Vannak olyan helyzetek, személyek, szituációk, amelyek „megnyomnak bennünk egy gombot” és kibillenünk. Hiszti, düh, kiabálás, depresszió, félelem, rémület – ezerszínű reakciók születhetnek ilyen esetben. Van, aki a helyzetet hibáztatja, vagy a másikra mutogat ilyenkor. Egy kis tudatossággal a tarsolyunkban azonban érdemes inkább magunkba néznünk, még akkor is, ha nem tetszik, amit találunk. Ha mégis meg… Tovább »
A nyomógombjaink kioldódása – Visszatalálni az egyensúlyba
Vannak olyan helyzetek, személyek, szituációk, amelyek „megnyomnak bennünk egy gombot” és kibillenünk. Hiszti, düh, kiabálás, depresszió, félelem, rémület – ezerszínű reakciók születhetnek ilyen esetben. Van, aki a helyzetet hibáztatja, vagy a másikra mutogat ilyenkor. Egy kis tudatossággal a tarsolyunkban azonban érdemes inkább magunkba néznünk, még akkor is, ha nem tetszik, amit találunk. Ha mégis meg… Tovább »

Védekezünk, mert megtanultuk, hogy ha nem tesszük, akkor sérülünk. Megbántanak minket akarva akaratlanul, veszteség ér minket, egyedül maradunk vagy más egyéb nehézséggel szembesülünk. Úgyhogy inkább megelőzni próbáljuk mindezt. A falaink ezért épülnek. De a falaink egyben a korlátaink is. A korlátok néha jók, mert meg tudunk bennük kapaszkodni, tehát biztonságot adnak. De egy idő…
Egyszer nemrég, amikor facilitáltam, azt mondták nekem, hogy: „Én a párom mellett viselkedek”. Megdöbbentett ez a szó, mert ha a Társunk mellett nem tudunk Önmagunk lenni, akkor vajon mikor, hol és kivel lehetünk? Önfeladás vagy kompromisszum? Vajon hol van az “én” és a “mi” határa a párkapcsolatban?...
Munkámból kifolyólag az elmúlt időszakban volt szerencsém az eddigieknél intenzívebben a férfiak, ráadásul vezetők társaságát élvezni, így elég intenzív élményeim voltak. Azt látom, hogy nagyon sok férfi küzd frusztrációval, elfojtással, a felelősség nem vállalásával vagy pont túlvállalásával, tehát alapvetően szélsőségekkel. Pedig talán pont az egyensúly teszi igazán Férfivá a férfit. De mit is jelent mindez?…
Elmentem a határaimig, sőt még azon is túlra. Ott álltam egy szakadék szélén és akkor bizony feltették a kérdést: vajon mered-e? Vissza vagy előre? De ha előre, akkor most egy nagy lélegzetet kell venned és ugranod kell… Fogalmam nem volt, mi vár rám, de azt tudtam, hogy csak egy út van: előre. Nem azért, mert…
Hogy szeretnéd, hogy szeresselek? Kedvesen, féltőn magamhoz szorítva, hogy tudd, a karjaimban boldogság, nyugalom és béke vár? Szabadon, elengedve, nézve repülésedet, ahogy szikrázol, izzol a tűzben, ami lényed legmélyéből árad szárnyaid suhogása közben? Némán, szavak nélkül, a szemeidbe nézve, látva a gyermeki mosolyt megcsillanni arcodon, ami engem is a mennyekbe repít? Hangosan, elhalmozva kedves szavakkal,…
Lásd a lelket minden arc mögött. Minden fájdalom vagy félelem mögött, minden ki nem mondott, vagy túl hangosan mondott szóban. Minden harag, minden kizárás, minden elfordulás, minden menekülés mögött. A lélek próbál szólni hozzád, csak nem tudja, hogyan tegye. Nem tudja, mikor tegye. Nem tudja, jót tesz-e vele. És ebben a tehetetlenségben van, hogy „rossz”…
A legtöbb kapcsolati kérdésben nagyon gyorsan szinte mindig a másik fél felé kanyarodik a téma. Elkezdjük szétszedni, szerelni, majd újra összerakni. Mindent megteszünk, hogy megértsük, megváltoztassuk, és ha hoz is megértést és előrejutást ez a fajta cselekedet, a valódi feladat mindezek után Önmagunk felé fordulni. Mert amit a másik tesz, az róla szól. Amit pedig bennünk…
Az elmúlt évben számtalan meditációt végeztem, ami az előző életekbe vezetett vissza, amelyik azonban a legnagyobb hatással volt rám, és a legkülönösebb helyzetben talált meg, nem meditáció alatt történt. Sőt, volt egy előzménye is. Néhány sor, amit a tavaly karácsonyi üdvözletemre válaszul kaptam: „Csak az erős lelkek tartanak ki, miközben egy szótlan sziklához beszélnek…”...
Kapcsolataink tükrében látjuk csak Önmagunkat, és hogy kik is vagyunk valójában, azt nagyban befolyásolja, hogy kikkel vesszük körbe magunkat. Változunk és változtatunk, formálódunk és formálunk. Hol erősen, hol csak láthatatlanul, végtelen gyengédséggel. És hogy párunknak kit választunk, az leginkább attól függ, ki mellett mit tapasztalunk, mit hoz ki a másik belőlünk. Te vajon mennyire szereted…
Néha azt érzem, a Jóisten lepottyantott a Földre, utamra engedve, hogy hajrá leányom, menj és tedd a dolgod! Néha azt érzem, túlságosan is bízik bennem és kudarcot vallok, máskor meg büszkén megveregetem a vállam, hogy jól van, Andi, ügyes vagy. És vannak olyan pillanatok is, amikor perlekedek Istennel, hogy ezt mégis hogyan gondolta? Legalább valami…
Gyorsan lépdelek a csomagokkal a kezemben, hogy időben odaérjek. Az órámra nézek, és látom, hogy pár percet késni fogok, de tudom, már nem tudok semmit tenni ellene. A pályaudvar lejárójánál egy fiatal sült gesztenye árus férfit pillantok meg egy furcsa kalapban. Valahogy nem illik a környezetbe, mintha valahonnan máshonnan érkezett volna: más korból, más városból…...
Tudatosnak lenni azt jelenti, tudom, mi zajlik velem, bennem, mit teszek. Feltételek nélkül szeretni azt jelenti, nincs egyetlen „ha”, „de” gondolat, feltétel a szeretetemben. Sokan hiszik azt, hogy feltétel nélkül szeretnek, közben a közelében sem járnak. Nem gond az, hogy nem szeretünk feltétel nélkül, csak lássuk és ismerjük el, amikor nem szeretünk feltétel nélkül....
A félelmek megállítanak, az álmok el- és beindítanak. A félelem a fék, az álom a gáz. Hogy Te milyen gyorsan és egyenletesen haladsz életed útján, attól függ, melyiket használod többet. A jól ismert „Kérd és megadatik” elv kiválóan működik, főleg akkor, ha észrevesszük, amikor megadatott. Gary Douglas, az Access Consciousness alapítója szerint a nézőpontunk teremti a…
A szerelem témája mindig népszerű volt az emberek körében. Korszaktól függetlenül, hiszen olyan erőket képes mozgósítani bennünk és az Univerzumban, mint talán egyetlen másik jelenség sem. Az ikerláng szerelem az elmúlt évek egyik legtrendibb témájává vált bizonyos körökben, ez pedig mind magával hozta azt, hogy egyre több, egyre felhígultabb információkat olvasni a témában. Erről a…
Minden viszonyítás kérdése, és a jóhoz könnyű hozzá szokni. Van, hogy ezért nem is merünk beleereszkedni az igazi jóba, mert megszoktuk azt, ami van, és inkább megelégszünk vele. Egy facilitálás alkalmával a következő kérdést tettem fel a velem szemben ülő hölgynek: Be tudod fogadni az elfogadást? El tudod hinni azt, hogy tényleg szerethető vagy úgy…
Az a gond a befejezetlen történetekkel, hogy lezáratlanul élnek bennünk. Mintha nem lenne pont a mondat végén, ezért hiányérzetünk van. És mivel a legtöbb történetet ketten írják, valójában a két fél közül bárki odarakhatja azt a pontot a mondat végére. Még akkor is, ha a történetet nem is te akartad lezárni…...
Lehet-e egyszerre két férfit szeretni? A kérdés sokkal, de sokkal több nőben merül fel, mint aki azt be meri vallani magának. A legmélyebb elfojtása lehet egy nőnek az, ha valójában két férfi között őrlődik, és a legnehezebb először is Önmagának bevallania azt, hogy mindkettőt szereti. Mintha bűn lenne szeretni…...
Vannak pillanatok és helyzetek, amikor igencsak próbára tesz minket az Élet. Egy ilyen próbatétel, amikor akár okkal, akár ok nélkül támadnak minket. Miről szólnak az ilyen helyzetek? Rólunk vagy a másikról? Általában is-is. Pedig sokszor teljesen magunkra vesszük, vagy pont ellentámadásba megyünk át. Érdemes kicsit ennek a mélyére ásni, mit is lehet tenni ilyen helyzetben....
Hol van az „igazi Férfi” és hol van az igazi Nő? Sokan teszik fel ezt a kérdést mostanában. Miért olyan nehéz egy erős nőnek szerelembe esni címmel olvastam a napokban egy cikket Király Eszter jóvoltából, amit megosztottam a Facebookon, és rögtön kapott jó pár kommentet és megosztást. Férfiak és nők pro és kontra – mindenkinek…
Hálás vagyok minden visszajelzésért, amit Tőletek kapok, ez a levél pedig, amit most kaptam, különösen megérintett. Mert az írás az valójában “csak” elmélet. A gyakorlatot éljük minden nap minden egyes pillanatában. Az Élet játszik velünk, hogy az elméleti tudásunkat tudjuk-e, merjük-e átültetni a hétköznapjainkba is. És amikor igen, az valódi csodákat teremt! Adjon ez a…
Emlékszem erre a mondatra, ahogy a telefonban kimondtam a barátnőmnek. A higgadt, nyugodt válasz csak annyi volt erre: De hiszen én tudtam… Mire én: „Na ne mááár! De én nem!” És ezzel a mondattal elkezdődött valami, ami aztán felborított mindent, amit eddig biztosnak hittem magamról és az életemről…...
Emlékszem, éveken keresztül gyűlöltem, amikor azt mondták nekem: „Aranyos vagy.” Aranyos voltam, persze, jó kislány voltam, mégsem „kellettem” senkinek… Bezártak vagy bezártam saját magam a jó kislány szerepbe, amiből mindig is kitörni vágytam. Talán ez is egy elvárás volt. Hogy jónak kell lennem. Én pedig jó voltam. Hogy szeressenek…...
Nem szoktam meg, hogy ilyen mélységben tükröt tartsanak nekem. Hiszen oly sok ember számára én vagyok a tükörtartó. Sokáig nem mertem megmutatni magam, nehogy meglássák ki is vagyok valójában. Te mégis látsz. Az összes hibám, félelmem és falam ellenére… Mert talán egyedül csak Neked van szemed hozzá…...