Annyira félünk a hibázástól, hogy a legtöbben megmerevedve állnak egy helyben, az állandóság illúziójába kapaszkodva, félnek elengedni a korlátaikat. Mindenáron a jó, a tökéletes, a helyes választásokra törekszünk, nem engedjük meg magunknak annak a lehetőségét, hogy néha zsákutcákban kóboroljunk és megismerjük a saját képességeinket, hogy onnan is képesek vagyunk megtalálni a kiutat. Pedig szabad elesni,… Tovább »
Szabad elesni, szabad hibázni és szabad a másikat felsegíteni
Annyira félünk a hibázástól, hogy a legtöbben megmerevedve állnak egy helyben, az állandóság illúziójába kapaszkodva, félnek elengedni a korlátaikat. Mindenáron a jó, a tökéletes, a helyes választásokra törekszünk, nem engedjük meg magunknak annak a lehetőségét, hogy néha zsákutcákban kóboroljunk és megismerjük a saját képességeinket, hogy onnan is képesek vagyunk megtalálni a kiutat. Pedig szabad elesni,… Tovább »

Váratlanul tört át bennem, tudtam, hogy nem a jelen, hanem a múlt… Nem is ez az élet, hanem pillanatképek sora, ahogy kergetjük a Sorsot, ami egyre távolabb lök minket egymástól. Úgy, mintha mindig csak egy kicsi hiányzott volna. És nem, és nem, és nem… Valamiért nem sikerült… És most is… Annyi, de annyi próbát kaptunk…….
A párkapcsolat dinamikájában különböző mozzanatok érvényesülnek. Van, hogy nagy intenzitással egymásnak ütközünk, van, hogy finoman egymáshoz simulunk, van, hogy kedvesen vezetünk, és van, hogy hagyjuk, hogy vezessenek minket. A külvilágban alapvetően a Férfi, a lélek világában inkább a Nő. De ehhez bátorság kell és bizalom. Te vajon mersz-e dőlni, ha döntenek?...
Annyi embert látok elfojtással, hogy az valami hihetetlen. Kimondatlan szavak fojtanak meg minket, félelmeinkkel és szeretet sérüléseinkkel bajlódunk, miközben szomjazzuk a szeretetet. Azt látom, hogy a férfi-női kapcsolatok egy része el van dugaszolva az elfojtásokkal, az állandóság látszatába és az ál-biztonság illúziójába kapaszkodva. Ha most azon gondolkodsz, kimondj-e valamit, csak egyet mondhatok: Igen! Akár azonnal!...
Sokan hiszik azt, milyen könnyű nekem. És mondanám, hogy igen. Van, amikor könnyű. Olyan könnyű, mint a tollpihe, csak száll és én is szállok bármerre, amerre szeretnék. De a valóság ennél sokkal összetettebb. Mert van, amikor korántsem ilyen könnyű. Sőt… És ez normális. Nekem. Neked. Bárkinek. De mielőtt azt gondolnád, milyen könnyű nekem, mondd, Te…
Ki akartak játszani egymás ellen minket. Valahogy egy időben történhetett, mint valami jól összehangolt támadás. Az egymás iránti bizalmunk, hitünk, szeretetünk, ön- és emberismeretünk tétetett próbára. A történetet azért írom meg egy hónap után, mert számos tanulsággal szolgált. Számomra a legfőbb az volt: Amivel mások vádolnak – engem vagy mást – azt valójában ők maguk…
Nincs róla könyv, amit le lehet venni a polcról, hogy megtanuljuk belőle a lényeget, felmondjuk, és nem is osztályoz érte senki. Nincs róla videó, amit megnézve rácsodálkoznánk, hogy jah tényleg… Nincs róla tanfolyam, amit egy nap alatt elvégezve a mesterévé válunk. Az alázatra az Élet tanít. Az iskola pedig életünk végéig tart, bár lehetnek intenzívebb…