A választásra meg kell érni – le kell győzni hozzá a démonainkat

Kicsit választani nem lehet. Ha akarom is meg nem is, akkor valahol a kettő között félrecsúsznak a dolgok. Amíg nem állok bele száz százalékban a helyzetbe, addig az Erőmet sem tudom száz százalékban megélni. Elköteleződés. Hit. Bizalom. Kitartás. Mindehhez kicsit látni kell a jövőt. Ha nem is látni, de legalább elhinni, hogy tőlem függ és én alakíthatom, teremthetem. Erről szól minden választás.

Azt hisszük, a dolgok mennek majd maguktól – és igen, olykor mennek, mintha kikövezett úton járnánk. Olykor pedig nem haladnak, vagy nem úgy, ahogy szeretnénk, nem abban a tempóban, ahogy azt mi várjuk. Legyen szó kapcsolatról, munkáról, pénzről, a választásaink indítják be a folyamatot. Ha úgy kezdek el bármit, hogy meghagyom a kiskaput, a menekülő útvonalat, akkor nem választottam igazán. Akkor nem hiszek igazán. Akkor nem élek igazán.

A felvállalásban pedig hatalmas Erő rejlik. Ránézni Önmagamra, a helyzetemre és bevallani, először magamnak, hogy igen, ez van. Ítélet nélkül. Önítélet nélkül. A külvilág ítélete nem talál táptalajra, ha nincs önítélet saját magamban. Magunkat ítéljük meg leginkább és a külvilág csak erre rezonál.

A felvállalás hiánya mögött mindig ott a félelem, a kétség, a bizonytalanság – elsősorban Önmagunkban. Másodsorban a másikban, ami azonban legtöbbször csak kivetítés. Mi pedig oly könnyen beleszaladunk a csapdába, hogy vajon mi a baj velem? Beindul az alap nélküli bűntudat gyártás – pedig jobbára semmi baj nincs velünk. Aki rendben van magával, az mindezt tudja… De ide el kell jutni.

A választásra meg kell érni. Túl kell jutni, le kell győzni hozzá a démonokat, amelyek vissza-vissza térve próbára tesznek. Fel kell nőni hozzá, felelősséget vállalva a jelenért, a jövőért, a másikért, a helyzetért. Akkor már nem lehet mismásolni, azzal már nem lehet megúszásra játszani, ellenni a langyos vízben. Ott döntés van, hogy jobbra vagy balra, és indulás van, mozgásban levés, változás.

És sokan pont emiatt nem teszik meg. A megszokás automatizmusában, a saját elvárásaik, ítéleteik és feltételeik fogságában élnek, ez irányítja őket. Így lemaradnak az Életről, nem használják ki, nem élik meg erejüket, az elkerülés hosszadalmasabb útján kalandozva. És persze tudni kell, hogy ez is egy választás.

Az emberek nagy része a „nincs választásom” illúziójában, tehetetlenségben éli az életét. A környezetre fogja mindezt, nem látva, hogy valójában mindig minden pillanatban van választásunk, csak vannak pillanatok, amikor két igazán rossz helyzetből kell választanunk. Ezt elkerülvén inkább elhitetjük magunkkal, hogy nincs választásunk, vagyis csak egyfajta választásunk van.

Mit jelent választani? Azt, hogy ki merem mondani azt, hogy: Ez van, és ezt szeretném. Sőt, nem csak azt, hogy ezt szeretném, hanem hogy ez lesz. Pont. Megkérdőjelezhetetlenül. Nem tudom, hogyan, de ez lesz, és ha hajlandó vagyok megengedésben lenni, hogy bárhogy megtörténjen, akkor meg is fog, és az Univerzum minden segítséget megad hozzá.

A választás felülír mindent. Sorsot, karmát, előre gyártott forgatókönyvet, mindent. Úgy is hívják, szabad akarat. Megélhetjük bármelyik pillanatban. És a lelkünk sosem téved, mindig tudja a helyes irányt. De a tényleges szabad választásra meg kell érni… Le kell győzni hozzá a démonainkat….

Szerző: dr. Hörömpő Andrea – Lélekmozaikok

Új írásaimat megtalálhatod itt: www.horompoandrea.hu

A Szeretet lélegzete, a Mert én látlak Téged..., A találkozás, ami elrendeltetett és a Lélekmozaikok című könyveimet itt rendelheted meg: Könyvrendelés

Access Bars-, Testkezelésekre, Facelift kezelésekre és tanfolyamokra itt jelentkezhetsz: Jelentkezés

Keresd a lelkedhez szóló napi gondolatokat a Lélekmozaikok Facebook oldalán is.