Annyira félünk a hibázástól, hogy a legtöbben megmerevedve állnak egy helyben, az állandóság illúziójába kapaszkodva, félnek elengedni a korlátaikat. Mindenáron a jó, a tökéletes, a helyes választásokra törekszünk, nem engedjük meg magunknak annak a lehetőségét, hogy néha zsákutcákban kóboroljunk és megismerjük a saját képességeinket, hogy onnan is képesek vagyunk megtalálni a kiutat. Pedig szabad elesni,… Tovább »
Szabad elesni, szabad hibázni és szabad a másikat felsegíteni
Annyira félünk a hibázástól, hogy a legtöbben megmerevedve állnak egy helyben, az állandóság illúziójába kapaszkodva, félnek elengedni a korlátaikat. Mindenáron a jó, a tökéletes, a helyes választásokra törekszünk, nem engedjük meg magunknak annak a lehetőségét, hogy néha zsákutcákban kóboroljunk és megismerjük a saját képességeinket, hogy onnan is képesek vagyunk megtalálni a kiutat. Pedig szabad elesni,… Tovább »
Vannak olyan helyzetek, személyek, szituációk, amelyek „megnyomnak bennünk egy gombot” és kibillenünk. Hiszti, düh, kiabálás, depresszió, félelem, rémület – ezerszínű reakciók születhetnek ilyen esetben. Van, aki a helyzetet hibáztatja, vagy a másikra mutogat ilyenkor. Egy kis tudatossággal a tarsolyunkban azonban érdemes inkább magunkba néznünk, még akkor is, ha nem tetszik, amit találunk. Ha mégis meg… 
Sokszor kaptam azt a bókot vagy elismerést, hogy „hiteles vagyok”, de szinte mindig csak zsebre vágtam anélkül, hogy igazán befogadtam volna. Hogy úgy igazán, sejtszinten elismertem volna saját magamnak mindazt, amit nyújtok másoknak. Nem tettem és valójában nem is értékeltem ezt eléggé, hiszen úgy voltam vele, én csak írom, ami jön belőlem… Mi ebben a… 
Kicsit választani nem lehet. Ha akarom is meg nem is, akkor valahol a kettő között félrecsúsznak a dolgok. Amíg nem állok bele száz százalékban a helyzetbe, addig az Erőmet sem tudom száz százalékban megélni. Elköteleződés. Hit. Bizalom. Kitartás. Mindehhez kicsit látni kell a jövőt. Ha nem is látni, de legalább elhinni, hogy tőlem függ és… 
Az otthon ott van, ahol a szívünk van. A napokban vettem egy párnát, amire ez van írva. A biztonság megnyugtató, puha ölelését keressük… Ki egy házban, ki egy Férfi vagy egy Nő oldalán, ki a pénzben, ki a hobbijában. Mindenki másban. Pedig az otthon érzése bennünk születik meg… Hazaérni azt jelenti, eljutni a szívünkben a… 
A félelem egy ajtó, amin nem merünk belépni, mert nem tudjuk, mi vár ránk mögötte. Párszor benyitottunk már ilyen ajtók mögé, és volt, hogy fájdalmas csalódások értek. Sajnos sokkal kevésbé emlékszünk azokra a változásokra, melyek pozitívak voltak. Pedig legtöbbször ugyanannyi az esély a „jó” dolgokra, mint a „rosszakra”. Tegyük hát rá a kezünket a kilincsre,… 
Néha azt érzem, a Jóisten lepottyantott a Földre, utamra engedve, hogy hajrá leányom, menj és tedd a dolgod! Néha azt érzem, túlságosan is bízik bennem és kudarcot vallok, máskor meg büszkén megveregetem a vállam, hogy jól van, Andi, ügyes vagy. És vannak olyan pillanatok is, amikor perlekedek Istennel, hogy ezt mégis hogyan gondolta? Legalább valami… 
Oly sokan csak túl akarnak élni. És persze tudom, vannak olyan időszakok, amikor ez a cél. Amikor mintha minden ellenünk fordulna, úgy érezzük, nem lesz soha vége a nehézségeknek, és már kétségbeesetten próbálunk mentőöv után nyúlni, hogy valamiben megkapaszkodhassunk. Egy ilyen helyzet nem könnyű, de sosem cél nélküli: változásra és valódi fordulat megélésére sarkall. Tudom,… 
Mennyire hiszed azt, hogy egy élethelyzetben van választásod vagy nincs? Ha azt el is hiszed, hogy van választásod, mennyire érzed azt, hogy a választás sokszor azt jelenti, két dolog közül kell választanod, nem választhatsz egyszerre több mindent? Milyen életed lenne, ha nem akarnál senkinek megfelelni? Tudod-e mi működik neked, mered-e, vállalod-e, még akkor is, ha… 
Másfél éve végeztem el az Access Bars kurzust, azóta Bars- és Testfacilitátor lettem, és az Access eszközei részeivé váltak az életemnek. Eddig még nem foglaltam össze, mit is köszönhetek neki, és valószínűleg most is csak töredékesen tudom szavakba önteni, mert az az energia, ami a kérdés által megjelent, nehezen önthető szavakba. De azért nekiállok.... 
„Nem jó helyen vagyok, nem jó időben, nincs más választásom, ki kell jutni az alagútból és látni a fényt! Tudom, hogy van, de néha félek a sok csalódástól! Mit tegyek?” A fenti sorokat nemrég kaptam és közérdekűnek gondoltam, ezért a blogon válaszolom meg a kérdést. Mert bizony vannak olyan időszakai az életünknek, amikor minden kilátástalannak… 
Néhány hónappal ezelőtt, amikor elég zaklatott pillanatokat is megéltem, arra vetemedtem, hogy betérjek a szegedi dóm falai közé. Azt hiszem, csak csendre vágytam és békére. Néhány percig jó volt ülni a magas falak között, meghittség vett körül. Aztán egyre többen kezdtek szállingózni. Mint kiderült, mise kezdődött. 5 percig (se) bírtam…... 
Minél tudatosabbak vagyunk, minél inkább stabil személyiséggel rendelkezünk, és ismerjük Önmagunkat, annál kevésbé vagyunk befolyásolhatóak. Mert képesek vagyunk hallgatni a saját érzékelésünkre és nem függünk mások nézőpontjaitól, ítéleteitől, elvárásaitól, merünk kiállni saját magunkért miközben megengedjük másoknak, hogy ők is azt gondoljanak, amit gondolnak.... 
Nemrég hagytuk magunk mögött a nyári napfordulót, és aki azt választotta, június végével lezárhatta a 2016-os év első felét. Az év elejei írások többsége azt „jövendölte”, hogy ez az év az elengedésekről és a lezárásokról fog szólni. A te első hat hónapod milyen volt? Nézzük hát, hogyan is állunk félidőben?... 
Napok óta esik. Hol viharosan, mennydörögve, villámokat szórva, felforgatva mindent, hol csendesen, egyenletesen, mégis kitartóan elmosva azt, aminek már nincs helye az életünkben. Bentről, a csendes szobából kinézve különös békével figyelem a természet áradását. És a külső figyelem idővel belsővé válik, amiben nem csak a természet, de a lélek is megtisztul…... 
Nem tudom, más hogy van vele, de idén mintha kimaradt volna a tavasz. De az is lehet, hogy csak én vesztem el kicsit a tér-idő kontinuumban, olyan gyorsan ideért a nyár, magával hozva frissességet, könnyedséget és megújulást. Te készen állsz ezeknek az új energiáknak a befogadására?... 
Access Bars facilitátorként erőteljesen belém égett, hogy mindenki véleménye csupán egy érdekes nézőpont. Én sem erőltetem rá a saját igazságomat senkire. De amikor az ország egyik legnevesebb pszichológusának ilyen mondatok hagyják el a száját, azon azért igencsak fennakad a szemem… Picit mögé néztem a barát-ellenség kérdésnek, és az út ismét a szeretethez vezetett…... 
Sokáig nem voltam kibékülve a futással. Általános iskolai képekre emlékszem, amikor jobbára csak szenvedtem a hosszú és unalmas iskolakörök alatt. Testnevelés tagozatos lévén nálam szinte csak jobb képességűek vettek körbe, én pedig az utolsók között kullogtam mindig. Így nekem a futás leginkább büntetés volt, és sokáig kimerült a buszhoz való rohanásaimban. Senki nem tanított futni.... 
Oly sokszor elveszítettelek már. Hirtelen és váratlanul. Azt éreztem, mintha ezernyi félig leélt életünk lett volna már, ami nem teljesedett be együtt, nem teljesedhetett be. Ezért volt annyira nehéz az elengedésed, hiszen mintha valami kódként lelkemben élt volna, hogy az elengedés az valójában elvesztést jelent… Hiányt. Fájdalmat. Váratlant. Amire nem voltam felkészülve. Tudattalanul is egyenlőségjelet… 
Érezd a fényt, még a lélek legsötétebb éjszakáin is! Érezd, akkor is, ha szíved ragyogása csak egy apró fényponttá csökken. Érezd a fényt, ami soha nem szűnik meg benned, a legnagyobb vihar közepén sem. Érezd a fényt, ami Téged éltet minden pillanatban, akkor is, amikor már épp feladnád… Érezd a fényt, ami benned szunnyad, mert… 
Van olyan, hogy az írót is megérintik egy másik író sorai, mintha nem csak neki, de helyette is papírra vetett volna érzéseket, pillanatokat, megéléseket. Habár nem szoktam idézeteket megosztani itt a blogon, most kivételt teszek. Mert ezek a sorok mindennél jobban összefoglalják, mit jelent szeretni… Igazán… Női és férfi oldalról is. Érdemes többször elolvasni, engem… 
Amikor egyszerre túl sok intenzív, vagy különleges dolog történik velünk, hajlamosak vagyunk arra, hogy kicsússzon a szánkon: Ezt én nem hiszem el! Ezzel pedig jól leállítjuk magunkat és a csodák teremtését az életünkben. Ehelyett bizony higgyünk, érezzünk és tudjunk!... 
A világunk polarizálódik: egyre nagyobbak lesznek a szakadékok az emberek között minden szinten, így a tudatosság, a fejlődés szintjén is. Van választásunk, hogy a haragot, bosszút és a gyűlöletet, vagy a megengedést, ítéletmentességet és a Szeretetet választjuk. És bármikor mondhatjuk, ha bántanak minket, hogy: Eddig és nem tovább!... 
Sokszor csak azt látjuk, mi hiányzik az életünkből, azt nem ismerjük el, mi az, amire már régóta vágytunk és megjelent. A pillanat, ami nemrég még csak a távoli jövő volt, most van. Úgy hívják, jelen. Amikor pedig a jelenben a szív megnyílik, a lélek szárnyal. És ha a lélek szárnyal, emelkedik és másokat is emel…. 