Hazahívó telihold

Felnézek az égre és rám mosolyog a telihold, köszönt, hív. Mintha kedvesen mosolyogva csak biztatna: „Tudom, hogy már elfáradtál kicsit, hiszen intenzív év van mögötted, de már nincs sok hátra. Már csak egy lépés vagy kettő, te is biztos érzed…” És érzem, persze. Soha nem látott gyorsasággal formálódom.

Amihez év elején még hetek kellettek, most napok alatt megtörténik. Hatványozottan gyors a változás képessége, a megértés, ahogy egyre inkább látok át a fátylon, egyre több válasz talál meg egyre gyorsabban. Egyre több a fény a szívemben és körülöttem. Egyre világosabb az út, a feladat és annak vállalása. Felnőttem hozzá.

Megérkezés

Erről szól a megérkezés… Önmagam közepébe, az egyensúlyba. Nem a mélységbe, ami lehúz és fogva tart a fájdalmak, a félelmek és a szenvedés rabságában. És nem is a felhők feletti magasságokba, amivel talajt vesztek a lábam alól és elszakadok a realitástól. Nem. Mindkettőt megjártam. És kellett a két véglet, hogy aztán meg tudjam találni az egyensúlyt.

Aki nem engedi meg magának a legmélyebb mélységet és a legmagasabb magasságot, nem érkezhet meg középre. Az egyensúlyba, ahol béke van. Valami mélységesen egyszerű, nyugalommal átitatott béke. Olyan minőség, ami pillanatokra megvolt korábban is, de amiből oly sokszor kibillentett az Életnek nevezett játék.

Most is tesztelt. Nem egyszer, nem kétszer. És a végén csak pislogtam magamon, hogy micsoda Buddha szobor nyugalmával fogadom. Ki ez a Nő, és mit csinált az Andival? Ez egy teljesen új minőség, érzem. De ahhoz, hogy ez megszülethessen, végig kellett járnom a paletta minden színét. Önmagam minden színét… Elfogadásban és elismerésben.

Ki kellett emelnem az elnyomásból, a megtagadásból a kislányt, a fruskát, a bolondot, a bölcset, a jót, a rosszat, a szentet, a szajhát, és minden eddig átélt polaritást, szélsőséges minőséget. Hogy itt és most újjászületve a szabad akarat, a valódi, karma nélküli szabad akarat szentségében újjászülessek.

Szabadság és szabad akarat

Azzal a szabad akarattal, ahol tényleg mindent szabad. És a mély belső hittel, hogy tényleg. Szabadon választhatok, szabadon írhatom (újjá) a Sorsom. Az energiák kiegyenlítődtek, a láncok felbomlottak, az eskük, szövetségek, ígéretek feloldódtak. És ebben a semmiben, ebben a nullponton biztonságban vagyok.

Biztonságban vagyok az Erőmben. Biztonságban vagyok a felelősségben. Biztonságban vagyok a szabadságban. Biztonságban vagyok Isten tenyerén. Mintha ez lett volna ma a pont az oly hosszú, évek, sőt életek óta írott történet végén.  És most már új lap kezdődik, sőt talán új könyv. És végre hiszem, érzem és választom, hogy tényleg azt írhatok rá, amit szeretnék…

A biztonság, béke megtalálása, amit mindeddig kívül kerestem. Nem az első köröm ez a biztonsággal. A biztonsággal, amiért anyagi és érzelmi téren is sokat küzdöttem, keresve pénzben és Társban egyaránt. Küzdve a fájdalommal, hogy én eddig nem kaptam meg a kettőt egyszerre senkitől, és verejtéket nem sajnálva az irányítás, kontroll mögé rejtve a félelmet, mentem és tettem érte.

Igen, volt ebben nagy adag küzdés, küszködés, háborgás, beletörődés és nem kevés perlekedés Istennel. Kitúrtam párszor a rendezői székből és Ő ezt pillanatokra hagyta. Hogy elhiggyem, én jobban tudom a dolgokat, hogy én jobban csinálnám. Aztán mikor jöttek a pofonok, jól felróttam Neki, hogy ezt mégis hogy merészeli…

Egyszer már azt hittem, megérkeztem Hozzá. De akkor még csak messziről figyeltem. Már nem akartam kitúrni a helyéről, de még nem is merészkedtem túl közel hozzá. Inkább csak figyeltem, mit csinál. Csendes megfigyelőként. És ma megérkeztem. Tényleg. Úgy igazán…

Biztonságban…

Biztonságban vagyok MAGamban. A belsőmben, a középpontomban, mert megtaláltam és elismertem végre az Erőmet, a vágyaimat, a képességeimet ítéletek és félelmek nélkül. MAGamban, abban az energiában, ami mintha közvetlen csatorna lenne az Ég felé. Kinyílt és megnyílt ez a tér és befogadott. Én fogadtam be MAGamba. Istent. Küzdés, ellenállás nélkül. Már nem csak odamerészkedtem hozzá, de átöleltem és hagytam, hogy átöleljen. És olyan jó volt. Már nem akartam szabadulni az öleléséből. Nem éreztem, hogy kitaszítana, és nem éreztem, hogy én kitaszítanám MAGamból.

És ezt már nem veheti el senki. Azt hiszem, ez a belső megélés és érzés kitörölhetetlenül belém égett… Talán soha nem jön már vissza a bizonytalanság és a félelem érzése úgy, mint korábban.

És nem fogom már a biztonságot sem a külvilágban keresni.

Hiszen kerestem a pénzben, kerestem a Társban, követelve Istentől hogy adja meg nekem. De nem adta. Mert nem adhatta. Mert rossz helyen kerestem. Itt van. Bennem van. Benne van. Mindig is itt volt, csak eddig nem leltem. És bármikor lehívható. Bármikor megélhető. Csak tőlem függ, hogy megteszem-e és ha igen, mikor.

Oly sokat olvastam erről. De amíg ez nem volt meg megélés szinten, mindezek csak üres szavak voltak. Csak forma – tartalom nélkül. Most pedig a kettő összeolvad… 

Pont ma olvastam Veres Mónika Csillagtitkok üzenetében, hogy ez a decemberi telihold magában rejti a lehetőséget, hogy ráleljünk a Mennyország kapujára és bebocsátást nyerjünk. Egyensúly belül és egyensúly kívül. Körbeérés, Teljesség, Szentség. A földi Mennyország. Itt és most a jelenben. Nem kell érte meghalni, nem kell érte testet váltani. Csak tenni érte, menni előre és választani. Választani a boldogságot, a bőséget, az örömöt, a nevetést, az önfeledtséget.

Az Élet értelme és célja

Szeretni és a szeretetet befogadni. Lángolni és hullámozni. Kiengedni és megtartani. Áramolni. Lenni. Teremteni. Csillagként fényesen ragyogni.

Repíts hát a csillagok közé, hogy a fényünket egyesítve kirobbanjunk a Végtelenben… Ahogy a Minden a Semmibe olvad, eggyé válik, és ebben a robbanásban világok születnek, hogy fényükkel beragyogják az Univerzumot milliónyi kiscsillag formájában…

Szerző: dr. Hörömpő Andrea – Lélekmozaikok

Új írásaimat megtalálhatod itt: www.horompoandrea.hu

A Szeretet lélegzete, a Mert én látlak Téged..., A találkozás, ami elrendeltetett és a Lélekmozaikok című könyveimet itt rendelheted meg: Könyvrendelés

Access Bars-, Testkezelésekre, Facelift kezelésekre és tanfolyamokra itt jelentkezhetsz: Jelentkezés

Keresd a lelkedhez szóló napi gondolatokat a Lélekmozaikok Facebook oldalán is.