Akár még csak keresed, akár nem keresed, csak rád talál, akár már párkapcsolatban vagy, van egyetlen nagyon egyszerű kérdés, ami segít abban, hogy eligazodj a szíved oly sokszor kalandos útvesztőiben. Azt, hogy ki az Igazi számodra, azt egyszerűen érzed, erre nincs matematikai képlet. Mégis, ha tudatosan ránézel a kapcsolatodra, a nulladik lépést valójában Önmagadnál kell keresni és csak utána a másiknál.
Azt mondom, egyetlen kérdés alapján el tudod dönteni, hogy a „kiszemelt”/jelenlegi párod-e az igazi számodra. Ez a kérdés pedig… nagyon egyszerűen hangzik. Valójában túl egyszerűen is, ezért felejtjük el feltenni magunknak.
Ki vagyok én mellette, vele együtt?
Kivé válok általa, milyen az életem vele, mit teremtünk együtt, hogyan hat rám és én ő rá? A világom tágasabb, könnyedebb, örömtelibb, játékosabb, viccesebb, izgalmasabb – kinek mik a preferenciái – lesz általa, vagy nehezebb, bonyolultabb, kétségekkel, félelmekkel, hitetlenséggel, veszekedésekkel, könnyekkel gazdagabb?
Megtalálnak történetekkel, látok magam mellett Sorsokat és sokszor óriási eltéréseket látok. Látok beragadásokat, kétségbeesett próbálkozásokat a változásra, változtatásra, látok beletörődést, hogy ennek így kell lennie, és nem változhat már meg. A másik oldalon pedig látok szárnyalásokat és újjászületéseket, óriási pozitív változásokat. Ha most kategóriákba sorolnám a kérdést, alapvetően három helyzetet különítenék el:
1. A társam lehúz, elnyom, kihasznál
Együtt vagyunk, de valójában miért is? Ilyen esetben a tipikus válaszok: a pénz, a gyerekek, a hitel vagy a megszokás miatt. És igen, vannak olyan élethelyzetek, amikor nem lehet ott hagyni csapot papot és felállni úgy az asztaltól, hogy vissza se nézünk. Nem is kell. Csak azt érdemes tudatosítani ilyen helyzetben magunkban – Önmagunk és a másik megítélése nélkül – hogy mindez a mi választásunk volt eddig is, és ezután is az lesz. Tehát ha változtatni szeretnénk, akkor van rá lehetőségünk.
Soha nem a hogyan a kulcskérdés. Sokkal inkább az, hogy elhisszük-e, hogy elég erősek vagyunk a változáshoz, és hogy nem kell egy olyan párkapcsolatban maradnunk, ami nem táplál minket. Ami inkább elvesz, mint ad. Ami összeszűkít, ami elnyom, amiben lehúznak és visszafognak minket. Sokszor félelemből. A másik fél, mert kevésnek érzi magát. Ezért akár féltékennyé vagy agresszorrá is válhat, elnyomva minket, aminek köszönhetően még kevesebbnek, értéktelenebbnek, erőtlenebbnek érezzük magunkat.
Ez a 22-es csapdája, hiszen a másik tőlünk veszi és várja az energiát, mi egyre fogyunk és megyünk össze a kapcsolatban. A kulcs ilyenkor az, meg tudjuk-e találni magunkban a képességeinket, a hitünket és az Erőnket? Mert amikor igen, az elindítja a változást, akár abba az irányba, hogy a kapcsolatot helyrehozzuk, akár abba az irányba, hogy otthagyjuk. Választásunk szerint.
2. A társam nincs különösebb hatással rám, semleges
A második eshetőség – és bizonyos tekintetben ez még az előzőnél is veszélyesebb tud lenni – hogy ha a társunk egyfajta semleges pozícióban van az életünkben. Olyan, mint a langyos víz… Se nem jó, se nem rossz. Egy ilyen kapcsolatba ugyanis könnyen akár hosszú évekre beleragadhatunk, megfosztva ezáltal saját magunkat és a másikat is a még nagyobb kiteljesedéstől és boldogságtól. Egy ilyen kapcsolat jellemzője tipikusan az, hogy:
– de legalább van valakim és nem vagyok egyedül…
– de ő nem rossz ember…
– de tudom, hogy lehetne rosszabb is…
– de „erre a maradék időre” „már” jó lesz…
Emögött két dolog áll. Az egyik az, hogy nem merjük az egyedüllétet választani, félünk tőle, vagyis kapcsolatfüggők vagyunk. A másik pedig az a téves nézőpont, hogy ahhoz, hogy kilépjünk egy kapcsolatból, a Társunknak rossznak kell lennie, hogy ezzel igazoljuk magunknak és másoknak is a döntésünket. Ez a téves elképzelés óriási teherként nehezedik rengeteg ember életére, és ki kell mondjam, ez a világ legnagyobb marhasága, amit ideje lenne elfelejteni.
Van olyan, hogy egyszerűen nem működik egy kapcsolat. Még akkor is, ha egy ideig működött. Még akkor is, ha a másik jó ember. Egyik féllel sincs semmi gond. Csak úgy nincsenek már különösebb hatással egymásra. Valójában vele is elmegy, de nélküle is. És persze lehet egy ilyen kapcsolatban is élni, ellenni. A kérdés az, milyen életet szeretnél?
3. A társam emel, szárnyalok, az életem sokkal könnyedebb vele, mint nélküle
Az lenne jó, ha minden párkapcsolat így tudna működni: én emellek Téged, Te emelsz engem, és így együtt, egymás szabadságát, választásait tiszteletben tartva, elfogadásban és szeretetben élünk. Ezt alapvetően azok tudják megélni, akik kikerültek már a kapcsolatfüggőségből, és nem azért vannak párkapcsolatban, mert szükségük van a másikra. Nem, hiszen egyedül is teljesek, de mégis együtt még nagyobb teljességet tudnak megélni.
Az ilyen kapcsolat elvárásoktól és feltételektől, alkuktól, alá-fölérendeltségi függőségektől, féltékenykedéstől mentes, mivel mindkét félnek rendben van az önbecsülése, önbizalma, szereti és elfogadja Önmagát, és így nem kérdőjelezi meg a másikat sem, valamint nem vetíti ki a másikra és a kapcsolatra a saját félelmeit.
Így jön létre egy olyan kapcsolat, amiben az 1+1 az nem kettő lesz, hanem sokkal sokkal több. Határtalan, végtelen lehetőségekkel, teremtéssel és élményekkel. Ilyenkor a másik hozzáad az életünkhöz, olyan módon, ahogy senki más nem tud. Mert tudja, érzi, látja, mire van szükségünk, és ami a legcsodálatosabb: meg is adja.
Tehát ha fel mered magadnak tenni a kérdést, csak nézz rá egy pillanatra: Ki vagy Te a Társad mellett, milyen az életed a Társaddal? Boldog vagy? Ha bárkit választhatnál, akkor is őt választanád? És ha nem vágod rá rögtön a választ, hogy igen… Akkor csak érdemes mélyebbre ásni a kérdésben és elgondolkozni azon, milyen életet szeretnél, és azt kivel tudod megélni, megteremteni?
És van választásod. Mindig. És minden választás CSAK egy választás. Nem jó. Nem rossz. És egyetlen választás sem tart örökké. Ezt a szót felejtsük el… Mekkora teret, szabadságot és boldogságot nyitna és teremtene, ha mától úgy élnéd az életedet, hogy igen… Én minden nap választhatok másképp, mint eddig. Választhatok más társat is, mint eddig. De én minden nap, mégis Őt választom. Ma is, ma is és ma is…
Hááát… Ennek a befogadásához és megéléséhez valószínűleg még sok kapcsolatnak fel kell nőni… 🙂
Szerző: dr. Hörömpő Andrea – Lélekmozaikok
Új írásaimat megtalálhatod itt: www.horompoandrea.hu
A Szeretet lélegzete, a Mert én látlak Téged..., A találkozás, ami elrendeltetett és a Lélekmozaikok című könyveimet itt rendelheted meg: Könyvrendelés
Access Bars-, Testkezelésekre, Facelift kezelésekre és tanfolyamokra itt jelentkezhetsz: Jelentkezés
Keresd a lelkedhez szóló napi gondolatokat a Lélekmozaikok Facebook oldalán is.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: