Amikor együtt táncolunk, összekapcsolódunk… Összekapcsolódunk egy pillantásban, egy összekacsintásban, egy olyan viccben, amit csak mi ketten értünk. Összekapcsolódunk egy ölelésben, egy mosolyban, egy érintésben. Összekapcsolódunk egymásban, könnyedén vezetve egymást: Te engem kívül a világban, én Téged belül a lélek útvesztőiben.... Tovább »
Amikor Együtt táncolunk…
Amikor együtt táncolunk, összekapcsolódunk… Összekapcsolódunk egy pillantásban, egy összekacsintásban, egy olyan viccben, amit csak mi ketten értünk. Összekapcsolódunk egy ölelésben, egy mosolyban, egy érintésben. Összekapcsolódunk egymásban, könnyedén vezetve egymást: Te engem kívül a világban, én Téged belül a lélek útvesztőiben.... Tovább »
Nem kísérletnek indult, mégis elképesztő eredményt hozott… Ami pedig azt illeti, erősen elgondolkodtatott. Azt hiszem mindenképpen sorsfordító tapasztalás. Hogy mennyire figyelünk egymásra, és a felgyorsult világunkban képesek vagyunk-e pillanatokra megállni. Megállni még csak-csak… De úgy igazán egymásra nézni és a függöny mögé látni, netán kérdezni – az mintha egyre kevésbé menne…... 
Elmentem a határaimig, sőt még azon is túlra. Ott álltam egy szakadék szélén és akkor bizony feltették a kérdést: vajon mered-e? Vissza vagy előre? De ha előre, akkor most egy nagy lélegzetet kell venned és ugranod kell… Fogalmam nem volt, mi vár rám, de azt tudtam, hogy csak egy út van: előre. Nem azért, mert… 
Intenzív energiák mozognak a térben, mintha ez az időszak arról szólna, hogy még egyszer egy nagy lendületet véve kisöpörjön mindent a mélyről, ami nem szolgál minket, aminek szükséges az elengedése. Ez az év az elengedésről szól, így ha úgy indulunk neki a novembernek, hogy szembe merünk nézni azzal, mi rejlik még lelkünk mélyén, ami elengedésre… 
Az átváltozás, a transzformáció, a megújulás idejét éljük. Mindaz, amit már elengedtünk, eltűnt az életünkből, de még nem érkezett meg, vagy csak a távoli messzeségből látszódik az új. Átmeneti időszak ez, ami gyakran nagy intenzitású kilengésekkel szembesít: életünk legnagyobb próbáit és mélységeit most élhetjük át. Mert a gyémántok a mélyben születnek…... 
Túl fényesen ragyogunk… Még egymás számára is. Sötétséghez szokott szemeinket eddig két kézzel takartuk el, a váratlanul feltörő fény pedig teljesen elvakított minket. Először ijedtünkben gyorsan magunkra csaptuk az ajtót, és legszívesebben visszacsináltunk volna mindent. De akkor már késő volt. Mert ha ez az ajtó egyszer már kinyílt, soha többé nem zárható vissza. A padló… 
Néha azt érzem, saját magunk állunk saját magunk útjában. Ha átugranánk saját magunk árnyékán, akkor minden, ami eddig nehéz volt, egy pillantás alatt könnyűvé válna. De vajon miért és hogyan szabotáljuk az életünket, és mi kellene ahhoz, hogy ez megváltozzon? Született egy levél a kérdésről – nem csak – a barátnőmnek…... 
Van az a csoda, amire sokszor és sokáig, talán mindennél jobban vágyunk, és már el sem hisszük, hogy megkaphatjuk. Létezik az a csoda, amiről nem is merünk álmodozni, és átélhetünk olyan csodát, ami mindent felülmúl… amivel talán életünk során csak egyetlen egyszer találkozunk… Bármelyik csodával is találod szembe magad, tudd, hogy megérdemled! Mert minden csodát… 
Egymást felemelni azt jelenti, hogy anélkül, hogy a másikat lesajnálnám, elvenném az erejét, én akarnám megoldani helyette a feladatait, csak figyelek rá, ott vagyok vele, és hozzájárulás vagyok az életéhez. Sokszor már önmagában ennyi is elég. Egy kedves szó, amiben biztosítom, hogy minden rendben lesz és nem vagy egyedül. Nem kell egyedül szembenézned a nehézségekkel.... 
Emlékszem erre a mondatra, ahogy a telefonban kimondtam a barátnőmnek. A higgadt, nyugodt válasz csak annyi volt erre: De hiszen én tudtam… Mire én: „Na ne mááár! De én nem!” És ezzel a mondattal elkezdődött valami, ami aztán felborított mindent, amit eddig biztosnak hittem magamról és az életemről…... 
Amikor nem mozdulunk, az Élet megmozdít minket. Először csak finoman, majd egyre erőteljesebben, végül pedig úgy, hogy kétség sem fér hozzá, lépnünk kell. És ez egyben sokszor arról szól, hogy belépünk az ismeretlenbe, lemondva az irányításról és teljesen megadjuk magunkat az Égnek és a Sorsunknak…... 
Tele vagyunk elvárásokkal, kikövetkeztetésekkel arról, hogy az életünknek hogyan kell(ene) alakulnia. Megszoktuk a nehézségeket, ezért van, hogy nem is hiszünk a szemünknek, amikor valami „túl könnyedén” összejön. Hajlandóak vagyunk-e elismerni, hogy ilyenkor ezt is mi teremtjük, ezért ne értéktelenítsük el, hanem merjük befogadni az Élet váratlan ajándékait is!... 
Gyönyörűen vezet az Élet – ha hagyjuk. Ha nem ragaszkodunk mindenáron az előre kigondolt elképzeléseinkhez, az eltervezett módszereinkhez, hanem kellő rugalmassággal, alázattal és éberséggel figyeljük a világot és éljük az életünket. Az önismeret egyik kulcsmomentuma, ráébredni arra, mikor milyen jelek segítenek minket az utunkon.... 
„Szükségem van rá!” Hányszor mondod, gondolod ezt naponta – legyen szó egy apróságról, vagy nagyobb dolgokról: pénzről, munkáról, sőt akár a társadról. A szükségem van rá szinonimája a kell, ami a hiányból indul ki. Ha úgy érzed megakadtál, ha szeretnél pozitív változást az életedben, légy tudatos arra, hogy ne szükségből teremts.... 
Valami különös van a levegőben. És most nem a szívünket melengető, tavaszi napsugarakban megbújó változásra gondolok. Bár az is lehet, hogy a tavasz megújulása hozza magával ezt a varázslatos érzést. Valami mélyről jövő, biztonságot nyújtó, ugyanakkor kalandra csábító tudás kincseire leltem, miszerint csodás álmok jönnek…... 
A moszkvai Darya Kondratyeva varázslatos fényképeivel feleleveníti számunkra a tündérmesék és legendák világát. Modelljei akár csodás hercegnők, boszorkányok vagy tündérek is lehetnének, akiket a fotókon egyáltalán nem hétköznapi állatok vesznek körül. A szemkápráztató alkotások ennek köszönhetően egy igazán különleges világba repítenek minket.... 
Észrevetted, milyen trükkös az Élet? Vannak olyan periódusok, amikor látszólag semmi nem történik, valójában azonban a felszín alatt rendeződnek életed történéseinek apró, finom szálai. Látod a célt álmaid útján, és ha minden nap csak egyetlen apró lépést teszel előre, egyszer csak megjelenik…... 
Miért tart vissza a félelem, a konvenciók, a megfeleléskényszer, a hitetlenség? Miért hallgatsz, miért nem kérsz vagy kérdezel? Miért nem cselekszel, ha akár csak egyetlen százaléknyi esélyed is van arra, hogy életed jobb legyen? Miért megszokásból élsz? Miért nem vállalod Önmagad?... 
Varázslatos, ahogy abban a pillanatban, amikor döntésre jutsz, hogy felhagysz a kutatással, egyszer csak felbukkannak a válaszok lelked legmélyebb bugyraiból. Amikor már nem a kérdéseid nyomában jársz napod legnagyobb részében, mert elfogadtad, hogy lélek kérdésekben nincsenek racionális magyarázatok.... 
A modern technika vívmányai olyan csodák láthatóvá tételében is segítenek, amelyekre még akár néhány évvel ezelőtt sem volt mód. A tér és az idő határai elmosódnak, és a természet rejtett titkai a felszínre törnek.... 
Jarbas Agnelli, brazil zeneszerző egy nap meglátott egy fotót az újságban: madarak ültek az egymással párhuzamos elektromos vezetéken. Kivágta a fényképet, és elhatározta, hogy lekottázza, amit a képen látott.... 
Nem hiszek a véletlenekben. Sem a csodákban. Pedig utóbbiak olykor történhetnek. Mint ezen a videón, ahol egy biciklis férfi életét mentik meg egy látszólag elkerülhetetlen balesettől. A kamera mindent rögzített. Vagy csak egy jól elkészített, manipulált felvételről van szó? Döntsd el magad!... 