Vannak az életünknek olyan eseményei, amelyeket sokáig csak dédelgetünk magunkban, lehetetlen álomnak tartjuk, mert valamiért úgy érezzük, nincs rá reális esély, hogy megvalósuljon. Az idő múlásával két dolog történhet ezekkel az álmainkkal. Lemondunk róluk, vagy valóra váltjuk őket. A nászutunk kapcsán én az utóbbit választottam.
Két évvel ezelőtt, amikor az esküvőnket tartottuk, a nászút már nem jött össze. Valójában már az esküvő nagy részét is a három év után felmondott lakástakarékpénztári megtakarításból finanszíroztuk, de úgy voltam akkor ezzel, hogy nem érdekel. Végülis a 30 évre felvett lakáshitel kérdése majd megoldódik előbb vagy utóbb, az esküvőt azonban – ha már hat év után eljutottunk a lánykérésig – fontosnak tartottam.
Nem tudom, te tapasztaltad-e már bizonyos helyzetekkel, eseményekkel kapcsolatban azt az érzést, hogy „ennek egyszerűen meg kell történnie”. Az élet történéseivel kapcsolatban alapvetően rugalmasság jellemez, néha mégis jön ez a megmagyarázhatatlan belső sugallat, aminek köszönhetően bizonyos dolgokhoz ragaszkodom. Úgy gondolom, mindez egyfajta kiterjesztett érzékelés, ami egy lehetséges, és olykor pont a már lélekként korábban megtervezett életünk egy-egy útjelzője.
Amikor a „hogyanokkal” kapcsolatban jön ez az érzés, az nem mindig valósul meg, de a „mi” kapcsán utólag ha visszanézek az életemre, eddig szinte mindig kiderült, hogy fordulópontot hozott egy ilyen esemény.
Két év után tehát a nászúttal kapcsolatban is megszületett bennem az az érzés, hogy most van itt az ideje. Ez az érzés pedig egy nagyon erős megkövetelést szült Önmagam és az Élet felé. Nem vágyakozással, nem a „jó lenne ha összejönne” érzéssel, de nem is a ráparázós-hisztis akarással.
A megkövetelés azt jelenti: Ez lesz, bármi is történjék. Együtt jár egyfajta megingathatatlan határozottsággal. És habár amikor mindez megtörtént még fogalmam nem volt arról, hogyan, miből és mikor, mégis tudtam, itt nem lesznek kifogások, jöhet közbe bármi, próbára tehet az Élet, képes vagyok érte bevállalni mindent, idén akkor is elmegyünk nászútra.
Amikor bármivel kapcsolatban ilyen szilárd kijelentésünk van, akkor az Univerzum mintha azt az üzenetet kapná, hogy: „Na ezt itt most tényleg komolyan gondolják, hát akkor tegyük hozzá mi is, amit hozzá tudunk rakni, ha kell újrarendezünk sok mindent, és hajrá!”
A megkövetelés nem a hiten alapul, hanem a tudáson. Éppen ezért a félelem sem tud úrrá lenni rajtunk, nem születnek kétségek sem a fejünkben. Talán első pillantásra úgy tűnhet, ez valamilyen felfújt egós hozzáállás, de amikor megéljük, valójában azt tapasztaljuk, hogy a legmélyebben fekvő, rejtett energiánkat és Erőnket mozgósítjuk a valóra váltás közben. Mindez nem az egónkról szól, hanem lehetőségeink kiaknázásáról, a változásról és a cselekvésről.
Így volt ez tehát a nászúttal is, szilárd megkövetelésem pedig igencsak próbára volt téve, amikor 3-4 nappal az indulás előtt a jól felállított tervek egy csapásra dőltek dugába, és fogalmunk nem volt, hogy jutunk le Korculára. Saját autó nélkül kalandos tud lenni egy ilyen vállalkozás, a kölcsönautóról pedig kiderült, nincs olyan állapotban, hogy ilyen távot megtegyünk vele. Az első reakcióm még az volt, hogy ez milyen izgalmas és kalandos lesz! Jujj de jó! Jöttek felajánlások, melyek beteljesületlenek maradtak, és kb. két nappal az indulás előtt már megjelent a masszív para, amin csak egyetlen gondolat tudott átsegíteni: Bármi is történjen, meglesz!
Mintha az Élet néha csak azért zavarna össze mindent, hogy majd legyen mit mesélni az unokáknak… Végül maradt a jól bevált vasút, nem mindennapi közlekedéssel – és ismét átéltük, hogy habár Horvátország itt van egy kőhajításnyira, lejutni – autó nélkül – szinte Mission Impossible. De mi Tom Cruise-t meghazudtolva vonszoltuk magunkkal csomagjainkat hajnali fél 6-kor a Déli pályaudvaron, és akkor már bizony nem állíthatott meg semmi.
Igen, kalandos volt az egész, meg messze komfortzónát tágító – különösen a Zágráb-Split vonatút hálófülkés kocsijában a legmagasabb emeleten történő alvás. Mindig is nyomasztott ez a komfortzónás dolog, hagyjuk a francba, jól érzem én magam mögötte, minek azt tágítani? Még egy sima emeletes ágyon is tériszonyom van, nemhogy a „második emeleten”. Nem tudom, hogy bírtam ki a 6 órát, vadul kapaszkodtam, amibe csak tudtam, és ahhoz képest, hogy amikor felcuccoltunk, nem igazán tudtam elképzelni, hogy ezt élve megúszom, sikerült.
A kalandokat leszámítva Korcula gyönyörű… Az apartmanunkról a kilátás a tengerre gyönyörű… És az élmény, ami a napokban ért, megfizethetetlen, leírhatatlan és teljes mértékben feltöltő. Habár az utazás után másnap kb. 16 órát aludtam egyhuzamban, tényleg vannak olyan élmények az ember életében, ami megér bármilyen kalandot.
Mert amikor a tenger végtelensége egybeolvadt lelkemmel, olyan belső béke és nyugalom talált rám, ami már régóta hiányzott az életemből. Néha „csak” ennyi kell – és most azon tűnődöm, hogy mindezt a békét és könnyűséget átmentem a hétköznapok olykor zűrzavaros valóságába.
Mert lelkünk szabadsága nem a külső környezettől függ. Az ilyen csodás helyek persze segítenek abban, hogy tisztába kerüljünk Önmagunkkal, de az igazi felismerések itt is – mint korábban bárhol – belülről jöttek.
Hálás köszönet a Hotel Priscapac kitűnő, rugalmas és csodálatos vendéglátásáért, vendégszeretetéért – www.priscapac.com/hu
Szerző: Ábrahám-Hörömpő Andrea – Lélekmozaikok
Ha szeretnél mélyebb önismeretet és felismeréseket a saját életed vonatkozásában, olvasd el a Lélekmozaikok című könyvemet, amit megrendelhetsz itt: Lélekmozaikok könyvrendelés
Ha szeretnél jelentkezni az Elengedés a gyakorlatban workshopra, kattints ide: Jelentkezés
Keresd a lelkedhez szóló napi gondolatokat a Lélekmozaikok Facebook oldalán is.
Szerző: dr. Hörömpő Andrea – Lélekmozaikok
Új írásaimat megtalálhatod itt: www.horompoandrea.hu
A Szeretet lélegzete, a Mert én látlak Téged..., A találkozás, ami elrendeltetett és a Lélekmozaikok című könyveimet itt rendelheted meg: Könyvrendelés
Access Bars-, Testkezelésekre, Facelift kezelésekre és tanfolyamokra itt jelentkezhetsz: Jelentkezés
Keresd a lelkedhez szóló napi gondolatokat a Lélekmozaikok Facebook oldalán is.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: