„Csak az erős lelkek tartanak ki, miközben egy szótlan sziklához beszélnek…” – Utazás az előző életekbe

Az elmúlt évben számtalan meditációt végeztem, ami az előző életekbe vezetett vissza, amelyik azonban a legnagyobb hatással volt rám, és a legkülönösebb helyzetben talált meg, nem meditáció alatt történt. Sőt, volt egy előzménye is. Néhány sor, amit a tavaly karácsonyi üdvözletemre válaszul kaptam: „Csak az erős lelkek tartanak ki, miközben egy szótlan sziklához beszélnek…”

Három és fél hónapja nem hallottam róla semmit. Az utolsó, szeptemberi „véletlen” találkozáskor azt beszéltük meg, majd hazajövök és „robbantunk egy nagyot”. És aztán hazajöttem és kétségkívül történt valami nagy robbanás: A találkozás, ami elrendeltetett könyvem kapcsán olyan intenzív energiákat éltem meg, amiket korábban sosem. Velem volt lélekben, bár fizikailag hiányzott.

Többször írtam Neki és idővel megszoktam, hogy válasz nélkül maradok. Elfogadtam. És mindig írtam újra… Valami szeretetteli halvány reménnyel a szívemben, hogy egyszer majd válasz is érkezik. És a karácsony meghozta a választ: „Csak az erős lelkek tartanak ki, miközben egy szótlan sziklához beszélnek. Köszönöm, minden szavadat, Andi.” Nem igazán emlékszem, milyen ajándékokat kaptam tavaly karácsonyra. De ezek a szavak azóta is megmaradtak bennem…

Január elejét Palacskó András elengedés kurzusán indítottam. A tanfolyam után néhány nappal ebédszünetben a munkahelyem felé sétáltam épp vissza. Esett a hó, hideg volt és nekem az egyik feladat jutott eszembe, amit az elengedés kapcsán tanultunk: Tegyük a helyzetet, amit el szeretnénk engedni két szélsőséges polaritásba: az egyik végletbe és a másik végletbe. „Csak” gyakoroltam a havas januári utcákon, amikor a lelkem mélyéről feltört belőlem egy kérdés: Mi van, ha akkor láttam Őt utoljára?

Ami ezután következett, azt logikus elmével nem igazán lehet megmagyarázni, sőt még leírni is nehezen. Valahonnan a lelkem legrejtettebb zugaiból feltört valami mélységes fájdalom belőlem, és zokogni kezdtem megállíthatatlanul. Ott a szegedi Kárász utca kellős közepén, miközben azt sem tudtam, hová bújjak, hová meneküljek az emberek elől. A hóesés segített, a könnyeim az arcomra hulló, majd ott szétolvadó hópelyhekkel vegyültek, amikor zsebkendővel a kezemben elfordultam az első keresztutcán, majd elindultam a városból kifelé.

Csak egyenesen, előre, miközben folyamatosan sírt a lelkem, sírta ki a váratlanul feltörő fájdalmát. Majd képek kezdtek el peregni a szemeim előtt, ahogy egy tengerparton állok, egy magasan kiugró sziklán egyedül, és a sziklához beszélek. Hívom és várom Őt, de Ő nem jön, és nekem megszakad a szívem… Egyedül, a szikla szélén, a semmibe szálltak a szavaim reggel és este, miközben valami nagyon mély szomorúság és boldogtalanság borította a szívemet. Tudom, hogy akkor és ott, abban az életben már nem láttam többet.

A lelkem azonban hurcolta magával ezt a fájdalmat, és ezen a fájdalmon alapuló megmagyarázhatatlan ragaszkodást, várakozást és reményt, hogy az nem lehet, hogy most is, ebben az életben is utoljára láttam. Sokáig gyalogoltam aznap, talán néhány óra is lehetett, de ezzel egyidőben mintha meg is könnyebbültem volna. Habár felszakadt egy régi seb a lelkemen, de ugyanakkor el is kezdett gyógyulni. Mert felszabadult mindaz a láthatatlan energia, ami ott nyomasztott addig, végtelen naggyá növekedett lufiként a lelkemben. A hóesésben pedig kipukkadt ez a lufi, és a lelkem is szabadabbá vált.

Később, meditációk során feljött még párszor a tengerparti szikla és a hiánya, a fájdalom, az elkeseredettség, a szomorúság, a magány érzése. Sőt, az is, hogy nagy valószínűséggel nem álltam meg a szikla szélén, hanem le is ugrottam róla… Az elmúlt hónapokban azonban visszamentem, és átírtam magamban ezt a történetet…

És az egyik ilyen utazás során jött a felismerés: hogy a „van választásom” kérdése sokszor nem abban nyilvánul meg, hogy mi történik velem, hanem hogy mindezekre a történésekre hogyan reagálok. Ha másban nem is, a reakciónk megválasztásában mindig van választásunk. A lélek szabadon dönthet, hogy a fájdalmat vagy a békét választja. És aki ismeri az elengedés titkát, ő már nem érez tartós szívszakadással járó fájdalmat egy ilyen helyzetben.

Mert a fájdalom az élet természetes része, és amikor jön, ne fojtsuk el, éljük meg, csak ne ragadjunk bele. Az elengedés ebben a nem beragadásban segít. Ezt a részt írtam át én később: előbb elfogadtam, ami akkor történt, majd békével a szívemben elindultam a szikláról a szárazföld felé. Ennyi volt az egész, mégis valami különös megnyugvást hozott. Mint valami különös balzsam, amivel a szív sebei gyógyulnak. A jelenben is.

Egy ilyen előző életes utazás nem a „sztori” miatt érdekes, hanem amiatt, amit felhoz bennünk jelen életünk vonatkozásában. Hogy mi az, amire most lehetőséget kaptunk másképp cselekedni, mint akkor? Hogy mi az, ami miatt szembesülünk egyszer, még egyszer, majd még egyszer szinte ugyanazzal a helyzettel? Mire akar tanítani minket?

Mert amit a lélek nem tanult meg egyik életében, azt viszi magával a következőbe. Csomagokkal érkezünk tehát, ki kisebbel, ki nagyobbal. És hogy mikor és hogyan tesszük le ezeket a csomagokat, az csak rajtunk múlik. Higgyük el, abban a pillanatban, ahogy felismerjük és megtanuljuk, amit meg kell, majd képesek vagyunk másképp cselekedni, igen sokszor megbocsátani Önmagunknak vagy másnak, és be tudjuk építeni a helyzet tanulságait az életünkbe, megszűnik az ismétlődés. (Ezek legtöbbször konjunktív feltételek. Mert a felismerés önmagában nem elég, ha nem tudunk másképp cselekedni, és ezáltal nem indul el változás az életünkben.)

Én, a tengerpart és a szikla azóta megbékéltünk egymással. Már nem fáj. Ha ma kimondom ugyanazt a kérdést, amit kimondtam egy éve: „Mi van, ha akkor (jelen álláspont szerint tegnap) láttam Őt utoljára?” – ezzel kapcsolatban az van bennem, hogy végtelen hálás vagyok a Sorsnak mindezért az egy évért, amivel időközben megajándékozott.

Hálás vagyok minden együtt töltött pillanatért, és elfogadásba kerültem azzal, hogy minden pillanat lehet utolsó pillanat. És éppen ezért minden pillanat ajándék. Már nem hoz fel a kérdés és az esetleges veszteség fájdalmat. Béke van bennem. Mert elengedek. Folyamatosan.

Az elengedés nem valami olyasmi, amit egyszer megteszünk és kész… Nem… Az elmúlt egy évben számos aspektusból engedtem Őt el, nekem nem egyszerre ment az elengedés. Ahogy azonban tényleg elengedtem, felszabadult a lelkem. És ezt a szabadságot éli azóta is minden nap.

Sokan hiszik azt, hogy az elengedés arról szól, hogy fizikailag kell a másikat elengedni. És igen, sokszor ezzel jár, de legtöbbször inkább jelenti a gúzsba kötő gondolatok, érzelmek, ragaszkodás, akarás elengedését, mintsem fizikai elengedést.

Többen mondták már, hogy nem akarom elengedni a másikat, mert akkor mi lesz velem nélküle? De ez így csak függőséget, játszmát és félelmet teremt. És ez is egy választás. De választhatsz másképp is. Hogy elengedsz tiszta szívből és utána elfogadással, szeretettel a szívedben élsz tovább, teremted, éled az életed és figyeled, milyen ajándékokat sodor eléd az Élet. Mert ajándékok mindig vannak az úton, csak sokszor nem látjuk meg őket, mert a szemünkkel csak az akadályokra fókuszálunk.

Én elengedtem Őt, és most januárban már Együtt tartunk Nektek workshopot, amiben az előző életekbe utazhattok. Nem azért, hogy kínozzátok magatokat, és hogy olyan dolgok jöjjenek fel, amelyek fájdalmat okozhatnak. Sokkal inkább azért, hogy gyógyuljon a lelketek. Hogy változást hozzon jelen életetekbe, hogy nagyobb rálátásotok legyen a kapcsolataitokra, az életetekre, a választásaitokra. Hogy hozzásegítsen a nagyobb tudatossághoz, hogy ne a tudat alatt megbújó láthatatlan energiák rángassanak ide-oda, mint valami bábut. Hanem hogy kipukkanjon nagyon sok olyan karmikus lufi, aminek itt az ideje, hogy kipukkanjon. Mert hidd el, hogy egy sokkal szabadabb, boldogabb és teljesebb élet vár… A kérdés csak az: választod-e?

A Mert én látlak Téged…Utazás az előző életekbe Workshopról részletesen ITT olvashatsz.

Szerző: dr. Hörömpő Andrea – Lélekmozaikok

Új írásaimat megtalálhatod itt: www.horompoandrea.hu

A Szeretet lélegzete, a Mert én látlak Téged..., A találkozás, ami elrendeltetett és a Lélekmozaikok című könyveimet itt rendelheted meg: Könyvrendelés

Access Bars-, Testkezelésekre, Facelift kezelésekre és tanfolyamokra itt jelentkezhetsz: Jelentkezés

Keresd a lelkedhez szóló napi gondolatokat a Lélekmozaikok Facebook oldalán is.