Beteljesülési pánik – Amikor már csak egy lépés választ el Tőle…

A napokban találkoztam ezzel a fogalommal, majd aztán úgy alakult, hogy a környezetemben is egyre több barátnőmnél „diagnosztizáltam”. Ez a jelenség a kapcsolatok azon fázisában jelentkezik, amikor már hosszú ideig vártál, vágyakoztál arra, hogy „végre” megtörténjen, és amikor pedig éppen történik, azt meg nem hiszed el, sőt bepánikolsz tőle…

Volt tavasszal egy elengedés kurzusom, ami jól összehozott hármunkat. Most így visszagondolva, azóta mindhárman elég jelentősen megváltoztunk. Sok minden történt velünk, mindenkivel másképp, dobált minket az Élet elég rendesen, hol fel, hol le, most pedig mindnyájunk élete a felfelé ívelő szakaszban tart. És amikor már tényleg csak egy lépés választana el a beteljesüléstől, ilyen üzeneteket kapok az éjszaka közepén:

„Hát érdekes érzéseim vannak. 2 nap után bepánikoltam, hogy jaj mi lesz… Na most már abban a fázisban vagyok, hogy nem is tudom, hogy elhihetem-e ezt az egészet, vagy sem… Csak egy mese és felébredek?”

Vagy:

„És igen, megijedtem, talán ezt érzem igen… Ijesztő, hogy ennyire hiányzom valakinek és folyton mondogatja, hogy szeretne hozzám bújni, velem lenne, látni az aranyos mosolyomat, és minden ilyen. Ijesztő, mert erre vágytam egész életemben, és nehéz elhinni, hogy a távolságot kivéve nincs buktató. 🙂 De még az sem az, ha két lélek egymásnak van teremtve.”

Szóval akkor hogy is van ez?

Nem igazán szeretnék pszichológiai definíciót adni erre a jelenségre, nem tisztem, de az biztos, hogy megfigyelhető, leginkább a nők körében. Mert megélünk érzéseket, olykor túlgondolunk, túlagyalunk helyzeteket, vágyakozunk, álmodozunk, és sokszor kicsit fent ragadunk. Fent ragadunk a rózsaszín felhők között, miközben elvesztjük a hitünket. Pont az utolsó pillanatban.

Mert megszoktuk a bizonytalanságot, a kiszámíthatatlanságot, a jelenlét hiányát, a tervek szövögetését és sokszor a várakozást is. És amikor már csak egy lépés választ el Tőle… megkérdőjelezünk mindent. Hogy vajon akkor ez most tényleg biztos? Vagy teljesen felesleges volt minden és komplett hülyék vagyunk? Biztos, hogy tényleg engem szeretne? Szerethető vagyok? Hogy lehet, ha eddig nem kellettem? De hiszen annyit csalódtam már, most is biztos az lesz a vége…

Elkezdjük meggyőzni magunkat erről és „kitáncolni” a csodák kapujából. Pedig oly sokáig kitartottunk, annyira bátrak voltunk, annyi mindenen átmentünk, fejlődtünk és tapasztaltunk. És ekkor feljön minden, felkavarodik a mélyből, mert az egónk felköpködi, hogy elbizonytalanítson és megpróbálja meggátolni a kapcsolat beteljesülését.

De ezek csak a vergődő egónk utolsó próbálkozásai, hogy megkíséreljen falakat emelni a szívünk köré. Persze, hiszen sérültünk már oly sokszor, amikor szerettünk. Ezért oda állítottuk az egót kapuőrnek a szív ajtajához, hogy soha többet ne engedje, hogy a fájdalom, a sérülés újra megtörténjen. Az egónk pedig csak teszi, amire a lelkünk utasította. Úgyhogy ilyenkor érdemes elgondolkodnunk azzal kapcsolatban, hogy nem-e kívánunk felmondani neki és új, esetleg más feladattal megbízni, vagy legalábbis megbékíteni.

Mert merjünk hinni! Merjünk hinni folyamatosan, Önmagunkban ugyanannyira, mint a másikban és a kapcsolatban! Elismerve minden pillanat szükségességét, ami az út során fogadott minket. Minden mélység nehézségét, amiből idővel kilábaltunk, és minden magasság ajándékát, amely lehetőségként előttünk áll. Elismerve Önmagunk csodáját, a választásainkat, a bátorságunkat, a szeretetünket, a hitünket, a bizalmunkat.

Mert néha csak ennyi kell, hogy leomoljanak azok a védelmi falak és a két lélek, akik oly régóta keresték már egymást, egymásra találjanak félelmek, elvárások, kétségek, fájdalmak és hitetlenség nélkül. Tisztán, bizalomban és szeretetben. Mert történhet mindez könnyedén, örömmel és ragyogva, szenvedések nélkül, mesterségesen gerjesztett dráma nélkül. Persze megszoktuk a drámát, de életünk forgatókönyvét mi magunk írjuk!

Így bármikor foghatjuk magunkat, és szakítva az eddigi megszokásainkkal, egy könnyed, vidám és örömteli fejezetet is írhatunk az eddigi könnyekkel járó részek mögé. Hogy az az egyetlen lépés már végtelen könnyedséggel, szinte magától megtörténjen… Szóval hajrá csajok! Mindenkinek, aki hasonló cipőben jár… 🙂

Mentés

Szerző: dr. Hörömpő Andrea – Lélekmozaikok

Új írásaimat megtalálhatod itt: www.horompoandrea.hu

A Szeretet lélegzete, a Mert én látlak Téged..., A találkozás, ami elrendeltetett és a Lélekmozaikok című könyveimet itt rendelheted meg: Könyvrendelés

Access Bars-, Testkezelésekre, Facelift kezelésekre és tanfolyamokra itt jelentkezhetsz: Jelentkezés

Keresd a lelkedhez szóló napi gondolatokat a Lélekmozaikok Facebook oldalán is.