Divat lett a spiritualitás és tele van a világ – Magyarország különösen – önjelölt spirituális írókkal, tanácsadókkal, akik igazi messiástudattal rendelkezve valamiféle küldetésnek érzik, hogy tanítsák az embereket. Többen kérdezték már tőlem, hogy annyi mindent olvasni, mégis honnan tudhatják, hogy mi igaz, mi nem? A tuti választ, mint mindenben, ebben se várd tőlem, de néhány nézőponttal segíthetek.
Ma már kevesebbet, régebben sokat olvastam. Túl vagyok számos tanfolyamon, sok mindenkit ismerek, követek a magyar spiri-ezo világban, sok mindenkit nem. Én személy szerint valahogy érzem, mi és ki az igaz, és mi a kevésbé az. Előbbit szívesen olvasom, megosztom és támogatom, utóbbi ellen nem küzdök, csak nem megyek vele. Ez a képesség: az igaz-hamis megkülönböztetése szerintem mindenkiben megvan, valószínűleg ösztönösen. Csak kevesen használják tudatosan.
Az igazság tartalom attól függ, hogy milyen tudatszintű az a személy, aki leírja, elmondja azt, amit épp fontosnak tart. Egy megvilágosodott tanító tanításai mindig több igazságot tartalmaznak, mint egy olyan személyé, aki még a saját élete vonatkozásában sem éri el az elfogadás, netán a felelősségvállalás szintjét.
A legjobban azonban akkor jársz, ha mindent megkérdőjelezel, amit olvasol, és csak annyit építesz be a saját életedbe, ami számodra akkor, jelen pillanatban igaz. Azt az egyet ugyanis megtanultam, hogy a maga nézőpontjából és a tudatszintjén mindenkinek igaza van. Ellene menni ezért sosem érdemes. Az „igaz tanító” azonban néhány dolgot nem tesz – jó esetben:
1. Nem riogat a „sötét erőkkel” és a gonosszal
Évekkel ezelőtt olyan környezetben mozogtam, ahol folyamatosan a „sötét erőkkel” riogattak, mint valami Star Wars filmben. És tudom, hogy poláris világban élünk, aminek a következménye az, hogy a jónak a megkülönböztetése a rossztól a földi létünk sajátossága is, a „sötét erőkkel való riogatás” azonban nem más, mint félelemkeltés általi manipuláció.
Az a gondom nekem ezzel a „sötét erő” kifejezéssel, hogy azt feltételezi, mintha lenne valami különleges csoportosulás rajtunk kívül, ami mint valami kommandó a „fény”, vagyis a szeretet, a „jó” ellen tör. Amíg pedig kint a külvilágban keressük ezt a nem létező csoportosulást, addig lekerül a fókusz saját magunkról és arról, hogy a sötétség nem más, mint a bennünk rejlő fény hiánya, illetve saját fényességünk elismerésének hiánya.
Mert a fény, a szeretet mindnyájunkban ott van, csak ezt nem mindig vesszük észre. Sötét erők – ahogyan ezt sokan gondolják – nincsenek. Saját árnyékunk elismerésével és fényességünk csiszolásával, képességeink és Önmagunk vállalásával, tudjuk fényesebbé tenni a világot.
2. Nem mond ellen az univerzális spirituális törvényeknek
Egy magáért és a leírt szavaiért valójában felelősséget vállaló személy ismeri az univerzális spirituális törvényeket és nem megy szembe velük. Nem állít például olyat, hogy mától minden megváltozik, mert a karmát eltörölték. Mégis ki tenné mindezt? Hogyan? Miért? Kérdezem én, ki tudná a gravitációt eltörölni? Miért kellene? Az rendben, hogy szólásszabadság van, és a mai világban mindenki azt ír le, amit akar, de – már bocsánat – hülyeségeket ne vegyünk készpénznek. Higgyünk annyira saját magunkban és az ítélőképességünkben, hogy igen, tudhatjuk adott esetben jobban a dolgokat másoknál. Nem kell elfogadni rögtön mindent.
A Világ – még ha néha nem is úgy tűnik – alapvetően a Rend állapota felé törekszik, amiben néha vannak összeomlások, jelen van a Káosz is, de vannak törvényszerűségek, amelyek azok voltak tegnap, tegnapelőtt, kétezer vagy kétmillió évvel ezelőtt is, és azok lesznek a jövőben is. A vonzás törvénye vagy a karma törvénye nem azért működik, vagy nem működik, mert bárki bármit ír vagy mond róla. Annak ellenére is fog. Hogy te mennyit teszel magadévá, és mit hiszel el róla, az maximum a saját életedre lesz hatással. Érdemes tehát megismerni ezeket a törvényeket, hogy ne tudjanak mások szubjektív véleményükkel félrevezetni.
A karma szó jelentése nem büntetés, hanem cselekedet, tett. A karma törvénye az ok-okozat törvénye, mindösszesen annyi, hogy minden cselekedetünknek megvan a következménye. A karma önmagában egy semleges szó, egyenlőségjelet tenni és büntetésnek fordítani ítéletet feltételez és félreértelmezéshez vezet. Ez pedig felelősség. A leírt szó felelőssége. Az Univerzális törvényeknek ellent mondani, zavart okozni és növelni mások zavarodottságát pedig felelőtlenség. Erre mondják azt: Ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna…
3. Nem beszél harcról, háborúról – nem manipulál
A magára valamit is adó személy nem riogat háborúval és nem megy mások, más nézőpontok ellen. A harc, háború is a félelemkeltéssel való manipulálás kategóriájába tartozik. A Világunk úgy épül fel – ez is egy törvényszerűség – hogy van az Erő, és ahol az Erő megjelenik, ott létezik ellenerő is. De nincsen ezzel az égvilágon semmi baj. Ha te tudod, hogy ki vagy, nem fog mindez megingatni.
Aki mások ellen megy, az maga sincs még elfogadásban, hiszen leginkább a saját belső ellenállásait vetíti ki másokra és a világra. Nem biztos, hogy a Világban van harc, sokkal inkább a saját lelkében van mélységes félelem, bűntudat, szégyen vagy bármi, amivel egyszerűen nem tud mit kezdeni. Tudattalan pszichológiai mechanizmus mindez, csak aki nem ismeri az emberi psziché és lélek ilyesfajta működését, könnyen megvezethetővé válik.
4. Nem használja szavait a saját élete önigazolására
Az önigazolás egy veszélyes fegyver, különösen a Facebook világában. Leírok valamit, és várom azt, hogy más lájkokkal, megosztásokkal, kommentekkel visszaigazoljon, hogy úgy van, tökéletesen gondolom. Az igazságnak nem kell bizonyíték, nem szükséges az, hogy felhívásban hirdesse: ossz meg, igaz vagyok, minél többen tudjanak rólam. Ez a spirituális ego játéka, ami túl nagy jelentőséget tulajdonít a személynek.
Nem én számítok, aki – jó esetben – tiszta csatornaként leírok dolgokat. Az számít, hogy a szavaim hatnak-e, kimozdítanak-e, jobbá teszik-e mások életét? Számos esetben tapasztaltam, hogy az általam is hitelesnek tartott személyekkel szinkronicitásban írunk. Ez alátámasztja azt, hogy érzékelünk globális helyzeteket, kérdéseket, ami a kollektív térben jelen van, és mindenki a maga módján fogalmazza meg. Ebben az értelemben pedig nem a lejegyző személy számít.
Van, aki angyaloknak tulajdonítja mindezt, más a jóga útján jut ezekhez az információkhoz, míg a harmadik személy a csillagok állását hívja segítségül és van, aki nem tudja mindezt így megfogalmazni, csak átengedi magán az információt. De egy globális, mindenkinek szóló írás sosem szolgálhat a saját igazam (ön)igazolására. Az úgy erősen sántít.
5. Nem általánosít
Sokaknak nehéz meghúzni a határt a szubjektív élmények és a világban zajló globális változások megkülönböztetésére, így leírhatnak olyan szubjektív élményt is általánosítva, ami könnyen félrevezeti az olvasót/hallgatót.
Leírni kijelentő módban dolgokat felelősség. Leírni például azt, hogy kinek a sorsában zárultak le karmikus körök és kinek nem, vagy kompletten azt megfogalmazni, hogy ez mindenkinél megtörtént, tehát általánosítani, felelőtlenség. Senki nem tudhatja. Jó esetben saját magam érezhetem, hogy hogy állok ezzel a kérdéssel, de általánosítani ez ügyben nem biztos, hogy szerencsés.
De olyat is hallottam, hogy valaki megmondta, másnak ez lesz az utolsó élete a Földön. Azért már bocsánat, de ezt még a Jóisten maga sem tudhatja. Hát mégis, nem az én szabad akaratom, illetve a karmikus leterheltségem vagy szabadságom függvénye mindez? Honnan tudná bárki is hogy én mit teszek a jövőben? Lehet, hogy holnap embert ölök és akkor „jönnöm kell” újra. És még ha minden karmikus kapcsolatot is rendezek, lehet, hogy úgy döntök, hogy csak úgy buliból leszületek még egyszer vagy kétszer vagy akárhányszor. Ne dőljünk be az ilyeneknek.
Figyelni érdemes arra, mit kommunikálunk igazságként arról, mi ment vagy megy végbe és mi nem. Nem tudhatjuk. Az alázat a tanítás, az írás, a spiritualitás és az emberek iránt valahol itt kezdődik. Számomra.
6. Nem hirdeti azt, hogy ő tudja a tutit, megengedi, hogy mások megkérdőjelezzek – ezt képes akár Önmagával is megtenni
Ez részben összefügg az előző ponttal. Vannak globálisan érzékelhető energiák, amelyek segíthetik vagy éppen ellenkezőleg, hátráltathatják az életünket, de alapvetően nem vagyunk ezeknek az energiáknak kiszolgáltatva. Rajtunk és a szabad választásunkon múlik, milyen életünk lesz. Így senki nem tudhatja a tutit. Senki nem tudhatja, hogy nekem mi a jó, csak én magam. Úgy kezdtem ezt az írást is, hogy kérdőjelezz meg mindent.
Minden sziklaszilárdan állított „Ez van. Ez lesz. Ezt így kell csinálni. Ez jó lesz neked, ha így csinálod.” tagadja és elveszi a szabad akaratban rejlő választás lehetőségét. Megfoszt a szabadságodtól. Ki vagyok én, hogy megmondjam neked, mit csinálj vagy mit ne csinálj? Én maximum rávilágíthatok a helyzetedre egy külső nézőpontból, de a választásaidat neked kell meghoznod. Itt kezdődik a felelősség. A Tiéd is és az enyém is. Hogy én tiszteletben tartom a Te életedet, a Te felelősségedet a saját életedért, a Te szabadságodat és a Te választásodat.
Kijelentés helyett kérdezek. Segítek, hogy felszínre hozhasd a válaszaidat azáltal, hogy leírok, rávilágítok összefüggésekre és abból te majd eldöntöd, mit teszel. Az én feladatom „csak” ennyi. Ezt csinálja a facilitátor – de nem a megnevezés számít, hívhatjuk coach-nak, tanítónak, aki ír, írónak, aki beszél, motivációs trénernek, teljesen mindegy.
A „hamis tanítók” legfőbb jellemzője, hogy féligazságokkal dobálóznak egy olyan környezetben, amiben eltorzítják az igazságot. A sorok között fel lehet fedezni igaz félmondatokat, mondatokat, de a szövegkörnyezet sokszor manipulált, torzít, félelmet kelt, amit önigazolással természetesen meg lehet magyarázni, hogy miért kell ezekhez az eszközökhöz folyamodni. Nem kell. A tiszta tanítás Önmagában tiszta. Egy tiszta tanítónak nincs szüksége piszkos eszközökre. Nem él vele. Sem tudatosan sem tudattalanul. Mivel Ő maga tiszta, ez a tisztaság árad belőle. Ha megnevezni akarjuk az érzést, hívhatjuk elfogadásnak, szeretetnek és belső békének.
7. Nem gyűjti a rajongókat és a követőket
Nem az a fontos, hogy hány emberhez szólnak, hiszen minden ember ugyanolyan értékes. Mindenkinek megvan a maga közönsége, és mindenki azt tanítja, aki megtalálja őt, és fordítva: mindenki arra talál rá, akire épp akkor szüksége van.
Minden tanítónak megvan a helye és szerepe az emberek életében, és a tudatosság fejlődésével az is változik, hogy kiket olvasunk, hallgatunk szívesen. Az igaz tanító amellett hogy nem gyűjti a rajongókat, elismeri társai szerepét a világban és őket tisztelve, elfogadva, nem elutasítva és megítélve, alázattal teszi a dolgát.
8. Alázattal fordul másokhoz
Az alázatot sokszor keverik a megalázkodással, pedig a kettőnek teljesen más energiája van. Az alázat olyan érték, ami csak abban ragyog fel, aki vállalja szíve erejét. Az alázatban mérhetetlen Erő rejlik és csak ezen erőnk teljében tudunk lemondani az irányításról, az igazság nevében történő kinyilatkoztatásokról, az ítéletekről, elvárásokról.
Az alázat tisztulást hoz és magával viszi az ego által táplált feltételeinket és szabályrendszereinket. Alázat nélkül nincs elengedés sem. Megadni magamat, átadni magamat csak alázattal, lehajtott fővel lehet. Csendben. Az alázatban elismerés és hit van. Elismerem és hiszek abban, hogy van valami/valaki rajtam kívül, akiben megbízom. Lemondok a saját igaznak vélt “elveimről” azért, hogy valami nagyobb, több születhessen meg. Az alázat csodákat teremt.
Az alázat a kapu az egyensúlyhoz, a belső béke állapotához. Az Élet és mások iránti alázattal növelhető a türelem, elfogadás és szeretet. Az alázat nem egy szó, sokkal inkább egy belső megélés, egy létállapot. Amikor csendes a tenger és te boldogan figyeled a partról. Mosollyal a szívedben. Egy alázatos tanító olyan, mint a csendes tenger. Béke van a szívében.
9. Elfogadás, szeretet, nyitottság, együttérzés jellemzi
Ez úgy azt hiszem egyértelmű. Amikor valaki képes túllátni magán, nem erőszakosan tolja a magáét, hanem meghagyja, hogy mindenki annyit fogadjon be abból, amit mond, ami számára éppen akkor befogadható. Nem sértődik meg, nem zár ki, nem vág vissza, nem akar irányítani, tukmálni, irányt mutatni.
Áramoltatja és megéli a szeretetet. A szeretet nem egy érzés, hanem egy létállapot. Ha éled, minden pillanatban élni tudod, lényed legmélyéről sugárzik feltételek nélkül. A szeretet energiája a legmagasabb teremtő erővel bír. Ha olyat teszel, amit szeretsz, azzal automatikusan értéket adsz a világnak és másoknak. Önkéntelenül is továbbadod a szeretetedet. A szavaidban, a tetteidben, az alkotásodban, bármiben, amit éppen létrehozol.
Az igaz tanítót ez a mély szeretet mozgatja, a szeretet szabadsága, ami megengedéssel párosul, hogy a másik azt tegye, ami számára épp a legjobb. Messiás- és megmentő küldetéstudat nélkül. Mert senkit nem kell kívülről megmenteni. Mindenki csak saját magát tudja – ha akarja.
Szerző: dr. Hörömpő Andrea – Lélekmozaikok
Új írásaimat megtalálhatod itt: www.horompoandrea.hu
A Szeretet lélegzete, a Mert én látlak Téged..., A találkozás, ami elrendeltetett és a Lélekmozaikok című könyveimet itt rendelheted meg: Könyvrendelés
Access Bars-, Testkezelésekre, Facelift kezelésekre és tanfolyamokra itt jelentkezhetsz: Jelentkezés
Keresd a lelkedhez szóló napi gondolatokat a Lélekmozaikok Facebook oldalán is.
