A félelmeid nagyobbak vagy az álmaid?

A félelmek megállítanak, az álmok el- és beindítanak. A félelem a fék, az álom a gáz. Hogy Te milyen gyorsan és egyenletesen haladsz életed útján, attól függ, melyiket használod többet. A jól ismert „Kérd és megadatik” elv kiválóan működik, főleg akkor, ha észrevesszük, amikor megadatott. Gary Douglas, az Access Consciousness alapítója szerint a nézőpontunk teremti a valóságunkat. Minél több bebetonozott, fix nézőpontunk van, annál nehezebb lesz a változás megélése, az el- és befogadás.

A befogadásra való megnyílás nem kihagyható része az álmok valóra vál(t)ásának. A befogadás pedig nem tud működni akkor, ha eltorlaszoljuk az életünket mindenféle, a múltból, másoktól átvett vagy akár magunk számára igaznak hitt gondolatokkal, hitrendszerekkel.

Képzeljük csak el: Kérünk például több pénzt, egy új munkát, egy kapcsolatot, vagy bármit. Az Univerzum küldi nekünk, de valahol félúton elakad a saját akadályainkban. Mint amikor ki akarunk menni a lakásból, de nem tudunk, mert az ajtót eltorlaszolva találjuk. Ráadásul azt hisszük, más pakolta oda ezeket az akadályokat, pedig valójában mi saját magunk.

Minden önkorlátozó hitrendszer és gondolat, bebetonozott fix nézőpont egy ilyen torlasz az ajtónk előtt, amivel korlátozzuk a lehetőségeinket és sokkal kisebb „játszóteret” hagyunk magunknak, mint amink egyébként lehetne. Úgyhogy érdemes olykor-olykor ránézni arra, milyen berögzült, fix nézőpontjaink vannak azzal kapcsolatban, amit szeretnénk elérni?

Ragaszkodunk-e csak egyetlen megoldáshoz vagy kész vagyunk-e arra, hogy a “hogyanokban” kellő szabadságot biztosítsunk az Univerzumnak? Mi az, amit teljesen elutasítunk? Az elutasítás olyan, mint amikor például kapunk egy levelet és postafordultával visszaküldjük a feladónak anélkül, hogy kibontatnánk.

Az elektronikus világban értelmezve a példát: Kapunk egy emailt és olvasás nélkül töröljük. Ugye te is csináltál már ilyet? Tedd a szívedre a kezed… Hát én számtalanszor. Csak persze nem mindegy, hogy mi áll a levélben. Amikor megengedésből választasz, akkor vagy képes teljesen befogadóvá válni. Tehát ahelyett, hogy olvasás nélkül törölnéd a leveledet, hajlandó vagy arra, hogy kinyisd, elolvasd, és a tartalma alapján döntesz.

Minél nyitottabb vagy, annál kevesebb fix nézőpont, hiedelem köt meg, annál több levelet vagy hajlandó kinyitni, ezért annál több lehetőséged lesz az életben. A lehetőségek megismerése még nem jelenti azt, hogy választanod is kell azt, amit befogadtál, vagyis amit a levélben olvastál. Nem, hiszen ez csak azt jelenti, hogy már rá mersz nézni, hogy van választásod és így az érzékelésed alapján választhatsz.

Mert számos esetben előfordulhat, hogy csupán a félelmeid, a beton biztos nézőpontjaid és önkorlátozó hitrendszered állnak az álmaid útjában is. Ez szülheti a kételkedést is, akár Önmagadban, akár másokban, akár az Univerzumban. „De hiszen én kértem, miért nem küldi már?!” – Hányszor tetted fel ezt a kérdést, belemenve ráadásul abba, hogy mivel nem jelent meg az, amit kértél, erre a legjellemzőbb reakció az, hogy „Biztos valamit én csináltam rosszul.”

Belemegyünk az önítéletbe, ahelyett, hogy mernénk ránézni és érzékelni, hogy „csupán” az történt, hogy már dugig tele a postaládánk olvasatlan levelekkel, csak nem vesszük észre. Sőt, az Univerzum olykor vicces kedvében van, ezért még az is előfordulhat, hogy a Spam mappába küldi a választ. Ahhoz meg már ugye elég nagy éberség kell, hogy azokat is észrevegyük, hiszen annak tartalmát sokszor mindig olvasatlanul töröljük.

Aztán vannak olyan álmok, amelyek áttörik az atombiztosnak hitt bunkerek falait is. Mert állhat bármekkora félelem, berögzült fix nézőpont az utadban, ha az álmaid valóra váltásának a vágya nagyobb, akkor az bizony képes arra, hogy bármilyen fix nézőpontot kirobbantson a helyéről. Ezzel tér nyílik és hirtelen ráébredünk, hogy nem kell feltétlen azzal a kis, szűk helységgel megelégednünk, amiben korábban mozogtunk.

Ehhez azonban az szükséges, hogy hajlandó legyél egyetlen dologra: Hajlandó legyél megengedni magadnak azt, hogy hibázz. A hajlandóság és a hibázás megengedése nem azt jelenti, hogy akkor mától kezdve mindent elrontasz! Csak már nem állítod meg magadat azzal a felesleges elvárással, hogy neked mindig, minden körülmények között jól kell döntened. Egyszerűen már nem félsz attól, hogy hibázol! Ez tipikusan a tökéletességmániások tűzpróbája. Ki, ééééén? Hibázni? Kizárt! Újabb torlasz az úton. De erről részletesebben majd egy következő cikkben…

Szerző: dr. Hörömpő Andrea – Lélekmozaikok

Új írásaimat megtalálhatod itt: www.horompoandrea.hu

A Szeretet lélegzete, a Mert én látlak Téged..., A találkozás, ami elrendeltetett és a Lélekmozaikok című könyveimet itt rendelheted meg: Könyvrendelés

Access Bars-, Testkezelésekre, Facelift kezelésekre és tanfolyamokra itt jelentkezhetsz: Jelentkezés

Keresd a lelkedhez szóló napi gondolatokat a Lélekmozaikok Facebook oldalán is.