Az otthon ott van, ahol a szívünk van

Az otthon ott van, ahol a szívünk van. A napokban vettem egy párnát, amire ez van írva. A biztonság megnyugtató, puha ölelését keressük… Ki egy házban, ki egy Férfi vagy egy Nő oldalán, ki a pénzben, ki a hobbijában. Mindenki másban. Pedig az otthon érzése bennünk születik meg… Hazaérni azt jelenti, eljutni a szívünkben a Szeretet és a Béke állapotába.

Thomas Kinkade: Home is Where the Heart is II

A Szeretet nem egy érzés. A Szeretet a létezésnek egy megnyugtatóan puha, kellemes, boldogsággal, belső erővel, (ki)tartással, hittel, békével, bizalommal, lelkesedéssel teli állapota. A Szeretet és Béke megélése közben nem zársz ki semmit az életedből, de felülsz az áramlásra, kitárod karjaidat és élvezed. Bármi jöjjön is.

Az otthont keressük és az otthon megteremtésére vágyunk. A legtöbben legalábbis, akik félelmeik, fájdalmaik, bűntudatuk miatt már nem menekülnek Önmaguk elől. És oly sok mindent megteszünk ezért: képesek vagyunk olyan munkát végezni éveken, évtizedeken keresztül, amelyet valójában ki nem állhatunk, vagy legjobb esetben is semleges közönnyel viseltetünk iránta. Eladósodunk felesleges hiteleket véve a nyakunkba, vagy mesterségesen akarunk fent tartani olyan kapcsolatokat, amelyek már valójában nem működnek – a családi egység fenntartása nevében.

Pedig amiben nincs Szeretet, abból hiányzik a valódi élet, a lélek boldogsága, kivirágzása, lelkesedése, szabadsága. Röghöz próbáljuk kötni magunkat béklyók közé feszítve testünket és lelkünket egyaránt az ésszerűség és kiszámíthatóság keretei között, közben pedig a lelkünk csak vegetál, szabadságában korlátozva van, kiteljesedése korlátok közé szorul. A látszat biztonság mögé bújva veszik el a lélek szabadsága.

Az otthon érzés így válik üressé, és idővel rájövünk, hogy mindaz, amit igaznak hittünk, csak a látszat volt, ami mögött valami sokkal mélyebb, tágasabb és igazabb megélés rejlik. Ha merünk mögé látni. Ha merjük választani. Ha merjük megélni. Hazaérni nem azt jelenti, hogy eljutunk egy fizikai helyre. A hazaéréshez nem kell meghalnunk sem, hogy majd odaát tapasztaljuk. Sőt, a cél pont az, hogy az, ami a lélek világában természetes, azt megéljük itt földi szinten is az életünk minden területén.

Mert amikor megérkezel és hazaérsz, kitárod szíved ajtaját és „csak” szeretsz, „csak” vagy. Teljes vagy egyedül, de ezt a teljességet a maga természetességében vágyod megosztani másokkal. Mert áradsz… Nem mérlegelsz, nem méred patika mérlegen az adok-kapok különbségét. Egyensúly van benned. Az egyensúlyhoz azonban sokszor el kell jutnunk a határainkig. De ekkor már nem küzdünk a szélsőségeink ellen sem. Nem küzdünk semmi ellen. Nem akarunk. Nem szabunk feltételeket. Nem várunk el. Átadjuk magunkat… A boldogságnak, a szabadságnak, az Égnek, az Életnek és a Szeretetnek…

Már nincs bennünk fájdalom, ami visszafogna ettől az önátadástól. Az önátadás addig nem tud megvalósulni, amíg félelem él a szívünkben. Azért félünk, mert el akarjuk kerülni a fájdalmat, a hibázás lehetőségét, mert mindenáron törekszünk arra, hogy jó, tökéletes választást hozzunk, hogy biztonságban legyünk.

Pedig biztonságban vagyunk. Már most is. Minden amire szükségünk van, ott rejlik a szívünkben. A kérdés csak az, merünk-e a szívünkbe nézni és meglátni, megérezni mit is szeretne valójában. Mert a szívünk folyamatosan jelzi ezt felénk, merjük hát követni… És ha így teszünk, legyünk bárhol, otthonra lelünk. Mert az otthon ott van, ahol a szívünk van…

Szerző: dr. Hörömpő Andrea – Lélekmozaikok

Új írásaimat megtalálhatod itt: www.horompoandrea.hu

A Szeretet lélegzete, a Mert én látlak Téged..., A találkozás, ami elrendeltetett és a Lélekmozaikok című könyveimet itt rendelheted meg: Könyvrendelés

Access Bars-, Testkezelésekre, Facelift kezelésekre és tanfolyamokra itt jelentkezhetsz: Jelentkezés

Keresd a lelkedhez szóló napi gondolatokat a Lélekmozaikok Facebook oldalán is.