Folyamatosan manipulálnak minket, a tévében, reklámokkal, de ami még durvább, hogy a kapcsolatainkban mi is ezt tesszük, anélkül, hogy észrevennénk őket. Érzékeny téma következik, sok embernél kiverheti a biztosítékot, mert beton biztossá kövült paradigmákat kívánok megrepeszteni. A legkifinomultabb két manipulációs forma ugyanis: a „szükségem van rád” és a „szükséged van rám”!
Miért manipuláció a szükségem van rád és a szükséged van rám?
Azért mert megborítja az egyébként egészségesen egyenrangú, egyenlő kapcsolatot. Egy kapcsolat akkor van egyensúlyban, ha nincs benne alá-fölérendeltség. Ha nincs benne sem domináns, sem alárendelt szereplő. Sem elnyomó, sem áldozat. Egy olyan kapcsolatban pedig, ami a „szükségem van rád” energiájára épül, önkéntelenül is áldozatszerepbe rakjuk magunkat.
Merthogy nincs szükségünk senkire és senkinek nincs szüksége ránk. Pont. Ezzel érdemes megbarátkoznunk. Jelen írás természetesen a FELNŐTT = FELELŐSSÉGET ISMERŐ ÉS VÁLLALÓ személyekről szól, és nem tárgya a gyermek-szülő kapcsolat. Merthogy pont a gyermeknek van szüksége felnőttre. És hogy ez teljesen normális dolog. Azonban sokan, habár biológiai korukat tekintve már felnőttnek mondhatóak, tudatosságban nem nőttek fel ahhoz, hogy a felelősségnek ezen fokára eljussanak. És mint tudjuk, nincs nagyobb manipulátor a gyermekeknél. Amíg ezt pár évesen csinálják, az cuki tud lenni… néhány évtizeddel később már talán kevésbé.
SZÜKSÉGEM VAN RÁD…
Szükségem van rád, mert nélküled nem vagyok teljes. – Nem, nincs senkire szükséged, mert Te Önmagadban is teljes vagy, csak amíg hiányt élsz meg, addig ezt a hiányt mástól, a külvilágból kívánod pótolni, ahelyett, hogy megtalálnád Önmagadban. Ahogy korábban írtam, a Boldogság receptje nagyon egyszerű: megadni magunknak mindazt, amit másoktól várunk.
A kapcsolatok, és főleg a párkapcsolatok legnagyobb része azért változik meg, borul fel, mert két olyan fél találkozik, aki „hiánypótló” társa a másiknak. Nincs bennem meg valami, ami a másikban igen, és látszólag jól összepasszolunk. De amint az egyik fél „kiteljesedik”, már nem fog passzolni az esetlegesen továbbra is „hiányban” maradó másik félhez.
Jönnek a konfliktusok, a nehézségek, a dilemmák, hogy akkor most merre tovább. És én mindenkinek, aki ebben a cipőben jár, azt mondom, alapvetően két út van: vagy „jön veled” a társad, és ha ő is kiegészül, működhet tovább a kapcsolat, vagy nem működik és akkor eddig tartott, hiszen az is lehet, hogy ezt a szerepet töltöttétek be egymás életében.
Azért ha jobban belegondolunk, ez csak azért illúzióromboló, mert a szerelmes dalok fele erről szól, meg ezt ülteti belénk… És persze nem mondom azt, hogy akkor mától ne hallgassunk szerelmes dalokat, csak az „I need you” részeknél kéretik fokozott tudatosságot és éberséget alkalmazni. 🙂
SZÜKSÉGED VAN RÁM…
A manipuláció másik formája – és ez bizonyos szempontból még kifinomultabb az előzőnél –amikor elhitetem a másikkal, hogy szüksége van rám. Magamat feljebb rakom nála, őt akár tudatosan, akár tudattalanul elnyomott, áldozati szerepbe rakom, gyerekként kezelem. Valami furcsán megélt anya/apa szerep ez – különösen, ha a társunkkal tesszük ezt meg. (Én vagyok a szülő, Te meg a gyerek, akinek szüksége van rám.) Akinek egészséges az énképe, nem dől be ennek a manipulációnak. Nem azzal segítünk a másiknak, hogy elhitetjük vele, hogy nélkülünk nem boldogulna és mi mennyire jók, segítőkészek vagyunk, mert itt vagyunk és megoldunk mindent, akár helyette is, vagy együtt.
„Szükséged van rám, mert együtt előbbre jutunk, mint akár egyedül jutnál.” Ez a legsúlyosabb manipuláció. Főleg, amikor még a szeretetet is belekavarják. „Mindezt azért teszem – akár Önmagamat is a háttérbe helyezve – mert szeretlek.”
Csak úgy szólok: Ez NEM szeretet. NEM szerethetünk mást jobban, mint Önmagunkat. És a szeretet NEM fakadhat szükségből. Az az adok-kapok. Szükségem egy kiló kenyérre lehet, és akkor elmegyek a boltba, leveszem a polcról a kenyeret és kifizetem a pénztárnál. A szükségleteimet így elégítem ki.
A szeretetet viszont nem lehet kilóban mérni és a szükségtől függővé tenni. És az ilyen kapcsolat, amíg tart, inogni fog, mert ott belül rettegünk, hogy vajon mi lesz, ha a másik rájön, hogy nincs is szüksége ránk. Akkor mi fogja összetartani a kapcsolatunkat? Ha a szeretet a szükségen alapult, a szükség elmúlásával elmúlik a szeretet is? Hoppá! Hogy is van ez?
A LEGKIFINOMULTABB MANIPULÁTOROK…
A kettőt egyszerre csinálják. Szükséged van rám és nekem is rád… Mamma mia! Ezt a gúzsba kötést. Egyikőnk sem képes egyedül létezni, szükségünk van tehát egymásra. És ilyenkor a szerepek változhatnak, cserélődhetnek, ki mikor melyikbe áll bele.
Ezek a kapcsolatok lehúznak, nem emelnek. Minden olyan kapcsolat, legyen az párkapcsolat, munkakapcsolat vagy baráti kapcsolat, ami a szükségen, segítő-megmentő alá-fölérendeltségen alapul, korlátoz és gátolja a kiteljesedést, teljességet.
Valódi segítséget ugyanis csak a saját teljességét megélő ember tud adni a másiknak, elismerve Önmagát és Önmagát nem háttérbe helyezve. Az Access ezt úgy hívja: „A Mi királysága”… és a „Mi”-ben benne vagyok „Én” is. Az a „Mi”, amiben „Én” eltűnök, mert nem értékelem magam, nem tartom magam fontosnak, az torz lesz, ahol nincs egyensúly és idővel felszínre törnek a problémák.
MI A MEGOLDÁS?
Tanuljuk meg egymást felemelni és erősíteni – ez visz ki a manipulációs alá-fölérendeltségből. A partvonalról kiabálni, hogy képes vagy rá, ahelyett, hogy a másik helyett akarnánk helytállni, vagy meg akarnánk menteni. Szeretni elvárások nélkül, elismerni ítéletek nélkül és bátorítani félelemkeltés nélkül.
Fel tudunk-e nőni odáig (és ha ezt nézzük, a társadalom nagyon nagy része még gyermek), hogy úgy indulunk el egy kapcsolatban, hogy: Nincs szükségem rád, de Téged választalak. Neked sincs szükséged rám, de választasz-e Te is engem? Mert mind a ketten képesek vagyunk egyedül is élni, teremteni, szeretni, boldogok lenni. Csak együtt még jobb.
Szabad akaratunkból választjuk egymást, nem pedig szükségből. És az ilyen kapcsolatokban nincs félelem. Nincs remegés, hogy mi lesz akkor, ha a másik holnap úgy ébred, hogy akkor idáig tartott. Ha holnap úgy ébred, akkor köszönjük szépen a velünk töltött eddigi időt, és kívánjuk neki, hogy legyen boldog mással. Mi pedig nem omlunk össze (annyira), hogy úristen mi lesz velünk, hiszen már úgy mentünk bele a kapcsolatba, hogy tudjuk, megvagyunk, boldogok vagyunk egyedül is.
Egyébként pont ez adja a kapcsolat stabilitását, szabadságát és konfliktus mentességét. Hálán, tiszteleten, tényleg valódi szereteten és elismerésen alapuló egyenlő kapcsolat születik ezáltal, ami a manipuláció hiányának köszönhetően oly tisztán ragyog, mint a legszebben ragyogó gyémánt.
Idáig eljutni (kapcsolatban is) csak egyedül lehet: önismeret és kőkemény belső munka – nőként és férfiként egyaránt. Nem mondom, hogy könnyű. Olykor kegyetlen őszinteséget vár el saját magunktól. Hogy megéri-e…??? Tedd meg és utána döntsd el saját magad. 🙂
Szerző: dr. Hörömpő Andrea – Lélekmozaikok
Új írásaimat megtalálhatod itt: www.horompoandrea.hu
A Szeretet lélegzete, a Mert én látlak Téged..., A találkozás, ami elrendeltetett és a Lélekmozaikok című könyveimet itt rendelheted meg: Könyvrendelés
Access Bars-, Testkezelésekre, Facelift kezelésekre és tanfolyamokra itt jelentkezhetsz: Jelentkezés
Keresd a lelkedhez szóló napi gondolatokat a Lélekmozaikok Facebook oldalán is.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: