A félelem egy ajtó, amin nem merünk belépni, mert nem tudjuk, mi vár ránk mögötte. Párszor benyitottunk már ilyen ajtók mögé, és volt, hogy fájdalmas csalódások értek. Sajnos sokkal kevésbé emlékszünk azokra a változásokra, melyek pozitívak voltak. Pedig legtöbbször ugyanannyi az esély a „jó” dolgokra, mint a „rosszakra”. Tegyük hát rá a kezünket a kilincsre, vegyünk egy nagy lélegzetet, és amikor készen állunk…
… Csak nyissunk be rajta. És fogadjuk ismerősként, köszöntsük a félelmet, mert valószínűleg nem először találkozunk vele. Ha a félelem kérdését annak célja és a fejlődés szempontjából vizsgáljuk, azt mondhatjuk, a félelem bizony azért jelenik meg az életünkben, hogy hozzásegítsen a változáshoz, a fejlődéshez, képességeink elismeréséhez és Önmagunk meghaladásához.
A félelem születése
Gyönyörű a magyar nyelv: fél-elem… A félelem akkor születik meg, amikor nem érezzük magunkat teljesnek, egész(séges)nek. A félelem a rés a pajzson, a hit, az elfogadás, a szeretet hiánya. Hogy milyen mértékben, azt a félelem mértéke jelzi. Így a félelem „gyógyítása” a fentiek „betöltésével” valósul meg. Elsősorban Önmagunk, ezzel párhuzamosan pedig az Univerzum/Isten felé.
A félelem megítélése és megtagadása
Amikor észleljük, hogy félünk, az első – és természetes – reakciónk az, hogy el akarjuk nyomni ezt a félelmet. Mert valahogy belénk nevelték, hogy nem szabad félnünk. Pedig, de! Szabad! A félelem megtagadása és elfojtása rengeteg energiát emészthet fel hosszú távon. Így ha a félelmet nem ítéljük meg rossznak, nem próbálunk mindent megtenni, hogy elkerüljük, az Élet természetes részeként könnyebben túl is tudunk jutni rajta. A félelem természetes életösztönünket szolgálja, így a kizárására való törekvés nem vezet eredményre.
A félelemmel való azonosulás
Ugyanakkor a másik oldal sem: a félelemmel való azonosulás a hit hiányát mutatja. A hitet Önmagunkban, hogy képesek vagyunk felülkerekedni a nehézségeken, felébreszteni magunkban azt a teremtő Erőt, ami épp megmutatkozni vágyik, hogy újra saját fényességünkben ragyoghassunk. És mutathatja az Univerzumba/Istenbe vetett hitünk hiányát is, hiszen ha át tudjuk adni a félelmeinket az Égieknek, mérhetetlen energiánk szabadul fel. A félelem megjelenése sokszor pont erről szól: a racionalitás talajáról való elrugaszkodásról, hogy lehetőségünk nyíljon a levegőben kipróbálni szárnyainkat.
A félelem elfogadása és átélése
Amikor már sem nem ellenállunk, sem nem azonosulunk a félelemmel, akkor elfogadásba kerültünk a létezésével. Ekkor már egyenrangú beszélgetőpartnerként akár le is ültethetjük magunk mellé, hogy megkérdezzük, vajon miért is sétált be az életünkbe? Mi a célja, milyen ajándékot hozott, meddig szeretne maradni?
Ha a félelmet megszemélyesítenéd hogy nézne ki? Milyen ruhába öltöztetnéd, milyen nyelven kommunikálnál vele? Mennyi ideig beszélgetnél vele? Mert ugyanis amikor már se nem rohansz előle, se nem ragaszkodsz hozzá, akkor nyílik lehetőséged arra, hogy ránézz és átéld. Kimond neki, hogy igen, félek, de nem szeretnék beléd kapaszkodni, ezért akár el is engedhetlek.
A félelem elengedése
És van, hogy ilyenkor a félelem sem ragaszkodik hozzád, így elengedhetitek egymás kezét. És akkor ennyi volt. Talán csak egy rövid próba, amin túljutva léptél egy óriásit előre a saját fejlődésedben. Talán néha vissza-vissza fog térni, hogy olykor leteszteljen, mennyire vagy biztos magadban. Mennyire stabil a hited, mennyire tanultad meg elfogadni és szeretni Önmagadat vagy a változást. A félelmen túllépve ugyanis szinte biztos, hogy nőtt a befogadásod és az elismerésed Önmagad vonatkozásában, hogy képes vagy rá.
Mert hidd el képes vagy rá! Képes vagy túllépni a legnagyobb félelmen, túlélni a legnagyobb próbát és főnixmadárként újjászületni utána. Képes vagy hinni és bízni, képes vagy változni és növekedni, képes vagy a legnagyobb mélységből a legnagyobb erőt meríteni!
Képes vagy szárnyalni, képes vagy gyógyulni és gyógyítani – Önmagadat, a lelkedet és a testedet egyaránt. Bárhogyan és bármikor. A lelkedet, ami gyógyulásra várt, és a félelem meghozta számára ennek a lehetőségét. És a testedet is, ami csak a lelked üzenetét közvetíti számodra.
És hidd el, képes vagy szeretni és a szeretetet befogadni. Szeretni, tisztelni és elfogadni Önmagadat, és ebből a belső szeretet magból kisugározva másokat is. Mert a legfőbb gyógyír a félelem sebeinek elmulasztására a szeretet…
És abban a pillanatban, amikor a félelem ajtajának kilincsére a kezedet rá mered tenni, veszel egy nagy lélegzetet és belépsz rajta, az ajtó nyílásával egyidőben aranyszínben ragyogó szeretet fény sugárzik az életedbe, hogy betöltse korábban mindazt a területet, ahol a félelem rejtőzött… De ahhoz merni kell… nyitni kell… lépni kell… szeretni kell… És igen… Képes vagy rá!
Mentés
Mentés
Szerző: dr. Hörömpő Andrea – Lélekmozaikok
Új írásaimat megtalálhatod itt: www.horompoandrea.hu
A Szeretet lélegzete, a Mert én látlak Téged..., A találkozás, ami elrendeltetett és a Lélekmozaikok című könyveimet itt rendelheted meg: Könyvrendelés
Access Bars-, Testkezelésekre, Facelift kezelésekre és tanfolyamokra itt jelentkezhetsz: Jelentkezés
Keresd a lelkedhez szóló napi gondolatokat a Lélekmozaikok Facebook oldalán is.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: