{"version":"1.0","provider_name":"L\u00e9lekmozaikok","provider_url":"https:\/\/lelekmozaikok.cafeblog.hu","author_name":"dr.H\u00f6r\u00f6mp\u0151 Andrea","author_url":"https:\/\/lelekmozaikok.cafeblog.hu\/author\/dr-horompogmail-com\/","title":"Csillagpor","html":"

T\u00fal f\u00e9nyesen ragyogunk\u2026 M\u00e9g egym\u00e1s sz\u00e1m\u00e1ra is. S\u00f6t\u00e9ts\u00e9ghez szokott szemeinket eddig k\u00e9t k\u00e9zzel takartuk el, a v\u00e1ratlanul felt\u00f6r\u0151 f\u00e9ny pedig teljesen elvak\u00edtott minket. El\u0151sz\u00f6r ijedt\u00fcnkben gyorsan magunkra csaptuk az ajt\u00f3t, \u00e9s legsz\u00edvesebben visszacsin\u00e1ltunk volna mindent. De akkor m\u00e1r k\u00e9s\u0151 volt. Mert ha ez az ajt\u00f3 egyszer m\u00e1r kiny\u00edlt, soha t\u00f6bb\u00e9 nem z\u00e1rhat\u00f3 <\/em><\/strong>vissza<\/em><\/strong>. A padl\u00f3 feletti ny\u00edl\u00e1son r\u00e9snyire besziv\u00e1rgott a f\u00e9ny, \u00e9s \u00edgy sz\u00e9p lassan a szemeink is hozz\u00e1szoktak mind a saj\u00e1t f\u00e9ny\u00fcnkh\u00f6z, mind egym\u00e1s ragyog\u00e1s\u00e1hoz\u2026<\/em><\/strong><\/p>\r\n

\"glitter-hand-light\"<\/a><\/p>\r\n

- Kipp-kopp. Kopogtattam ism\u00e9t. Kor\u00e1bban volt, hogy halkan z\u00f6rgettem, volt, hogy b\u00e1tran, hat\u00e1rozottan, volt, hogy kedvesen, sz\u00e9p szavakkal, volt, hogy hangosan, \u00e9s bizony volt, hogy majdnem r\u00e1d rontottam a d\u00fcb\u00f6rg\u00e9semmel. <\/em>De semmi v\u00e1lasz. \u00c9n azonban nem adtam fel, nem arr\u00f3l vagyok h\u00edres. Viszont minden ilyen ut\u00e1n visszavonultam a saj\u00e1t elef\u00e1ntcsont rejtekembe, oda, ahol m\u00e1r ismertem mindent \u00e9s j\u00f3l \u00e9reztem magamat. A saj\u00e1t falaim m\u00f6g\u00e9. De az Univerzumot nem lehet becsapni\u2026 Nem-nem\u2026<\/em><\/p>\r\n

K\u00f6nny\u0171 a falak m\u00f6g\u00e9 rejt\u0151zve \u00e9lni, l\u00e1tsz\u00f3lag k\u00e9nyelmesen, egyszer\u0171en, de kezdtem egyre ink\u00e1bb bez\u00e1rva \u00e9rezni magam. Valami bel\u00fclr\u0151l elkezdett fesz\u00edteni \u00e9s kicsi lett minden, ami eddig k\u00e9nyelmesnek t\u0171nt. Sz\u0171kek lettek a falak, \u00e9s ami kor\u00e1bban biztons\u00e1got ny\u00fajtott, elkezdett k\u00e9nyelmetlen korl\u00e1tt\u00e1 v\u00e1lni, \u00e9s akkor d\u00f6ntenem kellett. Maradok vagy megyek? Tudtam, ha az ut\u00f3bbi mellett d\u00f6nt\u00f6k, azt csak \u00fagy tudom megtenni, ha teljesen kirobbantom magamat a falaim m\u00f6g\u00fcl, de \u00edgy m\u00e1r nem lesz t\u00f6bb\u00e9 hov\u00e1 visszamenek\u00fcln\u00f6m. Most nincs k\u00f6z\u00e9p\u00fat. Mindent, vagy semmit. \u00c9s \u00e9n akkor a mindent v\u00e1lasztottam\u2026<\/em><\/strong><\/p>\r\n

Zuhantam\u2026 A robban\u00e1s zajai k\u00f6z\u00f6tt, a magas falakr\u00f3l ell\u00f6kve magamat, m\u00e9g egyszer utolj\u00e1ra visszan\u00e9ztem. Nem l\u00e1ttam semmit a porfelh\u0151ben, \u00e9s az els\u0151 pillanatok ijedt\u00e9ben f\u00e9lve pr\u00f3b\u00e1ltam kapaszkodni. Pedig tal\u00e1n mindig is erre v\u00e1gytam, most pedig ijedten verdestem sz\u00e1rnyaimmal, mert akkor m\u00e9g f\u00e9ltem a rep\u00fcl\u00e9st\u0151l. \u00c9reztem, hogy m\u00e9g kapaszkodom, de akkor abban a pillanatban j\u00f3l esett az a biztons\u00e1got ny\u00fajt\u00f3 \u00f6lel\u00e9s, amiben er\u0151t \u00e9s bizalmat kaptam, hogy minden rendben van. <\/em><\/p>\r\n

Azt\u00e1n persze n\u00e9h\u00e1ny sz\u00e1rnycsap\u00e1s ut\u00e1n belej\u00f6ttem a j\u00e1t\u00e9kba. S\u0151t\u2026 Mint egy megkerg\u00fclt pillang\u00f3, repkedtem ide-oda, \u00e9s kiab\u00e1ltam mindenfel\u00e9: N\u00e9zd csak, figyelj m\u00e1r r\u00e1m, tudok rep\u00fclni, l\u00e1tod? H\u0171\u0171 de j\u00f3! \u00c9s Te csak mosolyogva n\u00e9zted\u2026 Azt\u00e1n n\u00e9h\u00e1ny nap ut\u00e1n m\u00e1r ez sem jelentett \u00fajdons\u00e1got sz\u00e1momra. Valami \u00e1tkattant bennem\u2026 <\/em><\/p>\r\n

Vannak ilyen momentumok, ut\u00f3lag mindig pr\u00f3b\u00e1lok visszaeml\u00e9kezni, mit is csin\u00e1lok ilyenkor. Hogy \u00edrjak r\u00f3la, hogy tan\u00edtsam, hogy tudjam, mit mondjak, hogyan is kell ennek t\u00f6rt\u00e9nnie. De nem tudom megfogalmazni. Csak egy fogasker\u00e9k a hely\u00e9re ker\u00fcl ilyenkor bennem. Megnyugv\u00e1s, meg\u00e9rt\u00e9s, elfogad\u00e1s, b\u00e9ke k\u00f6sz\u00f6nt bel\u00e9m, hogy ok\u00e9. Minden j\u00f3 \u00fagy, ahogy van. \u00c9s ilyenkor mindig megaj\u00e1nd\u00e9koz az \u00c9let.<\/strong> <\/em><\/p>\r\n

\"stardust<\/a><\/p>\r\n

Csak egy pillanat volt, tal\u00e1n egy tizedm\u00e1sodperc a v\u00e9gtelen hossz\u00fa nap forgatag\u00e1ban. Egy j\u00e1t\u00e9kos, huncut mosoly, ami a szemeidb\u0151l sug\u00e1rzott, \u00e9s arra a tizedm\u00e1sodpercre sz\u00e9lesre t\u00e1rtad az ajt\u00f3kat\u2026 A szemeid, amelyek n\u00e9h\u00e1ny h\u00f3nappal kor\u00e1bban m\u00e9g a f\u00e9lt\u00e9st, a hitetlens\u00e9get, az \u00e1ltalad el\u00e9rhetetlennek \u00e9s megfoghatatlannak v\u00e9lt aj\u00e1nd\u00e9kr\u00f3l val\u00f3 lemond\u00e1st t\u00fckr\u00f6zt\u00e9k vissza, most v\u00e1ratlanul megsz\u00f3l\u00edtottak.<\/strong> <\/em><\/p>\r\n

Teljesen v\u00e1ratlanul, \u00f6nk\u00e9nt, magadt\u00f3l ny\u00edlt\u00e1l meg, m\u00e9lyebben, mint m\u00e1skor kor\u00e1bban. A meglepetts\u00e9gt\u0151l sz\u00f3hoz sem jutottam, szemeimmel pedig a hirtelen r\u00e1m \u00e1rad\u00f3 f\u00e9nyben hunyorogni kezdtem. Boldog mosoly suhant \u00e1t bennem, \u00e9s akkor ott meg\u00e9rkeztem a jelenbe, hogy k\u00f6rben\u00e9zzek a vil\u00e1godban. Megtal\u00e1lt ism\u00e9t egy \u00e9rz\u00e9s, hogy vil\u00e1gok \u00e1lmod\u00f3ik\u00e9nt, teremt\u0151ik\u00e9nt \u00e9s var\u00e1zsl\u00f3ik\u00e9nt olykor bizony t\u00fal f\u00e9nyesen ragyogunk. <\/em><\/p>\r\n

- F\u00e9lek\u2026 Mi lesz, ha elvesztem az ir\u00e1ny\u00edt\u00e1st? Hogy tal\u00e1lok akkor vissza? Nem mehetek olyan messzire veled\u2026<\/em><\/p>\r\n

- K\u00e9rlek, ne f\u00e9lj\u2026 \u00c9n m\u00e1r j\u00e1rtam ott \u00e9s ismerem az utat vissza. B\u00edzz bennem, hogy visszatal\u00e1lok \u00e9s visszavezetlek. De n\u00e9lk\u00fcled nem jutok el \u00fajra a csillagokig. Ebbe a magass\u00e1gba csak kevesen juthatnak el, \u00e9s mi is csak Egy\u00fctt. Hiszen a csillagok oly messze sz\u00fcletnek\u2026 \u00c9s mi v\u00e1llaltuk, hogy elmegy\u00fcnk \u00e9s lehozzuk a F\u00f6ldre a f\u00e9ny\u00fcket\u2026 Csillagport sz\u00f3runk a vil\u00e1gba, \u00e9s megaj\u00e1nd\u00e9kozunk vele minden lelket, akivel utunk sor\u00e1n tal\u00e1lkozunk\u2026 Ugye eml\u00e9kszel?<\/em><\/strong><\/p>\r\n