A tökéletes karácsonyfa titka

A tökéleteset keressük. Társban, munkában, ajándékban, és ilyenkor karácsonykor a karácsonyfában is. Rohanunk, meg sem állunk, és nézünk, de nem látunk. Mert a kérdés valójában csak az, megtaláljuk-e, felfedezzük-e, és rájövünk-e, hogy nem a másikon, hanem csak rajtunk múlik, hogy tökéletesnek látunk-e valamit vagy valakit. Engem erre tanított idén a mi tökéletes karácsonyfánk…

A nagy karácsonyi rohanásban majdnem lekéstünk a favásárlásról. Pedig csak a szomszédba kellett átsétálni érte, és mire oda jutottunk, én lepődtem meg a legjobban, de csak három fa maradt. Az első pillantásra megakadt a szemem a három fa közül az egyiken, de gondoltam, körbenézek még, mert ott a felső részénél kicsit ritkás volt. Hát igen… Élt egy kép a fejemben arról, milyen is a „tökéletes” fenyő és mintha azt kerestem volna… De a többinek már mindnek volt gazdája.

Néhány perces tanakodás után azonban megnéztem jobban azt a fát, és rájöttem, hogy valójában milyen szép is. Nagy… Olyan magas, amilyenre mindig is vágytam – soha nem volt még olyan igazán nagy karácsonyfánk. Szépek a levelei, sűrűk az ágai, valamiféle különleges összhang sugárzik belőle. Nem átlagos, megvan a maga különlegessége és szépsége. Este már a nappaliban állt… és elkezdtük díszíteni.

És akkor jött a következő felismerés… Ahogy díszítettük, egyre ragyogóbbá és csillogóbbá vált. Nagy szeretettel vettük neki a díszeket és nagy szeretettel raktuk fel rá. És elsőre ez sem volt tökéletes. „Túl nagy” volt, félúton elfogytak a fények… és hiányzott róla még. Elmentünk a boltba, már nem kaptunk… Ekkor eszembe jutott, hogy van a szekrényemben még egy nem használt csillagfény. Elővettem és tökéletesen illett rá.

Később rájöttünk, hogy nincs csúcs díszünk. A fényeket keresve megláttam az asztalomon egy gyönyörű papír angyalt, amit néhány nappal ezelőtt a szegedi könyvbemutatón kaptam ajándékba. Rohantam vele a fához, tetszene-e neki? Tökéletesen mutatott rajta. Másnap pedig vettünk még több díszt rá, hogy igazi fényében tündököljön, pompázzon…

És aztán volt egy pillanat, amikor már nem csak néztem, hanem megláttam… Valami mélységes gyermeki áhítat költözött belém és egyszerűen tökéletesnek láttam. Minden korábban „tökéletlennek” vélt „hibájával” együtt tökéletessé vált a szememben. Mert az én fám volt, a mi fánk volt, akit olyanná díszítettünk, amilyenné a szívünk szerette volna. Amilyennek a szívünk látta…

Talán vagyunk ezzel így páran… Nem csak a karácsonyfákkal… Te mit látsz meg az emberekben? Mit látsz meg a másikban? Milyenné öltözteted, milyenné válik a szemedben? Látod-e a tökéletlensége mögötti tökéletességet? Hogy mennyire azok vagyunk… Tökéletlenségünkben a legtökéletesebbek…

Nem mindenkinek leszel tökéletes. De biztos lesz egyetlen ember a Földkerekségen, akinek Te leszel a legtökéletesebb. Hogy benned ki látja meg mindezt, az nem tőled függ. De hogy Te kiben látod meg, az már igen… És minél több emberben, a világ annál jobb hellyé válik.

Szóljon erről is most ez a karácsony… Bárkivel is vagy, lásd meg benne a tökéletességét… Mert mindenkiben ott ragyog ennek a fénye. Itt az idő, hogy megnyissuk rá a szemünket… Tiszta szívből kívánok nagyon boldog, békés és áldott karácsonyt Mindenkinek!

Szerző: dr. Hörömpő Andrea – Lélekmozaikok

Új írásaimat megtalálhatod itt: www.horompoandrea.hu

A Szeretet lélegzete, a Mert én látlak Téged..., A találkozás, ami elrendeltetett és a Lélekmozaikok című könyveimet itt rendelheted meg: Könyvrendelés

Access Bars-, Testkezelésekre, Facelift kezelésekre és tanfolyamokra itt jelentkezhetsz: Jelentkezés

Keresd a lelkedhez szóló napi gondolatokat a Lélekmozaikok Facebook oldalán is.