Van egy trend a mai magyar ezoterikus-spirituális világban. Léteznek jelenségek, aminek nevet adunk – ez önmagában normális dolog – viszont egyre többen ezen elnevezéseket, mint valami ékszert vagy ruhadarabot rá akarják húzni a kapcsolatukra, saját magukra vagy másokra. Eközben nem vesszük észre, hogy fordítva ülünk a lovon. Hiszen mindezen címkék célja nem az, hogy ráhúzzuk bármire vagy bárkire, és ezáltal pedig korlátozzuk.
És mi mégis ezt tesszük. Mondhatni szakmai ártalom, hogy figyelemmel kísérek számos spirituális csoportot és igen gyakran fogom a fejem. Nemrég a Facebook üzenőfalán jött szembe velem, hogy feltették a kérdést, hogy a te gyermeked indigó gyerek-e? Csak úgy halkan megkérdezem: nem mindegy? Boldog legyen meg egészséges. Kábé pont ennyi a lényeg.
Nem mindegy, hogy indigó, kristály-, szivárvány vagy akármilyen elnevezésű a gyermekünk? Hogy karmikus vagy ikerláng vagy akármilyen a kapcsolatunk? Sok embernél azt érzem, hogy mint valami plecsnit, csak kirakná, hogy ezzel dicsekedjen. Olvasnak sok mindent, hogy ilyen-olyan kapcsolatok, gyermekek „különlegesek”, és elkezdenek rohanni utána. Él a fejekben ilyen hiedelem, hogy az jó, annak kell(ene) lennie, vagy pont annak nem kell(ene) lennie. A külcsínben elveszik a beltartalom és a lényeg. Mert mindez valójában fordítva működik.
Van egy jelenség, egy tulajdonság, azt megfigyelik, összegyűjtik róla az információt, nevet adnak neki. Sokszor több formában, több „médium”, csatorna által – ez alátámasztja, hogy megjelent a morfogenetikus mezőben, a kollektív térben. Tehát van valóságalapja. Ez így rendben is van. Írnak róla, vizsgálják, tapasztalások születnek, azok megosztásra kerülnek, és ez előre viszi a fejlődést. Globálisan és egyénileg is.
Minden címkének egyetlen célja van: segít a felismerésben, a megértésben, Önmagunk megismerésében, hozzájuttathat irányok, eszközök megválasztásához. Minden címke egy iránytű, amit bármikor elővehetek, használhatok, és használhatom úgy, ahogy számomra akkor a legmegfelelőbb. Egy lehetőség, plusz információ, de a címke nem én vagyok. Nem a gyermekem, nem a társam, nem a kapcsolatom. Teljesen értelmetlen felcímkézni helyzeteket, embereket, miközben a lényeg pont az lenne, hogy megszabaduljunk ezektől a címkéktől. Minden címke bezár, korlátoz, skatulyába rak és elvárást támaszt.
Önmagában a címke sem rossz, csak vegyük észre, amikor már nem szolgál minket. Mint egy elhasznált ruhadarab, amit kinőttünk, vagy elrongyolódott rajtunk. A mai világban, ahol rengeteg nő keresi az ikerlángját vagy az a legfontosabb számára, hogy a gyermeke vajon kristály vagy szivárvány gyermek, nem a céljának megfelelően használjuk a kezünkben lévő eszközöket.
Számos levelet kapok, amiben leírnak történeteket, kapcsolati nehézségeket, válságokat és a legfőbb és sokszor egyetlen kérdés az, hogy akkor ez ikerláng szerelem-e? Megjegyzem, hogy akiben ez kétséges, annál szinte biztos, hogy nem, csak azt akarja hinni. Mert ez kicsit túl lett tolva, piedesztálra lett állítva mintha szerelem és szerelem között különbség lehetne. Csak kérdem én, hát nem tök mindegy, ha egyébként boldog vagy benne? Ha pedig nem vagy az, és nehézséged van, kezdj el keresni, elsősorban Önmagadban – ne a külvilágban, ne a felcímkézés legyen a lényeg.
Nem én vagy egy ismeretlen fogja megmondani, hogy mi zajlik benned, azt meg végképp nem, hogy ki vagy Te. Neked magadnak kell rájönni. Rengetegen kergetnek olyan illúziókat, amelyeket a spirituális irodalom félreértelmezése közben magukra húznak. Minden ilyen jelenségnek van alapja, van létjogosultsága, és ha képes vagy tisztán Önmagadra, másokra és a kapcsolataidra tekinteni, tudni, érezni fogod, hogy rád ez áll-e.
És igen, hozhat mérhetetlen megkönnyebbülést. Amikor olvasol valamiről és megbizonyosodsz afelől, hogy nem, semmi baj nincs veled, vagy a gyermekeddel, csak éppen „ez” vagy „az” történik veled. Mert ilyenkor a pillanatnyi éberséged dolgozik és a felismerés megértést szül, hozzájárul az önismerethez, hogy megértsd, elfogadd magad és a működésedet. Hogy semmi baj nincs veled, minden rendben.
De aztán ne azonosulj mindezzel, ne zárd be magad, mert lehet hogy a világon Te vagy az egyetlen, akinek nem úgy működik mindaz, mint ahogy olvastál róla. Önmagad elfogadása, szeretete, belső békéje, egyensúlya a cél.
A címke is olyan, mint a kés: használhatjuk több módon, hogy hogyan és mikor tesszük, csak rajtunk múlik. Minden címke hozhat felszabadulást a kétségek és kérdések alól, de le is kötözhet és rabságban is tarthat. Te döntöd el, mikor melyiket választod. Ha nem akarnál egyetlen címkének sem megfelelni, ki lennél és milyen kapcsolatod lenne – Önmagaddal és másokkal?
Szerző: dr. Hörömpő Andrea – Lélekmozaikok
Új írásaimat megtalálhatod itt: www.horompoandrea.hu
A Szeretet lélegzete, a Mert én látlak Téged..., A találkozás, ami elrendeltetett és a Lélekmozaikok című könyveimet itt rendelheted meg: Könyvrendelés
Access Bars-, Testkezelésekre, Facelift kezelésekre és tanfolyamokra itt jelentkezhetsz: Jelentkezés
Keresd a lelkedhez szóló napi gondolatokat a Lélekmozaikok Facebook oldalán is.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: