Már csak testvérként élünk egymás mellett – működhet-e így egy párkapcsolat?

Ágyhalál. Így hívják azt, amikor egy pár már csak testvérként él egymás mellett, a kapcsolatból (szinte) teljesen elhal a testi szintű kapcsolódás. Hogy ez mennyivel gyakoribb annál, mint amit el tudunk képzelni, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az elmúlt fél-egy évben számos olyan történettel találkoztam, ahol ez jellemezte a kapcsolatot. Ilyenkor mit tehetünk? Elsőre járjuk körbe a témát… Azután mindenki döntsön választása szerint.

A napokban reggeli készítés közben bekapcsoltam a rádiót, és a Morning Show reggeli műsorában hallottam ezt a kifejezést: Ágyhalál. Eszembe jutottak azok a levelek, vagy szóbeli beszélgetések, amelyek az elmúlt hónapokban megtaláltak, így tudom, hogy a kérdés sok embert érint, ugyanakkor kevesen beszélnek róla. Hogy a párkapcsolat idővel átminősül testvéri kapcsolattá. És ilyenkor mit lehet tenni? Ez „normális”? A legtöbben nem tudják kivel megbeszélni mindezt, így úgy érzik, nem tehetnek mást, csak azt, hogy belenyugodnak a helyzetbe. Pedig nem kell.

Test – szellem – lélek egysége

Test – szellem – lélek egységében hiszek. Nem kell mindenkinek, de én elsőre erről az oldalról közelítem meg a kérdést. Az egység szó használatakor pedig nem helyezem egyiket sem a másik fölé. Például sem a testet a lélek fölé, sem fordítva. Visszatekintve a történelmi korokra, sokáig a testi szint dominált, mostanában viszont hajlamosak vagyunk – főleg a „spiri körökben” túlmisztifikálni a lélek jelentőségét.

Mivel alapvetően lélek témában írok, és mélyebb összefüggésekre világítok rá, felelősségemnek érzem, hogy hangsúlyozzam ennek a kettőnek az egyenlőségét. Nincs egyik sem a másik felett!!! Igen! Nem több a lélek a testnél! Kéz a kézben járnak és pont ennek elismerésével és megélésével tudunk legjobban hozzájárulni a bennünk létező Egység megéléséhez.

Ha most azt írnám, hogy van olyan helyzet, ahol a (spirituális/tudatszint) fejlődés következő lépését a testi szintű kapcsolódás, és a másiknak való teljes önátadás és megadás megtapasztalása adja, most azt hinnéd, kedves olvasó, hogy a Lélekmozaikok hamarosan témát vált – pedig nem… És pedig de… Van az az élethelyzet. 🙂

Csak mi akarjuk olykor durván szétválasztani az egységet. És ez persze olykor jó, hogy szétszedünk mindent darabokra, csak ne felejtsük ismét egybe rakni, ha annak van itt az ideje. A Lélekmozaikok pedig pont erről szól… Én abban vagyok jó, hogy összerakom a kis darabkákat…

Az Egységben hiszek, és azt erősítem…
Mindig és Mindenhol.
Mindig ugyanúgy és mégis mindig másképp…

Lélek

Egy kapcsolat mélységét a lelki kapcsolódás erőssége adja meg. Hogy ez milyen erős, arra tudatos szinten semmi hatásunk nincs. Hiszen lélek szinten ismerünk egymásra, ami nélkülöz minden racionalitást. És ez így van jól.

De a lélek azért születik a Földre, hogy az anyagban, a testben tapasztaljon, így a csak lelki síkon történő kapcsolódás hosszú távon egyfajta plátói kapcsolattá minősülhet. Mi pedig elbújunk a lelki sík mögé, piedesztálra emelve azt, a testiséget pedig lenézve és oly sokszor meg- és elítélve. Közben ebben is, mint minden másban, a legfontosabb az egyensúly megtalálása.

Szellem

A következő, amikor belép a közös szellemiség, a közös érdeklődési kör, közös gondolkodás, egymás kiegészítése, amikor nem kell túlragozni sok mindent, egyik fél befejezni a másik elkezdett mondatát, meg ilyenek.

Ha a társunk szellemi társ – különösen, ha a lélek szintű kapcsolódás is megvan – az egy nagyon kellemes, harmonikus és jól működő kapcsolatot eredményezhet, amire akár hosszú távon is lehet építeni. Minőségében ez lehet egy „egyszerű baráti”, „testvéri kapcsolat”, és ha nekünk ez elég párkapcsolati szinten, akkor akár teljesen elégedettek lehetünk az életünkkel.

Test

Ha a lelki szintű kapcsolódásra, mint mélységet adó alapra tekintünk, a testi kapcsolódás adja a kapcsolat magasságát. Ehhez pedig tűz kell, vágy kell, szerelem kell. A testi kapcsolat, a szexualitás fontosságát pedig – nem szabadna, de mégis oly sokszor – elhazudjuk, elsősorban saját magunk előtt. „Mert az nem is olyan fontos”, hiszen fizetni kell a csekkeket, menni kell a gyerekért óvódába-iskolába, meg még a munkahelyen is helyt kell állni, ésatöbbi, ésatöbbi…

A kérdés azonban mindig az, hogy ez TÉNYLEG nem fontos, vagy csak HAZUDJUK magunknak azt, hogy nem fontos? És én ezt alapvetően nem tudhatom… Mert vannak, akiknek fontos, másoknak kevésbé az. Egyik nem jobb a másiknál, nem szeretnék ítéletet társítani egyikhez sem. Csak merjük – legalább saját magunknak – beismerni azt, ha igenis fontos számunkra a szex, és ne hazudjuk azt, hogy nem az (amikor annak érezzük). És ne legyünk prűdek, ismerjük el azt is, ha hiányzik…

Milyen párkapcsolatra vágysz?

A párkapcsolat minőségét nagyban meghatározza az, hogy ezt a kérdést mennyire merjük-akarjuk-tudjuk a társunkkal megbeszélni.

Valójában „csak” egyetlen kérdést kell saját magunknak megválaszolni. Nah jó, lehet, hogy kettőt. 🙂  Milyen párkapcsolatot szeretnénk? És nem utolsó sorban elhisszük-e, hogy jár nekünk a teljesség és egység megélése minden szinten?

Vagy megelégszünk azzal, hogy a jelenlegi helyzet a „semminél jobb”, „ha eddig jó volt, erre a 10-20-30 évre még jó lesz”, „de ő olyan jó ember és végülis jól megvagyunk egymással” kifogásokkal…

Én valahogy abban hiszek, hogy a Jóisten nem véletlenül ajándékozott meg a földi játszótér örömeivel… Ami számos módon, többek között a testi kapcsolódásban és igen, a szexualitás örömteli megélésében tud itt a Földön megvalósulni. Így is elég sokan, van hogy túl sokáig fásulnak bele, vagy szenvednek a nehézségek miatt, miért gondoljuk azt, hogy le kellene mondanunk bármiről is?

És ez az egyik árulkodó jel, amit érdemes észrevennünk! Ugyanis ha már lemondásnak éljük meg mindezt, akkor ott már fellép a hiány. A hiány pedig frusztrációt szül, ami kitöltésre vágyik, és ez feszültséget gerjeszt a kapcsolatban. Ami persze lehet, hogy egy ártatlan casus belliben fog kirobbanni, aminek semmi köze nincs az eredeti kérdéshez, de kirobban. Előbb vagy utóbb. Vajon van-e bátorságunk szembenézni vele?

Mit tehetünk?

És még egyszer mondom, ha két olyan fél él egymás mellett, akiknek tényleg nem fontos, hogy megéljék a testi szintű kapcsolódást, akkor tökéletesen működhet a baráti-testvéri kapcsolat. A hullámokat mindig az kelti, ha valójában csak úgy teszünk, mintha ez nekünk elég lenne, közben pedig egyáltalán nem. Ilyenkor pedig alapvetően három dolgot tehetünk:

1. A legegyszerűbb eset az, hogy megelégszünk ezzel, és életünk hátralevő részét hiányban – és ezzel egy időben boldogtalanságban – éljük le.
2. Magunk előtt felvállaljuk, de a másik előtt nem, így kúszik be a kapcsolatba a „harmadik fél”, ami látszólag egyszerű módja a helyzet rendezésének, bár ebben nem túl sok felelősségvállalás rejlik.
3. A legnagyobb munkával pedig az jár, ha felvállaljuk, hogy nekünk hiányzik az életünkből a testi kapcsolat megélése, és akkor elkezdünk tenni valamit ez ügyben. Hogy ez tud-e változni vagy sem, az pedig már természetesen mindkét félen múlik.

Türelem, elfogadás, őszinteség, önismeret, (ön)szeretet, tisztelet. Egy olyan kapcsolatban, ahol ezek megvannak, a helyzet is orvosolható. Így vagy úgy. Kinek-kinek választása szerint…

Mentés

Mentés

Szerző: dr. Hörömpő Andrea – Lélekmozaikok

Új írásaimat megtalálhatod itt: www.horompoandrea.hu

A Szeretet lélegzete, a Mert én látlak Téged..., A találkozás, ami elrendeltetett és a Lélekmozaikok című könyveimet itt rendelheted meg: Könyvrendelés

Access Bars-, Testkezelésekre, Facelift kezelésekre és tanfolyamokra itt jelentkezhetsz: Jelentkezés

Keresd a lelkedhez szóló napi gondolatokat a Lélekmozaikok Facebook oldalán is.