Határokra szükség van, de falakra nem. Talán írtam már erről korábban, de ez tipikusan olyan kérdés, aminél könnyen csúsznak számosan bele, hogy a saját maguk önigazolására használják. Vékony a határvonal, de egy kis tudatossággal könnyű ezt kezelni – akár aktív, akár passzív szereplői vagyunk a történetnek.
Azért maguktól nem történnek ilyen határozott lépések, sokszor akár egy gyerekes veszekedés során fellángoló düh nyilvánul meg ilyen módon, netán az, hogy így akarunk véget vetni annak, hogy más az energiánkat rabolja. Amikor évekkel ezelőtt először megtörtént velem, hogy az a személy, aki korábban szinte a legközelebb állt hozzám, egyszerűen letiltott a Facebookról, nagyon magamra vettem. Amikor most nemrég más valaki szintén megtette mindezt, már csak jót mosolyogtam rajta magamban.
Ha úgy történik mindez, hogy te az égvilágon semmit nem csináltál, csak egyszerűen „vagy” és létezel, akkor ez a letiltás sosem rólad szól. Ha viszont te tettél valakivel ok nélkül hasonlót, érdemes ránézni, hogy mi váltotta ki benned mindezt. Persze tudom, könnyű megindokolni minden tettet, de miért nincs értelme a kizárásnak és a letiltásnak – még egyszer mondom akkor, ha az illető egyértelműen nem krónikus zaklató vagy pszichopata őrült, hanem csak a puszta lénye “idegesít”?
Kizárás
Amit saját magam is megtapasztaltam, az az, hogy a „sötétség” nem bírja a fényt. Mit is jelent mindez? Az a személy, akiben harag, frusztráltság, irigység, félelem, bűntudat van, és aki akár tudatosan, akár tudattalanul sűrűn él a manipuláció eszközeivel, nehezen viseli, ha olyan személlyel találkozik, aki mindezt leleplezi, vagy akit nem tud manipulálni, netán nem partner abban, hogy a belső frusztráltságának a kivetítéseit magáévá tegye és fogadja. Ezért ezeket az embereket könnyen kizárja a saját életéből, a másikat akár bűnbaknak állítva be.
Egy egészséges önértékeléssel rendelkező személy nem dől be ennek a manipulációnak, de sok ember saját magában keresi a hibát, hogy vajon miért is történik mindez. Mint mindenre, erre is vonatkozik: amit a másik tesz, róla szól, amit bennünk kivált, rólunk. Mert hát van, hogy túl fényesen ragyogunk, és ragyogásunk fénye másokat elvakít.
Ez a gyakorlati életben úgy nyilvánul meg, hogy ezek az emberek kizárnak az életükből. Én most már igen nagy alázattal és különösebb önítélet nélkül fogadom az ilyen történéseket. Mivel nem ártok másoknak, nincs rám hatással az, ha más nem kíváncsi rám. Mert van különbség határok meghúzása és kizárás között. A kizárás számomra a gondolkodás nélküli elutasítást jelenti, a falak mögé vonulást, a támadástól való félelmet, befogadás nélkül. Nincs értelme, mert ezzel valójában pont azt teszed, amit el akarsz kerülni: az energiát erősíted.
Határok húzása
Ezzel szemben a határok húzása leengedett falak mentén tud megtörténni. Én alapvetően bárkivel kapcsolatban megengedésben vagyok, hogy jelen legyen az életemben, de ha úgy alakul, és azt érzékelem, hajlandó vagyok meghúzni a határokat. Sőt, azt mondom, a határok meghúzására igenis szükség van. Különösen ha manipulációt érzékelünk.
A manipuláció ugyanis csak egyetlen módon állítható le: egy határozott energetikai vagy szóbeli kijelentéssel, hogy már te velem ezt nem teszed. Esete válogatja, hogy mikor mire van szükség. Van, amikor elég csak energiában megtenni, van amikor szóban is szükséges. Az energiavámpír manipulátorokat mindez jól össze tudja zavarni, mert nem szoktak mindehhez hozzá.
A helyzet érdekessége, hogy egy mindösszesen energiában kinyilvánított határhúzásra könnyen lehet az a válasz, hogy a másik személy fizikailag is kizár az életéből. Mivel energetikai lények vagyunk, nem csak a szavaink számítanak, hanem az, ami árad belőlünk. Ha az alapállapotunk egy nyitott megengedés, akkor egy ilyen határozott, energiában megtörtént változás óhatatlanul is hat a másikra, így a válaszreakció ilyen formában is megnyilvánulhat.
A világunk és teremtő erőnk saját magunkból indul ki. Így ha mi stabilak vagyunk, határozottan tudjuk a külső támadásoktól is megvédeni magunkat. A teljességbe pedig ez is beletartozik. Merjünk használni minden eszközt, ami a kezünkben van, akkor amikor itt van rá az idő.
Szerző: dr. Hörömpő Andrea – Lélekmozaikok
Új írásaimat megtalálhatod itt: www.horompoandrea.hu
A Szeretet lélegzete, a Mert én látlak Téged..., A találkozás, ami elrendeltetett és a Lélekmozaikok című könyveimet itt rendelheted meg: Könyvrendelés
Access Bars-, Testkezelésekre, Facelift kezelésekre és tanfolyamokra itt jelentkezhetsz: Jelentkezés
Keresd a lelkedhez szóló napi gondolatokat a Lélekmozaikok Facebook oldalán is.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: