Hogy szeretnéd, hogy szeresselek?

Hogy szeretnéd, hogy szeresselek?

Kedvesen, féltőn magamhoz szorítva, hogy tudd, a karjaimban boldogság, nyugalom és béke vár?

Szabadon, elengedve, nézve repülésedet, ahogy szikrázol, izzol a tűzben, ami lényed legmélyéből árad szárnyaid suhogása közben?

Némán, szavak nélkül, a szemeidbe nézve, látva a gyermeki mosolyt megcsillanni arcodon, ami engem is a mennyekbe repít?

Hangosan, elhalmozva kedves szavakkal, melyek lelkemből szólnak a lelkednek, hogy tudd, hogy lásd, hogy érezd: voltam, vagyok és leszek Neked?

Hogy szeretnéd, hogy szeresselek?

Szenvedéllyel, tüzesen, félelmet és fájdalmat nem ismerve, átadva Önmagam az érzésnek és Neked?

Türelmesen, lassan, áradva, és napról napra kiteljesedve, pillanatról pillanatra közelebb érezve magamhoz Téged?

Harcosan, mint az anyatigris, aki olyan erőket fedez fel magában, amiről korábban soha nem tudott, csak azért, hogy óvjon, hogy védjen, és hogy biztonságban tudjon?

Szelíden, ahogy a kecses őz simul oda a társához simogatás közben?

Hogy szeretnéd, hogy szeresselek?

Játszva, mint a gyerekek, élvezve az élet minden pillanatát, nevetve azon is, amit rajtunk kívül senki más nem ért?

Forradalmat szítva és szembemenve minden értelmetlen elvárással és szabállyal?

Építve, hiszen teremtéseink magjait elvetve, annak gyümölcseit is Együtt aratjuk le?

Rombolva, hogy végre sutba vágjunk mindent, ami nem is a miénk, csak elhittük, mert elhitették velünk, hogy úgy kell?

Hogy szeretnéd, hogy szeresselek?

Időtlenül, elveszve a végtelenben, utazva a Semmiből a Minden felé?

Játékos szárnyaira pattanva az időnek, könnyedén felülve rá, messzi földeken barangolva, elrepülve múltba vagy jövőbe?

Feszegetve a határokat, csak hogy tudd… jobban, mélyebben és erősebben, mint valaha, hogy ki is vagy valójában?

Határok nélkül, hogy tapasztald a lelked szabadságát, átélj bármit, bármikor és bárhogyan, amit szeretnél?

Hogy szeretnéd, hogy szeresselek?

Örömmel várva és meglepve, hogy érezd, ahogy a törődésem és gondoskodásom körbevesz?

Könnycseppet sem szégyellve, kincsként számodra felajánlva, hogy arcomról letöröld azt?

Elhalmozva ajándékokkal, hogy érezd, gondolok Rád és tudd, értékes vagy számomra?

Csupaszon, üres kézzel, lelkem nyújtva Neked, a lelkem meztelenségének ajándékát?

Hogy szeretnéd, hogy szeresselek?

Titkok nélkül, bekúszva az apró réseken, megérintve lelkedet, mint zongorán a billentyűket, finoman, mélységes áhítattal és odaadással?

Falak nélkül, megérintve a testedet, hogy pihentető álmaidból visszatérve, reggel a kezem simogatására ébredhess?

Kétségek, kérések és kérdések nélkül, tudva, amit úgyis tudunk, a Szeretet lélegzetét sóhajtva, magunkhoz véve, majd Egymásnak átadva?

Áldást kérve, imára kulcsolt kézzel, majd azt megkapva, befogadva és megélve?

Szeretlek…

És Tudd, hogy…

Kérheted mindet…

Szóval…

Hogy szeretnéd, hogy szeresselek?

Szerző: dr. Hörömpő Andrea – Lélekmozaikok

Új írásaimat megtalálhatod itt: www.horompoandrea.hu

A Szeretet lélegzete, a Mert én látlak Téged..., A találkozás, ami elrendeltetett és a Lélekmozaikok című könyveimet itt rendelheted meg: Könyvrendelés

Access Bars-, Testkezelésekre, Facelift kezelésekre és tanfolyamokra itt jelentkezhetsz: Jelentkezés

Keresd a lelkedhez szóló napi gondolatokat a Lélekmozaikok Facebook oldalán is.