1.0Lélekmozaikokhttps://lelekmozaikok.cafeblog.hudr.Hörömpő Andreahttps://lelekmozaikok.cafeblog.hu/author/dr-horompogmail-com/<p style="text-align: justify"><em><strong>Érezd a fényt, még a lélek legsötétebb éjszakáin is! Érezd, akkor is, ha szíved ragyogása csak egy apró fényponttá csökken. Érezd a fényt, ami soha nem szűnik meg benned, a legnagyobb vihar közepén sem. Érezd a fényt, ami Téged éltet minden pillanatban, akkor is, amikor már épp feladnád… Érezd a fényt, ami benned szunnyad, mert Te vagy az a Fény, aki ragyogásával Fényt visz mások életébe!</strong></em><!--more--></p> <p style="text-align: justify"><a href="https://lelekmozaikok.cafeblog.hu/files/2016/05/feel-light.jpg"><img class="aligncenter size-large wp-image-4361" src="https://lelekmozaikok.cafeblog.hu/files/2016/05/feel-light-600x338.jpg" alt="feel-light" width="600" height="338" /></a></p> <p style="text-align: justify">Valamilyen különös módon jár együtt a lélek fájdalma az ego megtörésével. Azt mondják, a legszebb ragyogás előtt kell szembenéznünk a legnagyobb sötétséggel. Azzal, amivel talán még soha nem mertünk korábban. Bármennyire is tudatosak vagyunk, vannak olyan titkai a léleknek, amelyet ameddig csak lehet, halogat Önmaga és a világ elé tárni. Mert fáj, mert sebek szakadnak fel, akár ebből, akár az előző életeinkből. Vagy mindkettőből, mert ezek ugye mindig kéz a kézben járnak…</p> <p style="text-align: justify"><strong>A lélek titkai kifürkészhetetlenek. Sötétségbe bújtatva elrejtjük magunk elől félelmeinket és fájdalmainkat, és amikor fény éri őket, elsőre megriadunk. Megriadunk az árnyéktól, melyet a fény vet a múltra és ezzel Önmagunkra. A <a href="https://lelekmozaikok.cafeblog.hu/2014/08/22/a-lelek-sotet-ejszakai/" target="_blank">lélek sötét éjszakáin</a> egyedül maradunk. Elsősorban Önmagunk fényével és sötétségével. A kettő pedig egymásnak feszül, a kétségek börtönéből kitörne a lélek, és maga mögött hagyna mindent, de nem lehet. Nincs tovább menekülés, csak a szembenézés… Így marad a hátraarc és az a lehetőség, hogy szélnek eresszük a démonjainkat, amelyek elől idáig menekültünk.</strong></p> <p style="text-align: justify">Mert a démonok megriadnak a bennünk szunnyadó fénytől, és képesek maguktól is távozni. Ha nem ragaszkodunk már hozzájuk többé. Ha kibújunk a félelem és a bűntudat kötelékéből, a hibáztatás, az ítélkezés és az elvárások kereszttüzéből, az irányítás, a kontroll, az akarás béklyójából, és megtörténik az átadás, a fájdalmaink és Önmagunk átadása, a feloldozás…</p> <p style="text-align: justify"><strong>A tisztulás könnyei, melyek folyókká duzzadnak, kristályként ragyognak az éjszaka sötétjében. És a lelked ismét emlékezni kezd arra, hogy ki is ő valójában… A benned ragyogó fény szikrája ismét fellobban, hogy most már még fényesebben ragyogjon.</strong></p> <p style="text-align: justify">Mert a legsötétebb éjszakának is vége lesz egyszer, és akkor rájössz, hogy a célja pont ez volt: Egyedül a sötétben ugyanis, amikor kinyitod a szemeidet, meglátod mindazt, amit eddig nem láttál. Amit eddig nem akartál látni, mert elnyomta a külvilág csillogása, a nap, mint nap veled szembe jövő társak tükre.</p> <p style="text-align: justify"><em><strong>De amikor egyedül maradsz Önmagaddal, meglátod mindazt, aki igazán vagy. Mert Fény vagy, mindennél szebben ragyogó! Szórd hát a fényed másokra is: kedvességgel, türelemmel, tisztelettel, megengedéssel, megbecsüléssel, együttérzéssel, Szeretettel… Leginkább Szeretettel…</strong></em></p> <p><iframe src="https://www.youtube.com/embed/9fdAt0ke9w8" width="560" height="315" frameborder="0"></iframe></p>richhttps://lelekmozaikok.cafeblog.hu/files/2016/05/feel-light-150x150.jpg150150