össze kell törni, néha szét kell esni… Darabokra… Hogy kilépve szerepeinkből, elszakítva függőségeinket, ledobva maszkjainkat, amelyek eltorzítják belső fényünk lángjait, újjászülessünk.... 
A napokban olvastam egy interjút Máté Krisztával a Nők Lapja Café oldalán. Már a cikk címe sokat elárult: „Álcának szántam a kemény nő szerepet”. Én pedig elgondolkoztam azon, hány álcát, szerepet, hazugságot használunk arra, hogy megvédjük magunkat – de vajon kitől vagy mitől? Azt hiszem, leginkább az Élettől!... 
Kopogtatok. Állok az ajtód előtt, nyitott szívvel, elvárások, kétségek és gondolatok nélkül, és várom, vajon beengedsz-e. Csak halkan zörgetek, talán túl óvatosan. Nem hallod. Nem hallod, mert túl nagy a világ zaja körülötted. Nem hallod, mert mások túlkiabálnak, és én amúgy sem vagyok az a kiabálós fajta. Nem hallod, mert az életed hullámvasútja oly hangosan dübörög,… 
Robbantott a héten két férfi a nőknél és elképesztő látni, milyen feszültségek és indulatok ömlenek ki a nőkből. Sokan feljogosítva érzik magukat, hogy most akkor megmondják a tutit, kiállva a jogaikért, csak azt nem vesszük észre, hogy ezzel egyre jobban nő a szakadék a két nem között.... 
Sokszor beszélgettem veled erről. Akkor még áldásnak hittem, hiszen csodáltalak és felnéztem rád, és annyira akartam azt, amit te tudsz. Közeleg a születésnapod és ismét belemásztál a fejembe. Talán valamilyen változást érzékelek, vagy kezdem tudni, min mehettél keresztül. Vagy csak képessé váltam arra, hogy a dolgokat ne csak feketének és fehérnek lássam…... 
Kételkedés, tépelődés, bizonytalanság – ismerős érzések? Pillanatokra, órákra, netán napokra mindnyájunkat megtalálhatnak, amikor elbizonytalanodunk, mit is akarunk valójában, jó-e az irány, amerre tartunk, kivel, mit és mikor szeretnénk. Sok embernél feltűnik mostanában, így most megosztom veletek, engem mi vezetett ki a kételkedésből.... 
A találkozás, ami elrendeltetett egy egyedülálló könyv: pillanatképek összefonódása, belső megélések papírra vetése barátságról és párkapcsolatról, szeretetről és szerelemről, elfogadásról és elengedésről, függőségről és felismerésekről, valamint kapcsolatokról Önmagunkkal és másokkal, és nem utolsó sorban felejthetetlen találkozásokról, a lélektársaink életünkben betöltött szerepéről…... 
Teljesen mindegy, hogy pénzre, autóra vagy kapcsolatra vágyunk, annyi mindent olvashatunk már erről a vágyakozás, akarás, vonzás törvénye kérdésről, hogy ha nem vagyunk elég éberek, teljesen elveszhetünk benne. Főleg amikor még Buddhát is felhozzák, aki szerint ugye a vágyak a szenvedéseink forrásai. Teljes lehet a zűrzavar, hogy akkor most legyenek vágyaink vagy ne?... 
Biegelbauer Pál – Ki vagyok én? című könyve azért zseniális, mert életünk alapvető kérdéseiről mesél közérthetően, nagy szavak és filozófiák nélkül, a hétköznapi emberek nyelvén. Alapmű. A férjem is azt mondta, ezt tenné kötelező olvasmánnyá az Egri csillagok helyett. Egyetértek vele.... 
Amikor halálosan szerelmesek vagyunk, van bennünk egyfajta fantázia arról, hogy a párunkkal való kapcsolatunk örökké tart, mert azt érezzük, hogy minket a Jóisten is egymásnak rendelt. Azt hiszem, megint illúziókat rombolok szét, de olyan nincs, hogy örökre tartó isteni kötelék – legalábbis abban a formában, ahogy azt mi hinni szeretnénk.... 
A kiegyensúlyozott kapcsolatok egyik titka az, ha képessé válunk néha a másik nézőpontjából is rátekinteni egy helyzetre. A párkapcsolati, és alapvetően a férfi-női kapcsolatok nehézségeinek egy része könnyen megoldható, ha felismerjük, mennyire másképp működünk. Az adás és befogadás képessége még a legtöbb nőben sincs egyensúlyban, a férfiakra azonban ez még jobban igaz.... 
Ha egy történetnek meg kell születnie, megszületik. Az írót hajtja valami és addig nem nyugszik, amíg a belülről fakadó gondolatokat, érzéseket formába nem önti. És vannak olyan történetek, melyek látszólag egy emlékhez köthetők, valójában azonban mindnyájunk történetei. Ilyen könyv az Alkalmasság is: hangulatképek, élmények, és emlékek összefonódása az elmúlásról és az életre való alkalmasságról.... 
Bajban mutatkozik meg az igaz barát? Vagy ellenkezőleg, pont a boldogságban? Mind a családi, mind a baráti kapcsolatokban nagyobb szerepet tulajdonítunk annak, ha nehézséggel kell szembenéznünk, akkor van kire számítanunk. És igen, sokszor a bajban mutatkozik meg, ki is a barátunk. De legalább ugyanilyen fontos, hogy amikor boldogok vagyunk, akkor meg tudjuk-e osztani az örömünket… 
Lehetsz-e „sok” vagy „kevés”? Röviden: nem. Mindenki, aki ezt próbálja elhitetni veled, az manipulál, vagy kifogásokat keres és rád próbálja hárítani a felelősséget. Érdemes erre ébernek lenni, mert ha ezt látjuk, nem fogjuk magunkra venni és nem tartjuk hibásnak sem magunkat. Mégis miért dőlünk be annak, amikor ezt próbálják elhitetni velünk?... 
Szeretnél javítani a kapcsolataidon, de nem tudod, hogyan? Ilyenkor érdemes körbejárni az elfogadás kérdését: Mennyire vagy elfogadó, mennyire fogadod el magadat és másokat? Az elfogadással kapcsolatban számos tévhit kering a fejünkben. A valódi elfogadás megértése és megélése azonban olyan kapukat nyit meg, ami képes arra, hogy teljesen átalakítsa az életünket!... 
Kapcsolataink minősége meghatározza életünk minőségét. Sok nehézségtől, félreértéstől kíméljük meg magunkat, ha ismerünk néhány alapvető szabályt, amelyek tudatosan vagy tudattalanul, de mindenképp alakítják életünk. Egyszerű dolgokról van szó, de érdemes figyelni rájuk!... 
Nem hisszük el, hogy mehet könnyen is, vagy nem értékeljük, ha valamit túl könnyen kapunk. Az egyik legnagyobb önkorlátozó hiedelmünk az, hogy meg kell szenvedni a boldogságért és a boldogulásért. Hogyan jussunk ki ebből az ördögi mókuskerékből, amiben ez a legmélyebben lapuló önkorlátozó hiedelmünk tart minket?... 
Bízni valakiben – jobban, mint Önmagunkban, a saját érzékelésünkben és utólag csalódni. Ugye veled is előfordult már? Amíg sok embernek az okoz nehézséget, hogy bízzon, más vakon bízik – még akkor is, ha semmi alapja nincs rá. Ezért különösen fontos: Ne keverd a bizalmat a naivitással!... 
Mit jelent adni és mit jelent befogadni? Nem létezhet egyik a másik nélkül. És amikor két lélek ismerősként egymásra talál, nincs adok-kapok mérlegelés, sokkal inkább összefonódás…... 
Gyermekként még nyitottak vagyunk az életre, várjuk az újabbnál újabb élményeket, később azonban ahogy egyre több hatás ér minket a külvilágból, egyre inkább kizárunk másokat az életünkből. Falakat húzunk fel, védekezünk, és olykor még akkor is félelem lesz rajtunk úrrá, amikor semmi okunk nincs rá. Mégis akkor hogyan nyíljunk meg a világ felé?... 