Néha azt érzem, saját magunk állunk saját magunk útjában. Ha átugranánk saját magunk árnyékán, akkor minden, ami eddig nehéz volt, egy pillantás alatt könnyűvé válna. De vajon miért és hogyan szabotáljuk az életünket, és mi kellene ahhoz, hogy ez megváltozzon? Született egy levél a kérdésről – nem csak – a barátnőmnek…... Tovább »
Magadon lépj túl!
Néha azt érzem, saját magunk állunk saját magunk útjában. Ha átugranánk saját magunk árnyékán, akkor minden, ami eddig nehéz volt, egy pillantás alatt könnyűvé válna. De vajon miért és hogyan szabotáljuk az életünket, és mi kellene ahhoz, hogy ez megváltozzon? Született egy levél a kérdésről – nem csak – a barátnőmnek…... Tovább »
Lehet-e egyszerre két férfit szeretni? A kérdés sokkal, de sokkal több nőben merül fel, mint aki azt be meri vallani magának. A legmélyebb elfojtása lehet egy nőnek az, ha valójában két férfi között őrlődik, és a legnehezebb először is Önmagának bevallania azt, hogy mindkettőt szereti. Mintha bűn lenne szeretni…... 
Sokáig nem voltam kibékülve a futással. Általános iskolai képekre emlékszem, amikor jobbára csak szenvedtem a hosszú és unalmas iskolakörök alatt. Testnevelés tagozatos lévén nálam szinte csak jobb képességűek vettek körbe, én pedig az utolsók között kullogtam mindig. Így nekem a futás leginkább büntetés volt, és sokáig kimerült a buszhoz való rohanásaimban. Senki nem tanított futni.... 
Emlékszem a pillanatra, amikor találkoztunk… Csak azt tudom, hogy már fél évvel előtte eldöntöttem, hogy elmegyek oda. Nem tudtam miért, de tudtam, ott a helyem. Akkor még nem voltam az az ismerkedős fajta, korábban sosem szólítottam meg másokat ilyen helyeken. De azt éreztem, Téged meg kell szólítsalak. Nem tudtam, ki vagy, de valami vonzott hozzád…... 
Bárkit is szeretsz, ne szégyelld! A szeretetnek és különösen a szerelemnek nincs oka. Csak van, csak árad megmagyarázhatatlanul, csak létezik. Szeretni és szerelmesnek lenni nem rossz, amiért büntetni vagy szégyellni kellene magadat. A lélek természetes állapota az, hogy szeret. Csak elfelejtettük és azt érezzük, ez valamiféle különleges és szokatlan helyzet, amivel sokszor nem tudunk mit… 
Logisztikai varázslóként néha az idő a leggyengébb pontja az életemnek, így nem lepett meg, hogy a hétfő reggel ismét elég őrült rohanásban fogadott. A postára is csak bedobtam az éjjel becsomagolt könyveket, és rögtön indultam is vissza, mert várt Budapest. Mégis mindezek előtt egy különleges ajándékkal gazdagodtam…... 
Van az a csoda, amire sokszor és sokáig, talán mindennél jobban vágyunk, és már el sem hisszük, hogy megkaphatjuk. Létezik az a csoda, amiről nem is merünk álmodozni, és átélhetünk olyan csodát, ami mindent felülmúl… amivel talán életünk során csak egyetlen egyszer találkozunk… Bármelyik csodával is találod szembe magad, tudd, hogy megérdemled! Mert minden csodát… 
Vágyunk a szeretetre, magunkba szívnánk, mint gyermekként az anyatejet. Az igazi szeretetre, ami törődő, gondoskodó, megbocsátó, hálás, kedves és csak árad. Feltételek nélkül. Mi oly sokszor mégis feltételekhez kötjük mindazt, amit az Élet természetes részeként csak áramoltatnunk kellene. Míg egyszer csak jön valaki, akivel újra tanítjuk szeretni Egymást…... 
Hogy tekintesz a kapcsolataidra, különösen a párkapcsolatodra? Mik a legfőbb szempontjaid benne? Mennyire működik neked? Mennyire tudsz nőként Nő és férfiként Férfi lenni benne? Jah, hogy nem tudod, azt „hogy kell”? Nem csodálom… De hidd el, a másik oldal sem…... 
Kapcsolataink, különösen azok a karmikus kapcsolataink, amelyekhez életek sokasága köt minket, tükörként verhetik vissza számunkra a legmélyebb fájdalmainkat, félelmeinket és feladatainkat. Ilyenkor ahelyett, hogy a másikat próbálnánk „megjavítani”, érdemes olyan szemmel is magunkra nézni, mi az, amit mi elutasítunk saját magunkban?... 
Amikor úgy tűnik, a világ ellen harcolunk, valójában világok feszülnek egymásnak bennünk. A külvilág csak visszatükrözi ezt a harcunkat, pszichológiai terminussal élve kivetítünk. Persze ez legtöbbször fordítva jelentkezik: külső támadásként érzékelünk valamit, amire válaszul felhúzzuk a falainkat és visszavonulunk a védőbástyáink mögé. De valamiért a harc mégsem múlik el, ami nem meglepő, hiszen Önmagunk elől… 
Megtisztulni sokféleképpen lehet. A múlt terheit elmoshatja a víz, elfújhatja a szél vagy el is égetheti a tűz. A purgatóriumot többféleképpen átélhetjük, ráadásul nem is kell meghalnunk hozzá. Talán csak egy kicsit. Valójában nem is nekünk, hanem sokkal inkább az egónknak.... 
Amikor egyszerre túl sok intenzív, vagy különleges dolog történik velünk, hajlamosak vagyunk arra, hogy kicsússzon a szánkon: Ezt én nem hiszem el! Ezzel pedig jól leállítjuk magunkat és a csodák teremtését az életünkben. Ehelyett bizony higgyünk, érezzünk és tudjunk!... 
Egymást felemelni azt jelenti, hogy anélkül, hogy a másikat lesajnálnám, elvenném az erejét, én akarnám megoldani helyette a feladatait, csak figyelek rá, ott vagyok vele, és hozzájárulás vagyok az életéhez. Sokszor már önmagában ennyi is elég. Egy kedves szó, amiben biztosítom, hogy minden rendben lesz és nem vagy egyedül. Nem kell egyedül szembenézned a nehézségekkel.... 
Azt hisszük, lelkünk a testünk „börtönében” él, és a lélek akkor szabadul fel, amikor a szívünk utolsót dobban a földi létben. A lélek azonban nem ekkor szabadul fel, hanem amikor kitör a fájdalmaink, félelmeink és az ego különböző játékszereinek a kötelékéből.... 
Hálás vagyok minden visszajelzésért, amit Tőletek kapok, ez a levél pedig, amit most kaptam, különösen megérintett. Mert az írás az valójában “csak” elmélet. A gyakorlatot éljük minden nap minden egyes pillanatában. Az Élet játszik velünk, hogy az elméleti tudásunkat tudjuk-e, merjük-e átültetni a hétköznapjainkba is. És amikor igen, az valódi csodákat teremt! Adjon ez a… 
Sokat írok a választások fontosságáról. Mit is jelent az, hogy választásokat hozunk? Az Élet most jól megmutatta számomra, mekkora különbség van a között, hogy kimondasz valamit, döntést hozol, illetve amikor megteszed a választásod következményeként az első lépéseket…... 
Sokszor csak azt látjuk, mi hiányzik az életünkből, azt nem ismerjük el, mi az, amire már régóta vágytunk és megjelent. A pillanat, ami nemrég még csak a távoli jövő volt, most van. Úgy hívják, jelen. Amikor pedig a jelenben a szív megnyílik, a lélek szárnyal. És ha a lélek szárnyal, emelkedik és másokat is emel…. 
Félelmek, bűntudat, szégyen – ezek forgatják a mókuskereket, amelyek a küzdelmeink láthatatlan harcát tekerik előre. Ezekről jobb esetben van tudomásunk, tehát már tudatos szinten léteznek, rosszabb esetben nincsenek, csak tudattalanul irányítják életünket. Mit lehet tenni, ha már belefáradtunk az Önmagunkkal való küzdelembe?... 
Emlékszem erre a mondatra, ahogy a telefonban kimondtam a barátnőmnek. A higgadt, nyugodt válasz csak annyi volt erre: De hiszen én tudtam… Mire én: „Na ne mááár! De én nem!” És ezzel a mondattal elkezdődött valami, ami aztán felborított mindent, amit eddig biztosnak hittem magamról és az életemről…... 
“Megértés… Oly sokszor meg akarjuk érteni az embereket, mert azt hisszük, a megértés nélkülözhetetlen az elfogadáshoz. Pedig valójában – ha nagyon őszinték vagyunk magunkhoz – a megértés mögött sokkal inkább rejlik annak a vágya, hogy irányítsuk a másikat.... 
Olvasni, írni és meditálni… Ebből a háromból kettő összejött. Az írás nem. Pedig azt hittem, most majd mindent leírok, amire az elmúlt hetekben nem volt időm… De nem ment. Elfogytak a szavaim, és nem akartam mást, csak lenni. Semmi nélkül, szavak nélkül… Csak voltam… Ami eddig nekem nehezen ment…... 
Amikor nem mozdulunk, az Élet megmozdít minket. Először csak finoman, majd egyre erőteljesebben, végül pedig úgy, hogy kétség sem fér hozzá, lépnünk kell. És ez egyben sokszor arról szól, hogy belépünk az ismeretlenbe, lemondva az irányításról és teljesen megadjuk magunkat az Égnek és a Sorsunknak…... 
Megszoktuk, hogy az Élet nehéz. Túl könnyű az igazság, ezért nem vállaljuk fel. Hajlandó vagy-e megengedni magadnak, hogy végtelen könnyű legyen az életed? Szeretnél-e tündérmesében élni? Olvasói levélre válaszoltam.... 