Nem kell mindent neked megoldanod, nem kell mindig tökéletesnek lenned, és nem kell mások elvárásainak megfelelned… Mennyivel könnyebb lenne, ha mától mindig így élnénk az életünk?
Ne várj el magadtól lehetetlent
Egy hete volt egy csodás beszélgetésem, aminek a végén partnerem megköszönte a találkozást, és „kicsúszott a száján” az a mondat, hogy: „De jó volt, mert veled nem kellett most erősnek lennem.” Eltelt néhány nap és én is érzem, hogy mintha kifogytak volna a tartalékok, picit lemerültem, és saját magamat is szembesítettem ezzel a mondattal: Nincs semmi gond, ez még nem a világ vége, hiszen nem kell mindig erősnek lennem.
Miért hisszük azt, hogy erősnek kell lennünk – vagy legalábbis annak kell látszanunk? Nem mutathatjuk meg azt, hogy törékenyek, sebezhetőek és emberek vagyunk? Nem pedig szupermanek és szuperwomanek.
Nőként hányszor hisszük azt, hogy nekünk kell megcsinálni bizonyos feladatokat? Nekünk kell a vállunkon vinni a családot, menedzselni a teendőket? Pedig valójában sokszor csak elég lenne megkérni a társunkat vagy a családtagokat, hogy kicsit segítsenek be, mert már nem bírjuk.
Nem merjük megmutatni sebezhetőségünket… még otthon sem… Pedig senki nem várja el, hogy mindig erősek legyünk. Ez az elvárás legtöbbször csak a mi fejünkben létezik, amit kivetítünk a világra. Mert ezt hoztuk magunkkal, ezt tanultuk, ezt láttuk.
Ugyanez a kérdés a férfiaknál talán még fontosabb és még érzékenyebb téma. A férfiakba még inkább az a program lett elültetve, hogy nekik aztán végképp nem szabad az érzéseiket kimutatniuk, el kell tartaniuk a családot, és ha bármilyen okból kifolyólag az eddig biztonságot jelentő komfortzónájukon kívül találják magukat, számukra még nehezebb lehet elismerni, hogy most átmenetileg nem érzik magukat erősnek.
Merj őszintén és tisztán kommunikálni
A belső frusztrációk pedig könnyen haragban nyilvánulhatnak meg. Amikor nem érted miért, csak dühös vagy szinte mindenkire, az egész világra, talán azt a félelmedet vetíted ki rájuk, hogy úgy érzed, nem vagy elég jó. Pedig sokszor csak azt kellene elismerni, hogy túl sokat vállaltál…
Ennek az elismerése ugyanis meghozhatja azt a megkönnyebbülést, amitől erejét veszti a sok frusztráció. Ha ezt elismered, már könnyebben át tudod nézni a feladataidat: mi az, amit mindenképp neked szükséges megtenned, mi az, amit más is meg tud tenni; mi az, amit ma, és mi az, amit holnap is ráér. Ha ezt képes vagy először magadban tisztázni, majd pedig másoknak is kommunikálni, már nem érzed magadon azt a nagy terhet, mint korábban.
Nem kell mindig erősnek lenned, és nem kell mindig erősnek látszanod. Emberi létünk egyik különlegessége, hogy lelkünk néha pihenésre vágyik… Nem kell mindig csinálni valamit… Ha úgy érezzük – néha csak pillanatokra, de – engedjük meg magunknak azt, hogy csak úgy vagyunk. Érezzük a létezés örömét és könnyűségét. Ok nélkül. Csak azért, mert megérdemeljük.
Szerző: Ábrahám-Hörömpő Andrea – Lélekmozaikok
A Lélekmozaikok című könyvem megrendelhető itt: http://goo.gl/forms/cUJfxfyrkT
Az Elengedés a gyakorlatban című tanfolyamra jelentkezhetsz itt: http://goo.gl/forms/tL9bZiJNCp
Keresd a lelkedhez szóló napi gondolatokat a Lélekmozaikok Facebook oldalán is.
Szerző: dr. Hörömpő Andrea – Lélekmozaikok
Új írásaimat megtalálhatod itt: www.horompoandrea.hu
A Szeretet lélegzete, a Mert én látlak Téged..., A találkozás, ami elrendeltetett és a Lélekmozaikok című könyveimet itt rendelheted meg: Könyvrendelés
Access Bars-, Testkezelésekre, Facelift kezelésekre és tanfolyamokra itt jelentkezhetsz: Jelentkezés
Keresd a lelkedhez szóló napi gondolatokat a Lélekmozaikok Facebook oldalán is.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: