Sokszor csak azt látjuk, mi hiányzik az életünkből, azt nem ismerjük el, mi az, amire már régóta vágytunk és megjelent. A pillanat, ami nemrég még csak a távoli jövő volt, most van. Úgy hívják, jelen. Amikor pedig a jelenben a szív megnyílik, a lélek szárnyal. És ha a lélek szárnyal, emelkedik és másokat is emel. Hol én emellek Téged, hol pedig Te emelsz engem…
Ugrálok a hétmérföldes csizmámmal előbb a múltba, majd a jövőbe, a jelen meg sokszor elvész, unalmas, fájdalmas, kevés… De érzem, hogy van valami e mögött. Mind a múlt, mind a jövő viszonyítási pontok a jelenhez képest. Kinyúlok – főleg a jövőbe, csak ott ragadok. A múltban már nem.
A jövő az izgalmas: a teremtés, a varázslás, a határaim kitolása, Önmagam felfedezése, a lehetőségek, a választások, a megélések. De mindezt csak a jelenből lehet megtenni. Oké. Mi van a jelenemben most, amit eddig még nem ismertem el?
Sétálok hazafelé és tudom, hogy most nem vár otthon senki. 7-8 éve nem fordult ez elő velem. És talán vannak, akiket 7-8 éve nem vár otthon senki. Mindkettőt meg lehet szokni, mindkettőbe bele lehet ragadni. A változás sokszor jár a komfortzóna tágítással. Hát most így is tágulok.
Pillanatra elfog a szomorúság, mert a szívem máshol lenne. Nah de ez nem a legjobb irány, hiszen ott tartottunk, hogy elismerés, úgyhogy forduljunk csak vissza. Mert mehetnék azzal is, hogy például mennyire is hiányzik egy ölelés… Pedig valójában hányat is kaptam ma? Már nem is tudom… Sokat. És felvillan egy kép, ami nemrég készült, és elfog a végtelen hála érzése…
Fotó: Szépfalusi Rita
Évekig hiányoztak az életemből a barátok. Magamnak való voltam. Már óvodában is. Iskolában meg a jó tanuló stréber, jó hogy utáltak. Kilógtam mindig a sorból és talán ki is zártam magam a világból. Évekig. Soha nem volt „igazi barátnőm”. Aztán már amikor végleg lemondtam róla, lett. Olyan magas piedesztára raktam, ahonnan csak leesni lehetett. Le is esett, vagy inkább ugrott… Túl magasról. Kötél nélkül…
Később mindenkit hozzá hasonlítottam és senki nem tudott megfelelni az emlékének, amit talán csak én festettem túl színesre. Aztán történt valami… Bevallom, fogalmam nincs mi. Azt hiszem az, hogy megnyíltam. A találkozás, ami elrendeltetett megnyitott, kinyitott. Sok tekintetben, többek között ebben is.
Elkezdtek megtalálni az emberek, és kezdtem mindenkiben meglátni az egyediséget, és e mögött az egyediség mögött rejtőző szépséget. Sok munka kapcsolatból, olvasói levélből, konzultációból barátság lett. Kicsit én vagyok „a lány a szomszédból”, akinek ki lehet önteni a szívet. És ez végtelenül hálás szerep. De szerencsére megismertem olyanokat is, akiknek én is ki tudom önteni a szívem.
A találkozások idejét éljük ilyen téren is. A lélekcsaládok szintjén. Amikor találkozol valakivel, és két pillanat után azt érzed, ismered. Hogy nem kell magyarázkodni, álarcokat használni, felvenni, lehetsz Önmagad. A másik megért, elfogad, segít. Nem ítélkezik, nem vár el, csak árasztja magából a szeretetet. A lélekcsaládok elsősorban a barátságokban találnak magukra.
És ugyanígy tisztulnak a múlt kapcsolatai is. Mert talán már találkoztatok korábban, csak akadtak félreértések, manipulációk, jelen voltak félelmek, amelyek elfedték a valóságot a szemeitek elől.
Néhány évvel ezelőtt több mindenkivel mentem szembe csak azért, mert mertem Önmagam lenni. Sokan elfordultak akkor tőlem, vagy én fordultam el tőlük, és most közülük sokan megindultak felém vagy én indultam meg feléjük. Fogadom és adom a bocsánatokat, és ez az időszak talán erről is szól.
A megbocsátásról és a megbocsáttatásról. Másoknak és Önmagunknak is. Hogy hibáztam, hogy hagytam, hogy megvezessenek, hogy most már másképp döntenék. Hogy féltem és talán most is félek, de itt vagyok, vállalom. Önmagam, az érzéseimet, a jelenemet. A múltból tanultam. Mindennél nagyobb éberséget adott, amit a jövőben már használni tudok és fogok. A múlt, ha félelmet szül, könnyen tévútra vihet…
Persze nincs tévút, csak hosszabb kerülő út. A-ból B-be sok úton, sok eszközzel el lehet jutni. Van, aki az autópályát választja egy kényelmes autóban GPS-el, más szereti az izgalmakat és elkezd rallyzni a földutakon térkép nélkül. Nincs jó vagy rossz választás, csak választás van.
A múltra ha képesek vagyunk úgy tekinteni, hogy éberséget ad a jelenre és a jövőre nézve, lehetőségeket nyit meg. Lehetőséget az újrakapcsolódásra. Először Önmagunkkal, később másokkal is. Ezek a kapcsolatok pedig a szereteten alapulnak. És egyre több olyan pillanatot fogunk megélni, melyekből – mint a fenti képből – egyszerűen sugárzik a szeretet.
Amikor egy pillanatra szóló ölelésben összesűrűsödve benne rejlenek, majd feloldódnak az elmúlt éveink viszontagságai, félelmei, fájdalmai, „bűnei és büntetései”, megbocsátásai és megbocsáttatásai, vágyai és álmai, elfogadásai és választásai…
Amikor a szív megnyílik, a lélek szárnyal. És ha a lélek szárnyal, emelkedik és másokat is emel. Hol én emellek Téged, hol Te emelsz engem. Így terjed a szeretet hálója egyre magasabbra és borítja aranyszínű fátylát a Földre. Beragyogva az Eget, az életünket és nem utolsó sorban a szívünket…
Szerző: Ábrahám-Hörömpő Andrea – Lélekmozaikok
Ha többet olvasnál a kapcsolatokról, elfogadásról, elengedésről, a nehézségek megéléséről, szeretettel ajánlom A találkozás, ami elrendeltetett című könyvemet, amelyet megrendelhetsz itt: Megrendelés
Ha szeretnél mélyebb önismeretet és felismeréseket a saját életed vonatkozásában, szeretettel ajánlom, a Lélekmozaikok című könyvemet. Megrendelhető itt: Lélekmozaikok könyvrendelés
Jelentkezés Elengedés workshopra: Elengedés
Keresd a lelkedhez szóló napi gondolatokat a Lélekmozaikok Facebook oldalán is.
Szerző: dr. Hörömpő Andrea – Lélekmozaikok
Új írásaimat megtalálhatod itt: www.horompoandrea.hu
A Szeretet lélegzete, a Mert én látlak Téged..., A találkozás, ami elrendeltetett és a Lélekmozaikok című könyveimet itt rendelheted meg: Könyvrendelés
Access Bars-, Testkezelésekre, Facelift kezelésekre és tanfolyamokra itt jelentkezhetsz: Jelentkezés
Keresd a lelkedhez szóló napi gondolatokat a Lélekmozaikok Facebook oldalán is.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: