A legtöbb kapcsolati kérdésben nagyon gyorsan szinte mindig a másik fél felé kanyarodik a téma. Elkezdjük szétszedni, szerelni, majd újra összerakni. Mindent megteszünk, hogy megértsük, megváltoztassuk, és ha hoz is megértést és előrejutást ez a fajta cselekedet, a valódi feladat mindezek után Önmagunk felé fordulni. Mert amit a másik tesz, az róla szól. Amit pedig bennünk kivált, az rólunk.
Legyen ez a mantrád amikor a másikra mutogatnál és köszönd meg neki. Lehet hogy életed legnagyobb szívességét teszi, te meg épp felrobbansz tőle. Nehéz így ezt elfogadni és tiltakozik is ellene az ego rendesen. Mégis, a fejlődésnek az egyik záloga, ha ezt figyelemben tartod. Lehet ez ellen küzdeni csak nincs értelme. És mivel saját magunkat mások szemén és tettén keresztül látjuk, sokszor ezek bizony szükségesek ahhoz, hogy olyat lássunk meg magunkban, amit enélkül nem kaptunk volna meg.
Tehát minden, még egyszer mondom, minden lehet ajándék – ha merünk és tudunk úgy tekinteni rá. Nem állítom, hogy ez mindig könnyű, csak érdemes nem elfelejteni. Szóval amikor megesz a fene, és lerágod a húsz körmödet is amiatt, hogy a Józsi miért nem hív, vagy hogy az élet nem a fejedben elképzelt és előre megírt forgatókönyv szerint működik, akkor bizony érdemes nem Józsira és a Sorsra fókuszálni, hanem saját magadra.
Amíg felkavar, hogy Józsi nem ír, nem hív, nem találkozik veled, nem csinál ezt vagy azt, vagy ellenkezőleg, miért csinál ezt vagy azt, addig azzal az a rossz hírem, hogy neked van dolgod. Józsinak az égvilágon semmi. Hogy Józsi miért teszi, vagy miért nem teszi azt, amit tesz, netán nem tesz, az az övé. Nem kell nekiállni szétszedni.
Magadra érdemes ilyenkor fókuszálni, hogy te miért fekszel ki tőle napokra, hetekre vagy hónapokra. Mert nincs a kifekvéssel semmi gond. Aki nőből van kifekszik néha a férfiak miatt, csak nem mindegy milyen sűrűn és mennyi időre.
A semleges állapotot nem értékeljük eléggé. Persze, mert nőként imádjuk az érzelmeket, a drámát, a fordulatokat! Az már más kérdés, hogy a férfiak pedig pont ettől menekülnek, vagy ha nem menekülnek, simán csak nem tudnak vele mit kezdeni. Azt az állapotot azonban, amikor „ez nekem oké”, vagy „nincs vele dolgom” – ezt nem tudjuk értéknek tekinteni. Pedig mennyire hogy az!
Amikor ennyire semlegesen van bennünk jelen egy állapot, az azt jelenti, hogy már nem vagyunk sérültek. Örüljünk, mert már nem fáj, már nincsenek bennünk félelmek. És ez persze nem azt jelenti, hogy érzéketlen tuskókká válunk, dehogy! Sokkal inkább azt, hogy életünk legnagyobb részében képesek vagyunk elfogadásban, megengedésben lenni azzal, ami történik, ellenállás nélkül, választásainkkal teremtve az életünket, szeretve és tisztelve Önmagunkat és másokat, elvárások és ítéletek nélkül, szabadon, teljességben.
Tetteink legnagyobb része ösztönös, a tudattalanunk által meghatározott, és csak elenyésző része tudatos. A tudatosság és a fejlődés arról szól, hogy a tudattalanban lévő önkorlátozó hiedelmek és blokkok feloldódásával egyidőben egyre több minden válik bennünk is tudatossá. Amikor már nem vagyok kiszolgáltatva a bennem lévő, legtöbbször elfojtott félelemnek, fájdalomnak, bűntudatnak, szégyennek, elvárásnak, ítéletnek. A fejlődés az ezektől való megszabadulásról szól.
Tükör vagy másoknak és a világnak, mások pedig tükrök neked és sokszor a világ is tükör neked. Hogy a világodat milyenné alakítod, az pedig csak tőled függ. Tehát amikor azon kezdenél el agyalni, hogy mit, hogyan és miért tett a másik – fordíts egyet az egészen és kérdezd meg magadtól: mi dolgom van nekem ezzel, és mire szeretne mindez rávilágítani bennem? Az Élet szépsége pedig az, hogy ahogy ezt megteszed, legtöbbször mindkét kérdésedre szinte azonnal választ kapsz.
Szerző: dr. Hörömpő Andrea – Lélekmozaikok
Új írásaimat megtalálhatod itt: www.horompoandrea.hu
A Szeretet lélegzete, a Mert én látlak Téged..., A találkozás, ami elrendeltetett és a Lélekmozaikok című könyveimet itt rendelheted meg: Könyvrendelés
Access Bars-, Testkezelésekre, Facelift kezelésekre és tanfolyamokra itt jelentkezhetsz: Jelentkezés
Keresd a lelkedhez szóló napi gondolatokat a Lélekmozaikok Facebook oldalán is.
Bár ez egy régebbi cikk, egy megosztás kapcsán ma jelent meg a hírfolyamomban, hlemeij? Nagyon szuper, pont ezzel a témával ébredtem. Köszönöm szépen! 🙂
KÖszönöm neked ezt az írást. A legjobbkor, a legjobb időben érkezett, szinte “percre pontosan” akkor amikor elengedtem a félelmeimet és fájdalmaimat, melyeket az elmúlt időszak állított elém.