Sétálok haza késő este a vasútállomásról. Gondolataimba mélyedek, amikor is felnézve látom, hogy fények szűrődnek ki a több mint harminc éve mindig hazaváró szülői ház emeletéről. Különös érzés jár át, hálával vegyes öröm, hogy jó, hogy mindig volt, és most is van hová hazatérni. Eszembe jut, hogy néhány nap múlva futni indulunk. Olyan gyermekekért, akiknek… Tovább »