A ragaszkodás megköt, az elengedés szabaddá tesz

Nem értjük az elengedést, a kapcsolatokat, egymást, Önmagunkat. Nem tudunk szeretni igazán… A szerelem nem háború, amit majd valaki megnyer. A szeretet és az elvárások nem férnek meg egymás mellett. Nem lehet praktikákkal és taktikákkal, elvárásokkal szeretni. Itt az idő tisztázni néhány fontos kérdést!

Kapcsolódunk – de vajon Önmagunkkal is?

Elgondolkodtunk-e már azon, hogy az a káosz, ami a világban uralkodik valójában a saját magunkban lévő káosz kivetülése a világra? Legtöbbször csak ujjal mutogatunk kívülre, de ilyenkor azt nem vesszük észre, hogy néhány ujjunk pont visszafelé, Önmagunkra mutat. Ha rendet, harmóniát, egyensúlyt szeretnénk az életünkben, akkor magunkban érdemes elkezdeni a rendrakást.

Egyre több levelet kapok szinte ugyanolyan kérdésekkel, és nem mindig van időm megválaszolni mindet, így most ez egy átfogó és kicsit határozottabb írás lesz a párkapcsolatokról és az elengedésről. Akinek nem inge, ne vegye magára, illetve mindenki csak annyira, amennyire magáénak érzi. Szeretném oldani azt az őskáoszt, ami a kapcsolatok terén ma a világban, fejekben és szívekben uralkodik.

Kapcsolódunk. Jó esetben először Önmagunkhoz. Rosszabb esetben Önmagunk kihagyásával csak másokhoz. Amikor magunkat kihagyjuk a képletből, akkor jönnek a nehézségek, kapjuk a tanításokat elég intenzíven. Ki akarjuk kerülni saját magunkat, a lelkünket. Nem veszünk róla tudomást, mintha ott sem lenne, meg sem halljuk mit mond, egyszerűen azt sem tudjuk, hogyan forduljunk hozzá. Ahelyett hogy belülre néznénk, a külvilágra figyelünk.

Találkozások… Igen, vannak, amelyek megérintenek, fejbe vágnak, felforgatják az életünket, hullámvasútra ültetnek, formálnak, határainkat feszegetik, változásra ösztönöznek. És beindul az elme – a lélek sokszor megint kimarad. Aztán van, hogy jön a kapcsolat „válsága”, sírás, nem értés, „jajj mi lesz most” állapot. Szembesülünk az elengedéssel, aminek az alapja az, hogy merjünk és tudjunk változni. Igen. Nem könnyű. Tudom, hogy nem az.

 Kiszámítás és játszma a kapcsolatokban

Az elengedés nem pusztán azt jelenti, hogy széttárom a kezem és várakozom. Az a baj, hogy már az elengedést, elfogadást és a legtöbb kapcsolatunkat is ki akarjuk matekozni. A pénzügyeinket vagy a gyerkőc házi feladatát matekozhatjuk, de a szív és a lélek kérdéseiben ne kezdjünk el osztani, szorozni, kivonni és gyököt vonni! De sakkozni se! Ha én ezt lépem, ő majd ezt, és akkor ez így lesz jó és hová lépjek, hogy megnyerjem a „csatát”, elnyerjem a kezét/szívét és kinek mi a legfőbb vágya – behelyettesíthető más testrészekkel is.

Nagyon sok párkapcsolat, amit látok, ragaszkodáson, elvárásokon, ellenálláson és függőségen alapul. Amíg ellenállás van, addig nincs elfogadás. Amíg nincs elfogadás, nem lehet elengedni sem. Sokan számításból azért engednek el, hogy ha elengedem, akkor megkapom. Vegyük észre, hogy ez nem így működik! Ez így nem működik! Ne hazudjunk saját magunknak! A lélek érzi a kötést, a ragaszkodást. Nem csak a miénk, a másik lelke is!

Egóból, akarásból, ellenállásból nem lehet elengedni, de nem lehet senkit „megszerezni” sem! Olyan nincs, hogy megszerezni, megnyerni, elnyerni, mint valami jutalmat. Biegelbauer Pál fogalmazta ezt meg gyönyörűen: Az egyetlen birtokos jelző, amit használhatok, csak az, hogy: „Én a tiéd vagyok.” Azt én nem mondhatom ki, hogy „Te az enyém vagy.” Milyen jogon tenném? Mégis mintha alapból ebből indulnánk ki…

Az elengedés legtöbbször nem is a másik fizikai elengedéséről szól, hanem a saját magunkban élő függőségeknek az elengedéséről. Annak a függőségnek, hogy az én hangulatom, érzelmi állapotom a másiktól, a cselekedeteitől függ.

Ha ír, hív, jelentkezik, “mennyország”, ha nem ír, nem hív, nem jelentkezik, „pokol.” És nem azt mondom, hogy ha ír, hív, jelentkezik, akkor nincs mennyország. De igen, van! Csak a pokolba nincs lecsúszás, ha mindez nem történik meg. Mert nem várom el, érzelmileg szabad vagyok. Egész vagyok.

 Nem lehet elvárásokkal szeretni!

Boldog vagyok és boldoggá tesz, kiteljesít, úgy, mint senki korábban, de nem egymást rángatjuk, hanem egymást emeljük. A kettő között pedig óriási különbség van! Két szabad ember, függőségek nélkül, szabad választásokkal.

Igen, aki menni akar, azt el kell engedni (nem, nem kell, semmit nem kell – csupán érdemes. Neked lesz könnyebb!) Mégpedig azért, hogy szabad akaratából visszatérhessen, ha tényleg szeret.

Nem lehet praktikákkal és taktikákkal, elvárásokkal szeretni! Ezt felejtsük el! Amit az emberek nagy része a szeretet és a szerelem nevében művel, annak köze nincs a szeretethez és a szerelemhez! Elhasználtuk, beszennyeztük mindkét szót, és elég nehéz már megtalálni benne azt a ragyogást, azt a határtalan mélységet és magasságot, amivel egyébként rendelkezik.

 A boldogság kivirágzása

Szeretem, amikor szembesítenek azzal, amit korábban írtam…

Igen, akivel dolgunk van még, az része lesz az életünknek… De ahhoz változásra van szükség. A változás pedig belőlünk fakad! Ez nem úgy működik, hogy csak várakozunk, és majd biztos jön… Igen, vannak olyan találkozások, melyek “elrendeltetettek”, sorsszerűek. Mert megírtuk magunknak. De hogy a találkozás után mi történik, az csak rajtunk múlik.

Egy kapcsolatot mindig két ember ír, így a bennem lezajló változások a másikra is hatással lesznek. Csipkerózsikát felébresztette a királyfi, de kezdjünk el a mesék – ami ugye önmagában mindig „csak” egy metafora – mögé látni.

Az ébredés, a felébredés az illúziókból való felébredés, ami az ego falainak lebomlásával jár. Mindez belső munka, egy folyamat. Gőzerővel. Vagy anélkül. Az igazi szeretetben ugyanis nincsenek játszmák. Amíg mi ragaszkodunk a játszmáinkhoz, nem jön sem a valódi szeretet, sem a szerelem, sem a királyfi. Vagy jön és jól vissza is fordul. Mi pedig várhatjuk és szenvedhetünk miatta életünk végéig.

Legyünk magunkkal türelmesek, hallgassunk a belső hangunkra és a lelkünket ne hagyjuk ki a folyamatból! Ne csak olvassunk, ültessük át a gyakorlatba a kezeinkben lévő eszközöket!

A boldogság benned születik meg, nem a másiktól függ! A másik csak hozzáadhat a boldogságodhoz, de kipótolni teljes mértékben nem tudja azt, ami benned nincs meg. A boldogság csíráját ugyanis Te ülteted el a szívedben! Egyedül. Ez egy folyamat. Erről szól A találkozás, ami elrendeltetett című könyvem.

A boldogságodat ahogy táplálod és gondozod, kivirágzik. Ez mindig idő, és nem két nap! De hidd el, megéri a befektetett munka, mert ez a virág illatozik, és szépségével vonzza a szemet.

És akinek kinyílt már a szeme arra, hogy meglássa a lelked szépségét és érezzen téged, az megtalál. Ezt azonban nem lehet követelni és akarni. Ezt csak hagyni lehet… Hogy egyszerűen csak magától megtörténjen…

Szerző: dr. Hörömpő Andrea – Lélekmozaikok

Új írásaimat megtalálhatod itt: www.horompoandrea.hu

A Szeretet lélegzete, a Mert én látlak Téged..., A találkozás, ami elrendeltetett és a Lélekmozaikok című könyveimet itt rendelheted meg: Könyvrendelés

Access Bars-, Testkezelésekre, Facelift kezelésekre és tanfolyamokra itt jelentkezhetsz: Jelentkezés

Keresd a lelkedhez szóló napi gondolatokat a Lélekmozaikok Facebook oldalán is.