Hála az Életért

Rendhagyó írás következik a blogon egy olvasói levél szó szerinti közzétételében, mivel mélyen hiszem azt, hogy a példák Erőt adnak a nehéz pillanatokban, amikor már majdnem feladnánk, amikor már elvesztjük a hitünk, és amikor eltévedni vélünk az Élet sűrűjében. Szolgáljon Nia története tanulságul mindenki számára, hogy nem szabad feladni és merjünk hinni, elengedni, választani és nem utolsó sorban a szívünkre hallgatni. Én megkönnyeztem…

Kedves Andrea!

Órák óta éberen fekszem, s mivel  még mindenki alszik így az egyetlen csendben űzhető elfoglaltság az olvasás. Szeretem az írásaidat. Nagyon. Könyveid is olvastam. Sok írásod \”jött szembe\” jókor. Jó időben…amikor épp kellett. Egy írásod most hajnalban olvastam /nagy gáz van  szerelmes vagyok című/ Végére érve ugyanez az érzés: aztaaaa de pont most…

Az életem nagyjából 3 éve totálisan megváltozott. Tizenx év házasság 2 nagyobbacska gyermek… Az érzések egyre csak jöttek hogy elég ebből a kapcsolatból. A hazugságokból, az elfojtott érzésekből, gondolatokból, meg nem tett dolgokból. Így nem tudok élni. Tönkretesz. Megbetegít. Ez nem én vagyok. Egyáltalán ki vagyok én?? Igen bűntudatom volt. Tehetem én ezt? Rengeteg gondolatimmal töltött idő – belső \”utazás\” következett. Körvonalazódott bennem több út is a jövőt illetően. És igen amikor mindegyiket elfogadtam, vagy nem is tudom hogy írjam, akkor…minden világossá vált…akkora energia,erő szabadult fel bennem,hogy megrettentem.

De ott akkor tudtam, teljesen világossá vált mit kell tennem. Kimondani, lépni, megtenni ami nekem és lehet hogy pillanatnyilag csak nekem jó, ám hosszútávon mindenkinek jobb lesz. Mertem őszintén ránézni a saját életemre és igen ahogy írtad jöttek a jelek…Kezdtem tudatosan figyelni ezekre…magamra.. Kilépni egy hazug, magamat leépítő, rossz házasságból. Igen ezt akarom, ez a megoldás. Közöltem a férjemmel hogy elválok, mert tudom érzem hazudik megcsal, nem tisztel, nem becsül, csak egy tárgy vagyok a kirakat életében. Ez neki sem jó,hiába kényelmes. Kértem hogy próbáljunk a lehető \”legnormálisabban\” egymástól elválni. S ezután jött a pokol.

Ami után ki mertem mondani hogy érzek, mit gondolok, mit fogok tenni, mi a választásom. Először engem fenyegetett. Aztán a gyerekeimmel tartott sakkban. Kárt tesz bennük stb.. Majd öngyilkossággal fenyegetett. Le sem tudom írni mit éltem át, széles volt a repertoár. Rettegtem. Féltem segítséget kérni, éjjel a gyerekeket őriztem, aludni nem mertem. Mindent elkövetett hogy \”meggondoljam magam\” mert az ő patyolat tiszta életébe egy válás nem fért bele. Teljesen beszűkült, megőrült. Természetesen én voltam a hibás: pasim van ezért akarok válni. Hiába mondtam neki hogy \”csak\” azért mert úgy érzem ennyi volt, eddig bírtam, eddig tűrtem, nem szeretem már, nekem így nem megy tovább.

Teátrálisan lett öngyilkos. Ahogy mindig is élt. Előtte szépen elrendezte, hogy mindenki azt higgye megcsaltam. De ez sem érdekelt. ÉN tudtam hogy nem így van. ÉN. A legmélyebb gödörben,a legsötétebb pokolban tudtam meg hogy mi, ki az az ÉN…Ez hihetetlen erőt adott. Nekem kellett dönteni: feladom az egészet a csudába. Elfekszem aztán vége a világnak. Egyedül két gyerekkel, megalázva ok nélkül és így tovább…nem tehetem, nem is ezt akarom tenni. Örülök hogy élek, ÉLNI akarok, felnevelni a gyerekeimet, boldognak látni őket, boldog lenni magam is.

Eltelt másfél év mire összeszedtük magunkat. Úgy figyeltem, vigyáztam a lányaimra ahogy csak lehetett, a legdurvább legnehezebb az egészben az volt hogy nem megóvni akartam őket,hanem úgy gondoltam tudniuk kell az igazat az apjuk halálának körülményeiről, arról hogy ez az egész nagyon nehéz lesz most már. Mert egész életünkben ezzel együtt fogunk élni.

Magyaráztam két kis bakfis lánynak hogy apa így döntött, ezen nem lehet változtatni,ezt csak elfogadni lehet, de így is lehet és lesz is csodálatos életünk mert itt vagyunk,tenni kell a dolgunkat. Kemény önismereti időszak volt, de egyenesbe jöttem magammal.

Elfogadtam a gyengeségeimet, ugyanakkor megismertem az erőmet. Mertem önző lenni, kimondani, felvállalni, választani,  elbukni, felállni, megnyugodni, elengedni, megbocsájtani, továbblépni, hálásnak lenni, szívemre-belső hangokra  hallgatni… Mertem boldog lenni barátnőkkel bulizni, kirándulni menni. Magam lenni egyedül: úhhh de kemény volt!!! Egyedül lenni – most már tudom hogy KELL!!! Még akkor is ha az ember úgy érzi most biztosan megkattanok…Most már tudom hogy ÉN vagyok ÉN. Ez vagyok ÉN.

Mertem szerelmes lenni egy csodálatos férfiba,amikor a vízuma és a repjegye már megvolt a világ túloldalára. Mindig azt mondta hogy érzi, hogy ott messze van valami dolga, mennie kell.

Elment, megsirattam, elengedtem, továbbléptem, amikor csak rá gondoltam szívemet melegség és hatalmas szeretet érzés töltötte el. Mindig azt kívántam hogy találja meg a saját útját, tiszta szívből ezt kívántam neki…8 hónap után hazajött. Azóta eltelt több mint fél év. Azt mondja már megtalálta az útját. A legcsodálatosabb ember a földön. Kijött az imént a nappaliba hogy megnézze mi a csudát csinálok hajnalok hajnalán. Amikor azt mondtam,hogy a gondolataimmal szeretnék most maradni, szorosan átölet és annyit mondott: szeretlek. Hagyja hogy ÉN ÉN legyek, hagyom hogy Ő Ő legyen. Boldogok vagyunk együtt és külön külön is.

A lányaimat sajátjaként szereti, vigyáz rájuk, gondoskodik róluk, imádják őt. Harmónia, békesség, öröm, boldogság, nevetés költözött az életünkbe. Ez az én életem, az én választásaimmal, s ahogy írtad a létezésünk kulcsa a kezünkben van, a döntéseink minket szolgálnak – még ha elsőre nem úgy tűnik akkor is. Köszönöm hogy elolvastad és időt szenteltél neki!

Szeretettel és hálával: Nia

Szerző: dr. Hörömpő Andrea – Lélekmozaikok

Új írásaimat megtalálhatod itt: www.horompoandrea.hu

A Szeretet lélegzete, a Mert én látlak Téged..., A találkozás, ami elrendeltetett és a Lélekmozaikok című könyveimet itt rendelheted meg: Könyvrendelés

Access Bars-, Testkezelésekre, Facelift kezelésekre és tanfolyamokra itt jelentkezhetsz: Jelentkezés

Keresd a lelkedhez szóló napi gondolatokat a Lélekmozaikok Facebook oldalán is.