Szeretem ezt az Önmagamat mellette

Kapcsolataink tükrében látjuk csak Önmagunkat, és hogy kik is vagyunk valójában, azt nagyban befolyásolja, hogy kikkel vesszük körbe magunkat. Változunk és változtatunk, formálódunk és formálunk. Hol erősen, hol csak láthatatlanul, végtelen gyengédséggel. És hogy párunknak kit választunk, az leginkább attól függ, ki mellett mit tapasztalunk, mit hoz ki a másik belőlünk. Te vajon mennyire szereted Önmagad a párod mellett?

A címadó sorokat egy barátnőmtől kaptam, aki örömmel újságolta el a változást az életében. És igen, hogy a másikat szereted, az legtöbbször nem is kérdés. De magadat mennyire szereted mellette? Mennyire hozol kompromisszumot vagy érzed azt, hogy azt várja el tőled, hogy változz meg? Netán megéled azt, hogy tényleg szabadon szárnyalhatsz? Van, amikor látszólag „egyedül”, külön, vagyis mellette teszed mindezt, és van, amikor vele teljesen összekapcsolódva, együtt.

Ki vagy Te? Mi a Te feladatod? Rá mersz-e nézni erre a kérdésre? Ki voltál korábban, ki vagy jelenleg és ki leszel a jövőben? Mit teremtesz, mit választasz, milyennek látod az életed vele vagy nélküle? Hozzáad, nem változtat semmit vagy elvesz? Kicsit vagy nagyon? Tetszik-e ez neked? Működik-e ez neked?

Hűűű látszólag mennyi kérdés… Pedig mindez oly egyszerű…

Az egyensúly egységéről szól mindez, a teljesség megéléséről: az elengedésről, az elfogadásról, a feltétel nélküliségről, a ragaszkodás mentességtől, a stabilitás megtalálásáról saját magunkban, a függőségek nélküli kapcsolódásról, a szabadságról, a választások tiszteletben tartásáról, a kedvességről, a tiszteletről, a szeretetről…

Vannak olyan párkapcsolatok, amelyekben mintha ketrecbe zárnának minket, ahonnan alig várjuk, hogy kiengedjenek és szárnyalhassunk. Mással pedig végtelen szabadságot élünk meg a maga teljességében, anélkül, hogy észrevennénk.

A szárnyalás mindkét esetben ugyanaz, de mégis… valami különbözik…

Utóbbi esetben a lelkünk valahogy sokkal nagyobb teljességet él meg, valami olyan elképesztő újszerűséget és varázslatot, amit korábban nem. Valami olyat hozunk ki egymásból, amit korábban senki nem hozott ki belőlünk…

Valamit tud, amit más nem…

Amire nem biztos, hogy vannak szavak… Egyszerűen csak reggel vagy este a tükörbe nézve rá sem ismerünk arra, aki visszamosolyog ránk. Ki vagyok én? Ki lettem én? Általa, Együtt, Vele…

Egyszerűen csak szeretem ezt az Önmagamat mellette…

Szerző: dr. Hörömpő Andrea – Lélekmozaikok

Új írásaimat megtalálhatod itt: www.horompoandrea.hu

A Szeretet lélegzete, a Mert én látlak Téged..., A találkozás, ami elrendeltetett és a Lélekmozaikok című könyveimet itt rendelheted meg: Könyvrendelés

Access Bars-, Testkezelésekre, Facelift kezelésekre és tanfolyamokra itt jelentkezhetsz: Jelentkezés

Keresd a lelkedhez szóló napi gondolatokat a Lélekmozaikok Facebook oldalán is.