Mi is az a fény, aminek a megszületéséről oly sokat olvasni? Tudjuk-e ezt a fényt magunkban keresni, vagy most is valami külső forrásban próbáljuk megtalálni? Hogyan éljük meg mindezt saját magunkban? Ez az időszak tökéletes időpont a csendesedéshez, a befelé nézéshez és a fényünk újjászületéséhez lelkünk legmélyén.
„Legyél az a Fény, amely Fényt visz mások életébe!” Így zártam A találkozás, ami elrendeltetett című könyvemet, és ezekkel a sorokkal szoktam dedikálni is. Mit is jelent mindez?
A lélek alapállapota az, hogy ragyog… Fényesen ragyogunk mindnyájan, csak földi életünk során és előző életeinkből hozott csomagjainknak köszönhetően megfakul ez a ragyogásunk. Felveszünk álarcokat, elhiszünk szerepeket, eltakarjuk, elzárjuk a lelkünket, hogy más ne is lássa, mert úgy gondoljuk, mást nem érdekli, vagy nem tartozik rá, netán félünk, mit is szólna, ha meglátná valódi énünket.
A lélek eltakarása ilyen rétegekből áll, mint a hagyma héja, és ha a fényünk forrásának kutatása után indulunk, bizony ezeken a rétegeken egyesével kell átküzdenünk magunkat. Vannak vastag, nehezen áttörhető falak, amelyeket még valamikor az ősi időkben betonoztunk be, fájdalmainknak köszönhetően. A fájdalom szüli a félelmet, és ahol félelem van, ott a szeretet sérül. A szeretet pedig maga az fény, ami elűzi a sötétséget, elűzi a félelmet és meggyógyítja a fájdalmat.
Az a Fény pedig, ami Fényt visz mások életébe, csak a lelked legmélyén tud megszületni. Mindnyájunk lelkének vannak kapui, melyeket szabadon kinyithatunk mások előtt. Minél több ilyen kaput nyitunk, a szeretetünk fénye annál intenzívebben, annál több ember számára tud áramolni, hogy változást hozzon.
Mert a Fényed megmutatásával, ragyogásoddal olyan szeretet forrássá válsz, ami hatással van a többi emberre. De ahhoz, hogy ezt megéld, először is hinned kell. Hinned kell, hogy tudsz szeretni és hinned kell, hogy szerethető vagy. Hinned kell, hogy „megérdemled”, aztán pedig érdemes túljutni azon, hogy nincs olyan, hogy megérdemelni. A szeretet mindenkinek jár… Nem kell kiérdemelni.
A szeretettel való egyik legnagyobb visszaélés az, amikor azt próbálja bárki is elhitetni veled, hogy a szeretetét ki kell érdemelni. Ez nem szeretet. Minden olyan mondat, ami úgy kezdődik, hogy „szeretlek, ha” ilyen vagy, ezt teszed, azt nem teszed, ilyenné válsz, megszerzed ezt vagy azt a dolgot, az a legszélsőségesebb manipuláció, amit a szeretet nevében cselekedni lehet. Egy olyan gyermek pedig, aki pedig ebben nő fel, később nehezen fogja tudni elhinni, hogy tényleg szerethető. Pedig a szeretetet nem akasztják meg a feltételek.
Azt hiszem, a fényünk újjászületése kapcsán itt kellene kezdeni. Az összes olyan belénk nevelt hamis hitrendszert, ami beárnyékolja a szeretet tisztaságát, érdemes megkérdőjelezni. És megvizsgálni, hogy mi magunk mit hiszünk a szeretetről, annak megéléséről és Önmagunkról. Mi hol, kivel és mikor tesszük függővé a szeretetünket, akár érzelmi zsarolások útján? „Ha szeretsz, megteszed ezt értem.” Az egyik legcsúnyább mondat, ami elhagyhatja a szánkat. Nem! „Szeretlek és megteszem érted.” De nem függ egyik a másiktól.
Menj csak mélyre és nézz rá, hogy hány ilyen automatikusan használt, elhitt mondat él a lelkedben. Gyomláld ki őket, majd nézz szét újra: ha ezeket a bevett hazugságokat eltűnteted az életedből, mi marad? Könnyebbnek érzed-e a lelkedet? Fényesebbnek? Érzed-e, hogy az akadályok, melyek sokáig az utadban álltak, eltűntek? A fényt nem a külvilágban leljük meg, hanem saját magunkban.
Ismerd hát el Önmagadnak ma, holnap, holnapután, és ezentúl minden egyes nap, mennyire szerethető vagy! Fedezd fel és éld meg kétségek nélkül, bármit is próbáltak veled ezzel kapcsolatban elhitetni.
Szeretetet adni és a szeretetet befogadni – amikor ez megtörténik, a kapuk megnyílnak és oda-vissza áramlik a szeretet, áramlik a fény és ez a ragyogás egyre intenzívebben, egyre nagyobb körben hat. Belőled a világba és a világ felől a lelkedbe. Oda-vissza, oda-vissza folyamatosan. Így hoz a szeretet fénye változást a világban, percről percre, lélektől lélekig egyre messzebbre, egyre gyorsabban, egyre többet.
A Te fényedet más a külvilág ragyogásának látja. És ha Te nem ragyognál, nem ragyogna ilyen fényesen a Világ! Szeress, ragyogj, játssz és higgy! “Csak” ennyi kell, hogy megújuljon a Világ. Nem több… De ez nagyon…
Szerző: dr. Hörömpő Andrea – Lélekmozaikok
Új írásaimat megtalálhatod itt: www.horompoandrea.hu
A Szeretet lélegzete, a Mert én látlak Téged..., A találkozás, ami elrendeltetett és a Lélekmozaikok című könyveimet itt rendelheted meg: Könyvrendelés
Access Bars-, Testkezelésekre, Facelift kezelésekre és tanfolyamokra itt jelentkezhetsz: Jelentkezés
Keresd a lelkedhez szóló napi gondolatokat a Lélekmozaikok Facebook oldalán is.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: