Lehetünk-e szabadok a szerelemben? Vagy pont hogy igazán megélni a szerelmet csak szabadon lehet? Összekavarodik sok minden ebben a témában: a kapcsolatok jelentős részénél ugyanis az alá- fölé rendelődés, Önmagunk feladása és elértéktelenítése, a másik felmagasztalása történik – mindez a szerelem nevében. Ha szerelmesek vagyunk, meg kell-e tennünk bármit a másikért? A kettő kizárja-e egymást vagy választható-e mindkettő?
Fotó: Szépfalusi Rita
Ahhoz, hogy a kérdésről beszélni tudjunk, először is definiálnunk kell a két fogalmat: Mit jelent a szabadság és mit jelent a szerelem? A „rossz hírem” az, hogy én ezt most nem fogom megtenni. Mert mindenkinek mást jelent.
A kérdés csak az, tudod-e, hogy neked magadnak mit jelent? Mit jelent számodra szabadnak lenni és ez miben nyilvánul meg a gyakorlatban? Ha párkapcsolatban vagy, szabadnak érzed-e magad a társad mellett, vagy egyfajta függőségi viszonyban alá- vagy fölé pozicionálod magadat?
Mert a titok valójában ebben rejlik. Eltérő szabadság igénnyel rendelkezünk, és amennyiben két hasonló személy talál egymásra, akinek egyaránt fontos a szabadság, akkor a szerelem nevében nem korlátozzák egymást. De olyat is láttam már, ahol mindezt teljesen kiforgatták és szélsőségben élték meg, a kapcsolatot olyan kalitkaként használva, ami megfosztja a másikat a szabadságától.
Pillanatnyilag talán több a szélsőség ebben, mint a középút. Ahol a szabadságot keverik a szabadossággal, a szerelmet pedig valamiféle rabigába kötő béklyóval. Ezért a társadalmi sztereotípiák szerint a kettő szinte kizárja egymást, vagy legjobb esetben is nehezen teszi választhatóvá mindkettőt.
Pedig ha játszunk kicsit a szavakkal, a szerelem szabadsága és a szabadság szerelme mögött valamiféle nagyon hasonló energia húzódik: mindkettő mögött ott a végtelen, a határtalanság, az életöröm, a teljesség iránti vágy megélése, a kirobbanó nagybetűs ÉLET. És egyben ott rejlik a tisztelet, az alázat, az elfogadás, a függőség- és manipulációmentes kapcsolódás, a tisztaság és az egyszerűség.
Mert amikor szerelmes vagy, igazából magába az Életbe vagy szerelmes. Hiszen az jobbára egy olyan kapcsolódás először Önmagaddal, majd a másikon keresztül a világgal, ami a teljességhez és a szabadsághoz segít hozzá.
A szerelem akkor igazi, ha nem elvesz, hanem ad. Ha nem feltételeket szab, hanem feltétel nélküliséggel ajándékoz meg. Ha nem lehúz, hanem felemel. Ha nem követel, hanem kér.
Mindezt Önmagamból kiindulva, saját magam tisztelete, elismerése és értékelése mellett. Mert a szerelem, és egyben a szabadság megélése is Önmagam szeretetével, elismerésével és megbecsülésével kezdődik. Át kell előbb itatódjon minden sejtemen, telítődve, és amikor bennem már túlcsordul, akkor tud áradni a Világba, mások felé. Mindebben könnyedség van, játékosság, kedvesség és hála az Életért.
Szabadság és szerelem valójában ugyanannak az érmének a két oldala. Aki mindezt nem érzi, nem látja, nem volt még sem szerelmes, sem igazán szabad. A kapcsolati kapaszkodások helyett, amelyek tömegesen vannak jelen ebben az időszakban a bolygón, elérkezett annak az időszaka, hogy felszabaduljunk.
Hogy ne kompromisszumok, ne kényszer, ne a hitel, ne a gyerek tartsa össze a legszentebb kapcsolatunkat, hanem azt meg tudjuk és meg merjük élni olyan személlyel, aki mellett nem csak azért vagyunk, hogy legyen valakink, hanem aki úgy ad hozzá az életünkhöz, ahogyan más nem tudna. Akit nem azért választunk, mert kapcsolatfüggők vagyunk, és nem akarunk egyedül lenni, hanem aki mellett még könnyebbé, még nagyszerűbbé válik az életünk.
Igen… A szerelem szabadságának csodájához meg kell érni, oda el kell jutni. Szembenézve saját legmélyebb félelmeinkkel, legtitkosabb vágyainkkal, a világ legsötétebb ítéleteivel, nem törődve annak elvárásaival sem. Utazásként indul mindez Ön-MAG-unk felfedezésére, olyan helyekre, ahová egyébként nem jutottunk volna egyedül el. Így oldja fel valójában a szerelem a fájdalmakat, gyógyítja be a sebeket, segít az Önmagunkra való ráébredésben és a kiteljesedésben, a lélek felszabadításában.
Hogy mi kell hozzá? Egy választás, hogy elindulunk, és nem nézünk vissza többé. Nem ijedünk meg a sötétben bujdosó árnyaktól, hanem szívünk bátorságának erejében bízva mindig lépünk egyet előre…
Mert a szabadság és a szerelem egyik pillanatban még eszköz, a másikban már cél… Egyik pillanatban még út, a másikban már megérkezés… Egyik pillanatban még vágy, a másikban pedig már beteljesülés…
Szerző: dr. Hörömpő Andrea – Lélekmozaikok
Új írásaimat megtalálhatod itt: www.horompoandrea.hu
A Szeretet lélegzete, a Mert én látlak Téged..., A találkozás, ami elrendeltetett és a Lélekmozaikok című könyveimet itt rendelheted meg: Könyvrendelés
Access Bars-, Testkezelésekre, Facelift kezelésekre és tanfolyamokra itt jelentkezhetsz: Jelentkezés
Keresd a lelkedhez szóló napi gondolatokat a Lélekmozaikok Facebook oldalán is.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: