Sokan beszélnek arról, hogy a világ egy tükör, ami a bennünk lévő érzéseket, gondolatokat tükrözi vissza. Sokkal kevesebb szó esik azonban ennek a fordítottjáról, hogy – sokkal többször, mint azt gondolnánk – mi magunk vagyunk a világ tükre azzal, hogy mennyi mindent érzékelünk másokban és a világban! Igen, Te is, aki ezeket a sorokat olvasod!
A világ érzékelése, mint képesség
Felírtam magamnak nemrég, hogy írjak majd az érzékenységről. Arról, amit egyre többet tapasztalok és látok magam körül, hogy egyre több nagyon érzékeny ember nehezen viseli a hétköznapokat. Aztán az írás elmaradt. Majd kaptam egy levelet egy olvasómtól, ami szintén erről szólt. Pár napra rá, saját magam is átéltem. Aztán a heti Access klubban is ez volt a téma. Végül jött még egy olvasói levél, és ekkor fény gyúlt a fejemben, és néhány lélekmozaik darab ismét a helyére került. A levél annyira jól írja le az általam is tapasztaltakat, hogy szó szerint idézem:
„Habár nem találkoztunk még, az “ismersz” érzése jár át, ami azt ébreszti bennem, nem vagyok egyedül.. Amúgy sem vagyok, Istennek hála, de mikor az ember fél, úgy érzi valóban csak fél.. a kerek egész egység érzése hiányzik, bezárva, sötétben érzi magát..
Velem is ez van, holott egy Csoda az életem, embereknek segíthetek, pillanatok alatt teremtek mindent, amire vágyom, és látod, mégis, valamiért kötöm magam befelé, össze, minél kisebbre, minél “szárnytalanabbra”..
Húzom magamra a régi programokat, berögzült félelmeket, és cipelem mintegy batyut, vakon, miközben azt hajtogatom; “á, ezt nem lehet elengedni, képtelenség, nem lehet”, más pedig ki kívülről lát csak a fényemet látja.
Tudom, hogy én csinálom magamnak, azt is tudom, hogy valamit nem akarok megélni, ami ott van bennem, kiskorom óta menekülök előle, de most itt, azt érzem ELÉG.
Békét szeretnék magamban, magammal, egységet és azt, hogy fojtogató FÉLelem nélkül lélegezhessek, létezhessek és élhessem meg azt, ami a Sorsfeladatom.”
Hányan érezzük azt, hogy nehézségeink vannak, feljönnek a félelmeink, nem érezzük, hogy haladnánk is bármerre, és nem értjük, hogy miért érezzük azt, hogy egy dolog, amiről már azt hittük, rég túljutottunk rajta és elengedtük, ismét felbukkan az életünkben. Hibáztatjuk magunkat, jó kis bűntudatot okozva ezzel magunknak, miközben szenvedünk. Közben tudjuk, hogy szenvedni „rossz” dolog, meg félremagyarázzuk a vonzás törvényét, és a végén már a félelemtől is félünk.
Valójában pedig csak az történik, hogy érzékeljük a világot. Mindnyájan! Ha elismerjük ezt magunknak, ha nem. Az érzékenyebb emberek pedig különösen hajlamosak arra, hogy átvegyék másoknak az érzéseit és azzal azonosuljanak.
Tükör: Én a világnak vagy a világ nekem?
„A világ tükör.” Ezzel már biztos többször találkoztál te is. Előszeretettel használjuk ezt a mondatot arra, hogy igazoljuk magunk számára, amikor kicsinek, sebezhetőnek és „rossznak” érezzük magunkat valami miatt.
Azonban sokkal kevésbé vesszük észre a világot, mint tükröt, amikor a pozitív tulajdonságunkkal szembesít. Azt pedig még kevésbé, amikor nem a világ a tükör, hanem mi magunk. Ami bennünk zajlik az valójában nem a mi bajunk, hanem „csak” átvesszük másoktól, a világtól, mert érzékeljük a nehézségeit, ezzel pedig gyógyítjuk.
Nem beszélnek erről, ami azért rossz, mert egyre jobban elszigetelődünk. A tudatos-spirituális világban kevés szó esik erről a „fordított tükör” effektusról, én is először az Access Consciousness-ben hallottam róla. Különösen, akik gyógyítással, emberekkel foglalkoznak, lehetnek erre a különleges érzékenységre fogékonyak. A mélységek azonban, amelyeket hol sűrűbben, hol ritkábban, de oly intenzíven megélünk, sokszor nem is a mieink!
Elszigetelődés, egység és elismerés
Mivel félünk, hogy mások bolondnak néznek emiatt, vagy azt hiszik, hogy panaszkodunk, ezért már nem is merjük ezeket a pillanatokat, érzékeléseket másokkal megosztani. Egyre jobban elbújunk félelmeinkben. Azt hisszük, egyedül vagyunk a nehézségeinkkel és egyedül kell túljutnunk rajtuk. Azt hisszük, baj van velünk, közben csak mi magunk vagyunk tükör a világnak.
Úgy érzem, muszáj erről többet írni és beszélni, mert rengeteg tudatos, már valójában az átlagosnál magasabb tudatszintű ember számára okoz ez óriási nehézséget. Hogy nem tudnak hová fordulni, kivel megosztani mindazokat a kérdéseket, kétségeket, érzékeléseket, félelmeket, amelyek bennük vannak.
Én csak azt tudom megerősíteni, hogy a spirituális fejlődés magasabb szintjei felé közeledve ezek teljesen normális, hétköznapi tapasztalások. Ha ezt érzed, semmi baj nincs veled! Ez nem jó dolog vagy rossz dolog, ez egy képesség, ami van akkor is, ha akarod, és akkor is, ha nem.
Hajlandó vagy-e elismerni ezt a képességedet? Hajlandó vagy-e elismerni, hogy gyógyítasz másokat, a Földet? Anélkül, hogy fizikailag ott lennél, akár ezer kilométerrel messzebbről is képes vagy erre! Hajlandó vagy-e legközelebb, amikor a padlón vagy, ránézni arra, hogy ez most én vagyok, vagy csak érzékelem, mi zajlik a világban, a barátaim, a családom, a munkatársaim életében, és átveszem és közben gyógyítom őket?
Ennek az elismerése azért fontos, mert amíg azt hiszed veled van a baj, magadat akarod javítani. Ami azonban nem a tiéd, azt nem tudod megjavítani! Mi van akkor, ha sokkal kevésbé vagy rossz, hibás mint amilyennek tartod magad? Mi van akkor, ha azon a rengeteg félelmen, kétségen, önmarcangoláson pont úgy jutsz túl, ha elismered azt, amikor „csak” másoknak, másokért, mások helyett teszel? És ennyi! Ebben sincs értékítélet, ezzel nem válunk másoktól különbekké. Ez valójában mindnyájunk képessége, csak van, aki érzékenyebb rá, és jobban használja, más kevésbé.
Legközelebb tehát, ha ilyen helyzetben vagy, ne érezd magad rosszul tőle! Hidd el, túl sok értékes ember rejtőzködik, és közben szenved a világban emiatt! Merj beszélni másokkal erről és ismerd el, milyen nagyszerű képességeid vannak, amivel hatalmas ajándék vagy a világnak!
Szerző: Ábrahám-Hörömpő Andrea – Lélekmozaikok
Ha szeretnél mélyebb önismeretet és felismeréseket a saját életed vonatkozásában, olvasd el a Lélekmozaikok című könyvemet, amit megrendelhetsz itt: Lélekmozaikok könyvrendelés
Ha szeretnél jelentkezni az Elengedés a gyakorlatban workshopra, kattints ide: Jelentkezés
Keresd a lelkedhez szóló napi gondolatokat a Lélekmozaikok Facebook oldalán is.
Köszönettel tartozom Kovács Angélának is a szemnyitogató kérdéseiért és az inspirációért – www.aranydandelion.hu.
Szerző: dr. Hörömpő Andrea – Lélekmozaikok
Új írásaimat megtalálhatod itt: www.horompoandrea.hu
A Szeretet lélegzete, a Mert én látlak Téged..., A találkozás, ami elrendeltetett és a Lélekmozaikok című könyveimet itt rendelheted meg: Könyvrendelés
Access Bars-, Testkezelésekre, Facelift kezelésekre és tanfolyamokra itt jelentkezhetsz: Jelentkezés
Keresd a lelkedhez szóló napi gondolatokat a Lélekmozaikok Facebook oldalán is.
Kedves Melina!
Úgy gondolom ez mindnyájunkban benne van, de vannak akik érzékenyebbek rá. Ha nem vagyunk rá tudatosak, akkor igen, tudattalanul működik mindez. Viszont amikor éberek vagyunk erre, akkor már képessé válunk másképp dönteni, hogy nem azonosulunk a lehúzó energiákkal. Ez pedig választás kérdése.
Ezért érdemes feltenni mindig a kérdést: ez én vagyok, vagy ezt csak érzékelem? A mi hozzájárulásunk nélkül nem tud senki lehúzni minket. Igen, sokszor a másikra fogjuk, de ilyenkor valójában mindig benne vagyunk mi is.
Kedves Andrea,
Lehetséges-e, hogy mások energiájának átvétele egy tudatalatti áldozati program?Amikor úgy érezzük más lehúz bennünket, ahhoz vajon nem járulunk-e hozzá tudatalatti szinten?
“Nem szabad…, ki kell alakítania… meg kell próbálni… ez a helyes…”
Mind mind érdekes nézőpontok, csupán egyetlen a sok közül és ráadásul nagyon sterilek, elméletiek. Az Élet pedig nem elmélet, gyakorlat. 🙂 Elméletben sokan nagyon okosak, aztán amikor – ahogy a helyzet is mutatja – sokunknál feljön ez a téma, már más a helyzet.
A tudatosság maga az éberség. Hogy tudom, most mi történik velem, felismerem. És mindeközben nem hibáztatom magam mert nem úgy “kell” csináljam. Neked mi működik? Semmit nem kell… és hogy mi a helyes neked és nekem az is teljesen más lehet.
És persze igen… minden belülről fakad. Csak vegyük észre azt, amikor a belsővel valójában semmi gond nincs – és a nehézségek abból jönnek, hogy a belsőnkre is rávetül a külvilág fénye – vagy fénytelensége.
“Attól, hogy átvesszük mások érzéseit, nem gyógyítjuk őket.” – Ezzel kapcsolatban annyit mondanék, hogy részben. Nagyon sok embert gyógyítunk már csak azzal, hogy mi magunkat gyógyítjuk. De így van, ezzel nem oldjuk meg a helyzetet. Ahogy egyre tudatosabbak vagyunk, egyre jobban tudjuk, hogy mikor sajátunk az érzés és mikor másoké. És ekkor már tudunk dönteni róla, hogy mit teszünk vele.
Ha valaki valóban irányítás alá akarja venni az életét annak senkinek az érzéseivel nem szabad foglalkoznia, ki kell alakítani egy belső érzelmi világot mindentől és mindenkitől függetlenül, és törekedni arra, hogy a legjobbat nyújtsuk kifelé, így ugyanezeket a visszajelzéseket fogjuk kapni és elkerülhető a felelem is. Ha valaki felől még sem azt kapjuk vissza amit adunk, azzal meg kell próbálni megbeszélni, megoldást keresni, ha nem megy akkor nem való az életünkbe Ez nem lehetetlen csak nem kevés gyakorlást igényel.Aki mások érzelmei miatt van padlón, az valamit eléggé rosszul csinál ugyanis azzal nem erőt ad a másiknak… Ugyanis a boldogság a béke a szeretet a tisztelet mind belülröl kifelé jön, és ha egy ember minden szituációban erős tud maradni, hát szerintem azzal tud a legtöbbet tenni a másikért… Nem mondom , hogy ez nekem mindig megy, de ez a helyes.. Szerintem a tükör csakis belülről kifelé- ez a tudatosság! Ha körlmények áldozata vagy, akkor nem tudatos vagy, hanem az érzelmed rabjai, tehát áldozat. Persze vannak olyan dolgok amik mellett elkerülhetetlenek bizonyos negatív érzelmek, de csak idő kérdése amíg nem talál az illető egy újabb nézőpontot a saját javaira fordítva az esetet… Mert minden nap tanul az ember, és az emberek is azért jönnek és mennek az életedbe hogy tanulj és fejlődhess tőlük… ez a véleményem de amúgy jókat írtál 🙂 Az előttem szólónak a szavai is erre mutatnak rá és igaza van—>
“Ám attól, hogy átvesszük mások érzéseit, nem gyógyítjuk őket, sem a világot! Attól csak saját magunkat is lejjebb húzzuk. Az érzékeny embereknek pont azt kell megtanulniuk, hogyan tisztítsák ki magukból ezeket a negatív energiákat,hogyan hozzák helyre rövid időn belül energetikai rendszerüket, hogyan kezeljék érzékenységüket, hogyan lehet áldásként tekinteni rá.”
Kedves Andrea!
Igen, beszélni kell erről az érzékenységről! Egyre több ember lesz fogékony az energiák érzékelésére. Én is ilyen vagyok, érzem az embereket. Meg sem kell szólalniuk, és érzem milyen érzések kavarognak bennük. Igen, sokszor átvesszük a környezetünk energiáit, és azok bizony nagyon le tudnak teríteni. Talán még jobban, mint a saját érzéseink. Ám attól, hogy átvesszük mások érzéseit, nem gyógyítjuk őket, sem a világot! Attól csak saját magunkat is lejjebb húzzuk. Az érzékeny embereknek pont azt kell megtanulniuk, hogyan tisztítsák ki magukból ezeket a negatív energiákat,hogyan hozzák helyre rövid időn belül energetikai rendszerüket, hogyan kezeljék érzékenységüket, hogyan lehet áldásként tekinteni rá.
Szeretettel, Szilvia