1.0Lélekmozaikokhttps://lelekmozaikok.cafeblog.hudr.Hörömpő Andreahttps://lelekmozaikok.cafeblog.hu/author/dr-horompogmail-com/<p style="text-align: justify"><strong>A veszteséget feldolgozni időbe telik, ez az idő pedig sajnos nem spórolható meg. Vannak napok, amikor emlékek százai jutnak eszünkbe a boldog pillanatokról vagy könnyekről, hiszen akkor még ott voltunk egymásnak. És most már csak az emlék él szívünkben… még sokáig… talán örökké.</strong><!--more--><a href="https://lelekmozaikok.cafeblog.hu/files/2014/11/candle_light.jpg"><img class="aligncenter size-large wp-image-2419" src="https://lelekmozaikok.cafeblog.hu/files/2014/11/candle_light-600x411.jpg" alt="candle_light" width="600" height="411" /></a> Furcsa élmény az emlékezés, mert a valóságnak hitt múlt, amit mindig is saját szemüvegünkön keresztül látunk, még inkább az idő játékszerévé válik. Felnagyítunk, vagy eltompítunk érzéseket, helyzeteket, szerepeket, olykor tisztábban, olykor még ködösebben érezzük magunkban – egymást.</p> <p style="text-align: justify">Két lélek, aki lélektársként egy időben született a Forrásból, és életek százain keresztül segítette egymást tapasztalásokkal, testi szinten ugyan elválhat egymástól, de a lelkük örök összeköttetésben él tovább a fizikai távolságtól függetlenül.</p> <p style="text-align: justify"><strong>Azt érezzük, hogy már nincs velünk. Azt érezzük, hogy valamit itt hagyott. Azt érezzük, hogy valamit elvitt. Itt maradt az űr és a hiány, lelkünk szomorú, mert fáj neki emlékezni a számos boldog pillanatra, közös mosolyra és az ölelésre, ami korábban mindig a meghittségről és szeretetről árulkodott. Valami elveszett, és valamit elvitt magával… lelkünk egy darabját. Ezért érezzük a hiányt, mert a lélek azt érzi, vele teljesebb volt…</strong></p> <p style="text-align: justify">A gyászhoz idő, türelem, elfogadás, az érzelmek megélése és legfőképp nagy szeretet szükséges. A veszteség, mint trauma sokkolhat, és vész-reakciókat alakíthat ki. Érzéseinket mélyre rejtve idővel e szövevényes hálók között könnyen elveszhetünk.</p> <p style="text-align: justify">Mindennek megvan az ideje. A gyásznak, sírásnak és az emlékezésnek is… Most talán jobban, mint máskor. Éld meg e perceket saját teljességükben, hogy az ennek köszönhető megértés felszabadítson. Szükség lehet rá a továbblépéshez. <strong>És ha már nem fognak vissza a múlt kötelékei, idővel megkönnyebbülsz, mert már nem cipeled magaddal eddigi terheidet.</strong></p> <strong>Szerző: Ábrahám-Hörömpő Andrea – Lélekmozaikok</strong> <strong>Keresd a lelkedhez szóló napi gondolatokat a <a href="https://www.facebook.com/Lelekmozaikok" target="_blank">Lélekmozaikok Facebook oldalán</a> is.</strong>richhttps://lelekmozaikok.cafeblog.hu/files/2014/11/candle-150x150.jpg150150