Mielőtt azt gondolnád, milyen könnyű nekem, mondd, Te mersz-e…

Sokan hiszik azt, milyen könnyű nekem. És mondanám, hogy igen. Van, amikor könnyű. Olyan könnyű, mint a tollpihe, csak száll és én is szállok bármerre, amerre szeretnék. De a valóság ennél sokkal összetettebb. Mert van, amikor korántsem ilyen könnyű. Sőt… És ez normális. Nekem. Neked. Bárkinek. De mielőtt azt gondolnád, milyen könnyű nekem, mondd, Te mersz-e…

Mielőtt azt gondolnád, milyen könnyű nekem, mondd, Te mersz-e élni? El mered-e hagyni a biztonságos partot, a szélcsendes kikötőt és a tengerre hajózni? Az ismeretlenbe, új tájakat, új lehetőségeket felfedezni? Nem megijedve a hullámoktól, a sötéttől, a zajoktól, a múlt árnyaitól, a bukások emlékeitől?

Mielőtt azt gondolnád, milyen könnyű nekem, mondd, Te mersz-e kockáztatni? 19-re lapot húzni? Bízni, tenni, nem feladni, kitartani? Még akkor is, amikor minden hullám összecsap a fejed felett, és nem tudod, hogyan éled túl a vihart? Kockáztatni, miközben elhagyod a biztonságos, jól ismert, de már nem működő, már kicsi, már nem izgalmas terepet valami ismeretlenért?

Mielőtt azt gondolnád, milyen könnyű nekem, mondd, Te mersz-e lépni? Elindulni, nem megrettenve a változástól, kilépve a komfortzónádból, az egy helyben állásból? Mersz-e Önmagad lenni? Mered-e egyáltalán megismerni ki is vagy Te valójában? Mersz-e több lenni, többre vágyni? Nem feladni? Ha megtorpannál, mersz-e tovább menni? Mersz-e segítséget kérni, adni és elfogadni? Mersze-e szembe menni az áramlással, mersz-e úttörővé válni és vállalni a felelősségét annak, hogy lesznek, akik követni fognak, és lesznek, akik mindent megtesznek, hogy elgáncsoljanak?

Mielőtt azt gondolnád, milyen könnyű nekem, mondd, Te mersz-e nemet mondani? Mered-e vállalni végre a saját értékeidet, az idődet, az energiádat, a képességeidet? Mersz-e határozott lenni, Önmagadért kiállni, az elvárásokat, a manipulációt visszautasítani, határokat húzni? Mered-e visszautasítani a megmondó embereket, mersz-e változtatni, ha valami nem működik? Mersz-e embereket választani és nem választani, lekapcsolni magadról azokat, akik csak elvesznek, de sosem adnak?

Mielőtt azt gondolnád, milyen könnyű nekem, mondd, Te mersz-e nevetni? Önfeledten, akkor is, ha mindenki más arról próbál meggyőzni, minek, vagy nem szabad, netán ez oly gyerekes, vagy túl sok? Mersz-e kilépni a keretekből, a dobozokból, a klisékből, az elvárásokból, a megfelelési kényszerből?

Mielőtt azt gondolnád, milyen könnyű nekem, mondd, Te mersz-e a lelkedre hallgatni? Mersz-e választani? Ott hagyni mindent egy nagyszerűbb jövő érdekében? Hallgatni a szíved suttogásaira, nem törődve a világ zajával, a család, a barátok tanácsaival? Befogadva ítéletek és támadások százait, melyek sebeket ejtenek rajtad?

Mielőtt azt gondolnád, milyen könnyű nekem, mondd, Te mersz-e szeretni? De nem csak úgy titkon, vágyaid ködében elbújva álmodozni valami idillikus jövőről, hanem nyíltan, őszintén? Kimondva, kimutatva, szavakban, tettekben, jelenlétben? Mert a szeretet nem valami misztikus és sziruppal leöntött cukormázas érzés… Nem… A szeretetem ott van a szavaimban, amiben elmondom, hogy szeretlek. Kimondom annak ellenére, hogy viszont várnám, ajándékba adva magamat és a benne rejlő lehetőséget. Szeretni azt jelenti, kiállni és nem feladni. Jelen lenni, cselekedni, támogatni, támasztani, együtt szárnyalni, elengedni tudni.

Mielőtt azt gondolnád, milyen könnyű nekem, mondd, Te mersz-e szerelmesnek lenni? Nem elfojtani, nem tagadni, hanem hagyni, hogy átjárjon a szerelem szentségének energiája, ami van, hogy világokat omlaszt össze, és van, hogy világokat teremt. Mersz-e általa kapukat megnyitni, azokon bemenni és varázsolni? Mersz-e mindebből erőt meríteni? Mersz-e csak adni, adni, adni számolatlanul, nem mérlegelve semmit?

Mielőtt azt gondolnád, milyen könnyű nekem, mondd, Te mersz-e hinni? Hinni és bízni Önmagadban, a választásaidban, a jelenedben, a jövődben és abban, akit szeretsz? Visszafordulsz vagy meghátrálsz, netán el sem indulsz? Félelmeid fogságában erődet mered-e felfedezni, használni, élni? Mersz-e a bizalmaddal mást megajándékozni? Hagyni, hogy vezessen, ha kell a legnagyobb dzsungelen keresztül, ha kell vakon követve, mégis éberségedet és Önmagadat nem feladva… Ennyire vajon mersz-e hinni?

Mielőtt azt gondolnád, milyen könnyű nekem, mondd, Te mersz-e mindent feladni és ugrani?

Mielőtt azt gondolnád, milyen könnyű nekem, mondd, Te mersz-e szabadnak lenni???

Szerző: dr. Hörömpő Andrea – Lélekmozaikok

Új írásaimat megtalálhatod itt: www.horompoandrea.hu

A Szeretet lélegzete, a Mert én látlak Téged..., A találkozás, ami elrendeltetett és a Lélekmozaikok című könyveimet itt rendelheted meg: Könyvrendelés

Access Bars-, Testkezelésekre, Facelift kezelésekre és tanfolyamokra itt jelentkezhetsz: Jelentkezés

Keresd a lelkedhez szóló napi gondolatokat a Lélekmozaikok Facebook oldalán is.